A feltaláló és gyáros Heinrich Ehrhardt
1896-ban alapította a Fahrzeugfabrik Eisenach-ot,
ahol kerékpárokat és fegyvereket is gyártott. A Daimler és a Benz után 1898-ban Németország harmadik autógyárává lépett elő, amikor megépült az első Wartburgwagen. A közeli várról elnevezett egyhengeres, kétüléses autócska francia Decauville-licenc alapján készült, csúszó-oszlopos első futóműve kifejezetten modernnek számított.
A századfordulón Ehrhardt fia, Gustav vezetésével már 1300 munkás rakta össze a kocsikat, de az autók mellett veszteségeket is termeltek, így egy nagy átszervezés után az alapító család végül kivonult az üzletből, a
cég pedig Dixi néven folytatta 1904-től.
Willi Seck főmérnök vezetésével ezek az autók már saját tervezésűek voltak, alapesetben 1250 köbcentis, kéthengeres, oldaltszelepelt motorokkal. Sok éven át a sikerekről szólt a történet,
az erős, gyors és megbízható Dixik gyorsan népszerűvé váltak,
az 1910-es évek végére már nem kevesebb mint 39 autó-, teherkocsi- és buszmodell szerepelt a kínálatban, a flottavezér a 65 lóerős, 85 km/h végsebességű U35-ös volt.
Az első világháború után Németországban megroppant az autógyártás és elfogyott a vásárlóerő is, az üzem kénytelen volt egyesülni a Gothaer Waggonfabrik AG-vel, a nagy és drága modellek gyártását pedig leállították.
Csak kicsi és gazdaságos autókra volt kereslet,
így a cég megvásárolta az Austin Seven jogait, és 1927-től Dixi 3/15 néven gyártásba is vette a típust.
Az addig csak motorkerékpárokat gyártó BMW pedig úgy kívánt belépni az autópiacra, hogy 1928-ban a Dixitől megvette az eisenachi gyárat. Ettől kezdve egészen
a második világháborúig itt csak BMW-k készültek,
de érdekes módon 1930-ban a 3/15 DA-3-as modellen újra felbukkant a Wartburg név.
Az újabb elvesztett háború után Türingia és vele Eisenach is a szocialista oldalra került,
jöttek a szovjetek és az államosítás.
A szovjet Awtowelo vette át az irányítást és a békebeli BMW-ket, a 321-est, a 325-öst, a 326-ost és a 327-est, valamint 1949-től egy (valamennyire) saját típust, a 326-ból kifejlesztett 340-est gyártotta.
1952-ben az Awtowelo átadta a vezetést az NDK kormányának, főszereplőnk pedig
Eisenacher Motorenwerk (EMW) néven működött tovább
a 327 és 340 modellek készítésével. Így most már nemcsak az autók, de a név és a logó is (ugyanaz, mint a BMW-é, csak pirosban) hasonlított a bajorokéra.
1954-ben ismét új cégnév – VEB Autombilwerk Eisenach – és új típus, a háború előtti DKW F9-es másolata, az IFA F9 következett.
Innentől sokaknak ismerős a történet, mert
eljött a két ütem és három henger korszaka:
1956-ban a 311, 312 és 313 kódjelű „púposokkal”, majd 1966-ban a 353-as „kockával” sok évtized után ismét megjelent a Wartburg márkanév.
Az üzem 1988-ban mutatta be négyütemű 1,3-as VW (eredetű) motoros négyhengeres utolsó modelljét, amely már csak három szezont ért meg. A két Németország 1990-es egyesülése után
a Wartburg 1991-ben bezárt,
a gyárépületeket lebontották, csak egy maradt meg, azt múzeummá alakítottak.