A Mazda az egyik utolsó független autógyártó a sokmárkás nagy konszernek árnyékában, tavaly 1,6 millió autót készített, amivel még
a viszonylag kis márkák közé tartozik.
Egy ekkora gyártót könnyen bedarálhatják a nagyok, ha nem tud folyamatosan kitűnni valamilyen újdonsággal, amire a vevők is fogékonyak.
Ők tartottak ki legtovább (1969-től 2012-ig) a különleges, bolygódugattyús Wankel motorkonstrukció mellett, a 90-es években egyedül nekik volt comprex-feltöltős dízelmotorjuk (a 626-osban), a 2000-es évek elején pedig az első Mazda6-ossal bevezetett Zoom-Zoom filozófiával arattak sikereket.
10 évvel később az első CX-5-össel vezették be a Skyactiv-technológiát, ami az extrém sűrítési aránnyal rendelkező motoroknak, a hatékony váltóknak, a könnyű, de erős karosszériáknak, az új geometriájú futóműveknek és még egy sok egyéb házon belüli fejlesztésnek volt a gyűjtőneve.
Viszont hiába innovatív a Mazda, a legtöbb gyártóval ellentétben
még adós az elektromos és hibrid modellekkel,
aminek nem csak a szűkös fejlesztési büdzsé az oka. Inkább az, hogy a cég nincs meggyőződve arról, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor az áramot még mindig nagyrészt fosszilis nyersanyagokkal termeljük, a villanyautók használata a teljes folyamatot tekintve (az energia előállításától az az autó használatáig annak teljes életciklusában) kevesebb szén-dioxid-kibocsátással járna, mint egy normál benzines autóé.
Mazdáék szerint a benzinmotor még évtizedekig a legnépszerűbb hajtásmód lesz a személyautók számára, még akkor is, ha egyre szigorodnak az emissziós előírások, és az enyhe, valamint a full hibrid rendszerekkel történő kiegészítésük elkerülhetetlennek látszik.
Tehát marad a benzinmotor, de nem mindegy hogyan. A legtöbb gyártó a kisméretű turbófeltöltősek mellett tette le a voksát, amelyek a hivatalos, laborban végzett fogyasztásméréseken tényleg brillíroznak, nyomatékosságuk miatt jó vezetési élményt adnak, de a valóságban közel sem olyan takarékosak, mint ahogy állítják róluk, a tartósságról nem is beszélve.
Mivel a hagyományos benzinmotorok lassan elérnek teljesítőképességük határára, új technológiákat kell bevezetni, hogy a jövő kínálmainak is megfeleljenek. Ilyen például az Infiniti által kifejlesztett változó sűrítésre képes technológia, vagy
a Mazda találmánya, a sűrítéses gyújtással is üzemelő motor,
ami a benzinesek előnyeit (sima járás, pörgethetőség) a dízelekéivel (kis fogyasztás, alul nagy nyomaték) egyesíti.
Már a Daimler és a General Motors is évek óta kísérletezik ilyen erőforrásokkal, mégsem ők, hanem a kis Mazda lesz az a gyártó, aki elsőként fogja sorozatgyártásba vinni a forradalmi technológiát, mégpedig már 2019-ben, a Skyactiv-X fejlesztési csomag részeként, a következő Mazda3-asban.
Egy dízelmotorban nincs gyertya, az üzemanyag-levegő keverék magától gyullad be a sűrítés hatására, ezért nevezik a dízeleket a szakzsargonban öngyulladós motoroknak. Sűrítéses gyújtással üzemelnek, ami gázolajjal tökéletesen működik, de benzinnel az égés rendszerint instabillá, kontrollálhatatlanná válik, vagyis fellép az ún. kopogás jelenség. Ez a fő oka annak, hogy ilyen motort még senki sem gyárt.
A Mazda nagy ötlete az volt, hogy – ha már úgyis ott van –
a gyertyát fogja használni a sűrítéses égés beindítására és szabályozására,
ha a hét paraméter alapján arra következtet a motorvezérlés, hogy most átállhat a motor a szupertakarékos, szegénykeverékes üzemmódra.
Ilyenkor a gyertya begyújtja az égéstér tetejében lévő, több benzint tartalmazó, dúsabb keveréket (a henger többi részében található szegény keveréket nem is tudná), ettől apró lánggömbök képződnek, amelyek annyira megemelik a nyomást és a hőmérsékletet az egész égéstérben, hogy a már korábban is az égés határáig besűrített benzin-levegő keverék
magától lángra kap.
A cikk nem ért véget. Kattintson a következő oldalra, ha kíváncsi, milyen menet közben a motor!