A második világháború vége felé nem volt egyszerű Honda Szoicsiró élete: 1944-ben az amerikaiak lebombázták egyik dugattyúgyűrű-üzemét, a másikat pedig földrengés döntötte romba egy évvel később.
Honda talpraesett üzletember volt,
a maradványokat eladta a Toyotának, a kapott pénzből pedig megalapította a Honda Műszaki Kutatóintézetet. A hangzatos név mögött egy mindössze 16 négyzetméteres faház és 15 alkalmazott állt.
A háború utáni Japánban óriási volt az igény az egyszerű és olcsó szállítójárművekre: Honda a katonai készletekből beszerzett 500 darab egyhengeres, 50 cm3-es, 1 lóerős, kétütemű stabilmotort, és kerékpárokra szerelte őket.
A Type A-nak keresztelt típus 1946-ban jelent meg
Japán első háború utáni motorkerékpárjaként. A benzinhiány miatt a gépek gyakran fagyantából kotyvasztott terpentinszesszel mentek, amitől a hangjuk is megváltozott, a kisgép ezért kapta a néptől a „Bata-bata” becenevet.
Honda, mielőtt piacra küldte a motort, kíváncsi volt, hogy nők is tudják-e vezetni, ezért először feleségét ültette fel rá, és beküldte egy forgalmas utcába. Minden rendben ment, de az asszony ruhája olajos lett a karburátortól.
A szíjhajtású kismotorokra nagy volt a kereslet, de a kis üzemben naponta csak egy darab készült;
miután elfogyott az 500 darab motor, a Honda hasonló saját tervezésűeket kezdett gyártani.
A Type A-t hamarosan modernizálták, majd 1948-ban elkészült a 89 cm3-s Type B tricikli, de stabilitási problémák miatt prototípus maradt.
Egy évvel később jött helyette a 96 cm3-s Type C.
Ez volt az első „teljes” Honda, már váza is házon belül készült.
A szíjhajtásos, biciklivázas, segédmotoros korszak 1949-ben ért véget, amikor megjelent a márka első valódi motorkerékpárja, a Type D, azaz a Dream (Álom).
Az elődökhöz képest tényleg álom volt a Type D:
teleszkópvillával, kényelmes tányérüléssel, lánchajtással, dobfékekkel és mutatós, a német motorokéra hajazó lemezvázzal.
Nagy siker lett, eleinte 137 darab készült belőle naponta, de hamarosan 300-ra növeltek a termelést, 1950 végén pedig (addigra már három üzem ontotta őket) 3500 példány jött ki a gyárakból naponta...