Az előd, az R60-as 1956-ban jelent meg, motorja a kisebb testvér, az 500-as R50-es felfúrásával született, a végeredmény 28 lóerő lett. Cikkünk főhősét, a R60/2-t 1960-ban mutatták be, a bokszer finom átalakításától, a kompresszió megemelésétől (6,5:1-ről 7,5:1-re) és a nagyobb fúvókáktól
a teljesítmény 30 lóerőre nőtt;
a konstrukció többi része azonban lényegében változatlan maradt.
Robusztus vázú és erős masina volt, ami oldalkocsival is jól boldogult, a gyárilag is ilyen használatra szánt példányokat rövidebb hátsó áttétellel szerelték, a csónakokat a szintén német Steib szállította. Az oldalerőknek a teleszkópnál sokkal jobban ellenálló Earles-villás első futómű kifejezetten oldalkocsizásra való, de fékezéskor szólóban szokni kell a mozgásait.
Az R60-asokat egy vagy két tányérüléssel, valamint hosszú, párnázott egybenyereggel is árulták,
a tankjuk 17 literes volt, de 25 literest is lehetett rendelni.
Érdekesség, hogy 1968-ban és 1969-ben az amerikai piacra duplaüléses, elöl teleszkópos kiviteleket vittek, majd a /5 jelű szériától már az európai változatokat is teleszkóppal gyártották. Az alapmodellel párhuzamosan futott a megemelt kompressziójú, 42 lovas R69S is, megtévesztő jelölése ellenére változatlanul 600-as motorral.
A megbízható, nyugodt járású és gyors R60-asokat több európai rendőrség is rendszeresítette, tesztgépünk a svéd Polisnál szolgált fiatalon. Leszerelése után három tulajdonosa is volt, az utolsó rengeteg idegen alkatrészt szerelt rá: sportos sárvédőket, sportkipufogókat, egyedi ülést és kormányt, és típusidegen volt a lámpafeje is.
Mostani gazdája két év alatt hozta rendbe a műszakilag egyébként jó állapotú motort, csak a hengerfejeket kellett felújítani. Szerencsére a sebességmérő alatti peremen megtalálta az eredeti Dover-fehér színt, így könnyű volt kikeverni a kellő árnyalatot.
Az R60/2-es üzembiztosan indul, de tudni kell a módját: nincs szívatókar, a két karburátor úsztatós (egy-egy kis billentyűvel kell túlfolyatni az úszóházakat mindkét oldalon), majd gázadás nélkül jöhet a rúgás.
Alacsony az alapjárat, ilyenkor selymesen puffog,
és nem is rázkódik, nagyobb tempónál kellemesen brummog, és ilyenkor sincsenek kezet-lábat zsibbasztó vibrációk.
Lengőnyerege kényelmes, ringós, az Earles-villa pedig stabilan vezeti az első kereket, csak erősebb fékezésnél jelentkezik a geometriájából adódó bizonytalanság. Az egyenesfutás kiváló,
a kanyarokat az alacsony súlypontból adódóan is megbízhatóan veszi.
Apropó, kanyar: rutinos BMW-bokszeresek jól tudják, hogy a hosszában forgó főtengely jobb kanyarban dönteni, balban emelni segíti a motort.
Ez eleinte zavaró, ám ha kitanuljuk a módját, ügyesen lehet vele gazdálkodni. A váltókar hosszú járású, nagy kattanással ugrik a helyére, de pontos, és ajánlott nyugodtan kezelni, mert a gyors mozdulatok ellen tiltakozik.
A hosszú áttételek passzolnak a bokszermotor karakteréhez, már 50 km/h-nál elviseli a negyediket, és nagyon jó érzés, ahogy
100 felett egy kicsit újra életre kel,
megerősödik a motor! Ha kell, órákon át tartható vele a 120 km/h-s utazótempó. A fékek meglepően jók, az első dob ráadásul nagyobb és duplex is, nem csoda, hogy a rendőrség is szerette - nem csak nyugaton, de Magyarországon is.
Műszaki adatok - BMW R60/2
Motor: kéthengeres, OHV-vezérlésű, léghűtéses bokszer. Hengerűrtartalom: 594 cm3. Furat x löket: 72,0x73,0 mm. Kompresszió: 7,5:1. Teljesítmény: 30 LE, 5800/perc fordulaton. Nyomaték: 49 Nm, 5000/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó, hátsókerékhajtás kardánnal. Egytárcsás szárazkuplung.
Felfüggesztés: elöl Earles-villa lengéscsillapítással, hátul lengővilla két rugóstaggal. Elöl duplex, hátul szimpla, mechanikus működtetésű dobfék.
Felépítés: kettős acél bölcsőváz. Hossz x szélesség x magasság: 2125x660x980 mm. Saját tömeg: 195 kg. Végsebesség: 150 km/h. Tank: 17 l.