Veteránautó-paradicsomba botlottunk egy poros országúton

Jól megnéztük a kerítést, de kolbász helyett biztosan dróthálóból és műanyagból volt. Véletlenül fedeztük fel a kis műhelyt Franciaországban, amelynek udvara hihetetlen autócsodákat sorakoztatott fel. Aztán a szerviz alatti pincében jöttek a további meglepetések – nem is lenne olyan könnyű választani a klasszikus autócsodák közül.

Éppen a hegyomlásnyi, mégis meglepően eleven Porsche Cayenne E-Hybrid nemzetközi tesztjén jártunk Montpellier környékén, amikor szokatlan dolgot pillantottunk meg: két Kispolszki-szerűség (valójában Fiat 126-os) és egy régi piros roadster álldogál egy konténer tetején, a fenyők lombjai közt. Aztán a letakart kerítésen túl további veteránok teteje is körvonalazódott.

Mint egy vizslának a marhalábszárcsont láttán, azonnal beindult a nyálelválasztási reflexünk, és útitársammal, a Vezess-es Rácz Tamás kollégával félreálltunk, hogy jobban körülnézzünk. És milyen jól tettük! Veterános paradicsomba csöppentünk,

az udvaron hegyekben álltak a zömében restaurálás alatt álló autók,

de néhány elkészült műtárgyba, vagy épp fellelési állapotú gépbe is belefutottunk.

Azok a csodás ötvenes évek: az Austin-Healey 100 arról kapta a nevét, hogy tartósan 100 mérföld/órával (160 km/h) tudott repeszteni. Persze így, versenyre felkészítve még gyorsabb Forrás: Origo

Két perccel később már a műhely apraja-nagyja próbálta összerakni erősen hiányos angoltudását. Hamar egyértelművé tettük, hogy bár méregdrága Porsche terepjáróval érkeztünk, nem vagyunk vásárlók, hanem csak újságírók a távoli Magyarországról. „Messieurs” – szólt az egyik úr, majd kézzel-lábbal elmagyarázta, nézzünk körül az udvaron, és azt fotózunk, amit akarunk.

Régi (de sajnos már nem a fekete alapon ezüst karakteres) francia rendszám, és sárga ikerfényszórópár az 1750-es Alfán Forrás: Origo

A mottó: Made in Great Britain

Hamar egyértelművé vált, az Authentic' Garage elsősorban angol gyártású autókra szakosodott, a negyvenes évek második felétől egészen a nyolcvanas évek második feléig. Ezek bizony azok az évtizedek voltak, amikor

Nagy-Britannia roadster-nagyhatalomnak számított,

és ma veteránként világszerte nagy rajongótábora van az ilyen nyitott kétüléseseknek.

Még egy Austin-Healey, mögötte igazi kakukktojásként egy sárga Fiat 850 Spider. Itt tömegmodellnek a kép előterében látszó, barna MGB számít, főleg nyitott változatban. Mindent letakargatnak a por és a napfény miatt Forrás: Origo

Mert igaz ugyan, hogy általánosan elterjedt volt még a primitív (laprugós és merev hidas) hátsó futómű, ráadásul a helykínálatuk, illetve az olcsóbb modelleknél elterjedt négyhengeres motorjaik teljesítménye sem számított a műfaj csúcsának, de a stílusuk lenyűgöző. Küllős kerekek, faberakások és nemes formák teszik őket klasszikussá, különleges vezetési- és szabadságélmény mellett.

Egy Triumph (nem csak melltartómárka ám!) és egy MGA, mindkettő a roadsterek korhű kiegészítőjével, króm csomagtérráccsal Forrás: Origo

Saint Cannat falu határában olyan MG-, Triumph-, Morgan- és Austin-Healey-felhozatal sorakozik, amit Nagy-Britanniában is ritkán látni egyben, emellett Jaguar kupékból (XJS) és limuzinokból (XJ) is meg lehet csodálni jó párat. A Minik sem maradhatnak el,

a cégtulaj, Pierre-André Dupont súlyos fertőzést kapott

már 14 éves korában angol autókból – amire mára egy egész restauráló műhelyt felépített.

Hihetetlen látvány a tizenkét hengeres XJS hámló lakkréteggel, de hiánytalanul és korabeli tuninggal Forrás: Origo

Kárpitos munkák az udvar közepén

Persze azokat a régi ügyfeleket sem hajtja el, akik a garázsukból más gyártmányokat is elhoznának, így egy-két olasz, német és amerikai járgányba is belebotlunk.

Meglepő viszont, hogy franciát alig lehet látni az udvaron,

csak két gall furgon (Citroen HY, Renault Esafette) őrzi a bejáratot, és egy fekete Traction Avant terpeszkedik a macskakövön – úgyis foglalkoznak ilyenekkel más szervizek.

Az egyik legnagyszerűbb Citroen, a Traction Avant egy példánya is az udvaron áll. Na meg egy Porsche 911 Targa is ott lapul, a háttérben pedig ezüstszínű Jaguar XJ Forrás: Origo

Láthatóan úgyis alig győzik hellyel a megrendeléseket: a négyfős szerelőbrigád alapvetően bent dolgozik a tiszta és jól felszerelt műhelyépületben, jó időben viszont kint ügyködik az udvaron – amit ilyen éghajlaton nagyon is meg tudunk érteni. Betonozott alapokon két darab ollós és egy csápos emelőt is használnak a szabadban, egy zöld MGB pedig kinti rámpán várt éppen olajcserére.

Új kárpitozást kap egy MG. Bent, a műhelyben négy szerelőállás van, és a mechanikai mellett lakatosmunkákat is végeznek Forrás: Origo

Amikor ott jártunk, a tér közepén egyszerre végeztek kárpitozást, motorgenerált, újravezetékelést és festésre előkészítést (magát a fényezést egy partnercég kamerájában oldják meg), vagyis

teljes körű szolgáltatásra vannak berendezkedve.

Csak ámulunk és bámulunk, amikor hozzánk lép Dupont úr, és int, hogy kövessük. Zegzugos lépcsőházon keresztül egyszer csak egy pincébe érkezünk.

A leleményességnek nincsenek határai, a profi emelők mellett ilyen rámpa is épült. Versenyzöldben, küllős kerekekkel az igazi az MGB Forrás: Origo

Csipkerózsika-álom a szuterénben

Vajon idelent szokták elföldelni a hívatlan vendégeket? Nem, a tulaj lámpát kapcsol, és leesik az állunk: egymás hegyén-hátán állnak itt is a félkész és kész autók, persze főleg angol gyártmányúak, poros Rover 2000 limuzin, zajszigetelés beépítésére váró Jaguar E-Type, néhány hathengeres Austin-Healey, egy őrülten dögös Triumph GT6 Coupé, és még folytathatnánk a sort.

A pince legmélyén egy klasszikus brit limuzin, a Rover 2000 motorját újtják fel. Ez csak négyhengeres, de a típus létezett V8-asként is Forrás: Origo

Természetesen a szuterénnek autókapuja is van, bár őrült logisztika lehet bármivel kiállni belülről.

Az egyik Jaguar szélvédőjére felír egy számot a főnök: 30 ezer euró,

ami természetesen nem a komplett kocsi ára, hanem a felújításé – átlagos állapotú restaurálási alapról indulva. Kijövünk a műhelyből, ahol szinte egyedüli modern ügyfélautóként még MG TF-duóba botlunk – ők a jövő klasszikusai.

Morgan 4-4, avagy a brit márka négykerekűjének legelső szériája, mindössze 1,2 literes Standard-motorral. De kevés lóerővel is sok élményt adott Forrás: Origo

Ahogy elköszönünk Pierre-André Dupont csapatától, és elindulunk, azon gondolkodom, hogyan volt képes a hetvenes-nyolcvanas években egyetlen konszernbe tömörülve a szakadék felé menetelni a teljes brit autóipar. Ma néhány indiai, kínai és német kézben lévő márka maradt csak belőle, na meg a veteránként a szép idők hírnökei. Colos szerszámokkal életben tartani őket pedig szép kihívás.