A beltér egyik ékessége a középkonzol, ami egyfajta hídként fut fel a középső könyöklőtől az érintőkijelző aljáig. Ezen van az automata váltó elektronikus előválasztó karja (már csak az alapdízel kap kéziváltót), mellette egy fedeles tároló. És mielőtt valaki hiányolná a telefontartót, az nézzen a „híd” alá, mert ott megtalálja.
Gumipadra tehetjük a készülékünket, ami akár vezeték nélküli töltést kaphat,
de itt van az USB és az egyik a több 12V-os csatlakozóból.
A középső könyöklő előtt pohártartó, magában a könyöklőben pedig egy óriási rekesz, ahová a klíma is be van vezetve, tehát hűthető-fűthető. Az ülésekről is nehéz rosszat mondani, elöl valóságos fotelek várják az embert, kiviteltől függően elektromos állítással, memóriával, fűtéssel, masszírozással felszerelve. Hátul sem sokkal rosszabb a helyzet, már ami az üléseket illeti.
Helykínálat terén kicsit felemásak a tapasztalatok.
Elöl biztosan el fog férni bárki, még a feláras nyitható üvegtetővel együtt is. Hátul a lábtér megfelelő, viszont a kívülről impozánsan lejtő tetőnek megvan a böjtje, ugyanis a fejtér már szűkösebb, 1,8-1,85 méteres magasság lehet a határ, felette már elfogy a hely.
Hátra kilátni amúgy szinte esélytelen, a nagyon lapos szélvédő, a bőven méretezett C-oszlop és a szélső fejtámlák között csak egy apró lőrés marad. Tolatókamera és radar nélkül semmiképp ne vegyük meg, mert az első parkolásnál meg fogjuk bánni. De elég is a statikus elemzésből, induljunk el vele!
A nap első felében különleges tesztúton mentünk végig, és nem spóroltak a környezet adta lehetőségekkel. A közel 200 kilométeres körből 140-150 kilométer csodálatos hegyi szerpentineken vezetett, az ember el se tudta dönteni, hogy a tájat vagy az autó viselkedését figyelje. Ami utóbbit illeti,
valós méreténél és tömegénél egyértelműen könnyedebbnek érződött,
nem jött zavarba még a 180 fokos visszafordítóknál sem.
Először egy GT csúcskivitelt vezettem, amely 225 lóerős turbós benzinmotorjával, a nyolcfokozatú Aisin automatával párosítva az erőlködés legkisebb jelét sem adta a néhol durván emelkedő szakaszokon sem. A motor hangját szinte sosem lehetett hallani, az automata igen finoman kapcsol és remekül kezeli az emelkedőt és lejtőt is.
A GT-ben kapunk menetdinamikai kapcsolót is, ezzel lehet sportos beállításokra kapcsolni (többek közt a lengéscsillapítók is felkeményednek), de az út legnagyobb részét normál módban teljesítettem. A kanyarokkal bőven teletűzdelt útvonalon külön élmény volt az apró, alul-felül lapított kormányt használni,
miközben a digitális műszerfalon akár az éjjellátó képe is megjelenhet.
Igen, a kategóriában először az új 508-as már ilyennel is kérhető, bár ezt a ragyogó napsütésben nem igazán volt értelme használni. Motorkínálat terén a már említett, 1,6 literes, turbós 225 lóerős kivitelen túl ugyanezen motor gyengébbik, 180 lóerős változata is kérhető.
Persze dízelek is kaphatók, a Peugeot és sok vevő is nehezen válna meg tőlük. Az új, 1,5 literes HDI a belépőszint kézi váltóval és 130 lóerővel, a többi kivitel automata.
150 és 180 lóerővel lesz elérhető a kétliteres dízel,
ezen felül egy mondat erejéig említést tettek róla, hogy 2019-ben érkezik majd egy benzines plug-in hibrid, melyben állítólag az akkumulátor nem vesz el helyet a csomagtérből.
Fontos tudni, hogy jövő év elejétől már kombi karosszériát is választhatunk, ami az eddigi képek alapján szintén látványos lesz. Összegezve: az első benyomások intenzívek voltak, noha bizonyos körülmények (pl. a szinte mindenhol tükörsima utak) megkönnyítették az autó dolgát, de természetesen egy részletes hazai teszten már könnyebben fény derülhet az esetleges hiányosságokra.
A forma részemről telitalálat, a beltér úgyszintén és vezetési élmény terén sincs oka szégyenkeznie. Hogy miként teljesít majd a vetélytársak, köztük az egyik referenciának tekintett Passat ellenében, azt még nem tudni, de annyi már biztos, hogy a franciák minden eddiginél komolyabb ellenfelet küldenek csatába a németek ellen.
Árakról egyelőre még nem esett szó,
a hazai forgalmazás októberben indul majd.
Németországban az alapkivitel 31 250 eurótól startol, a francia konfigurátorban is hasonló nagyságrendű (32 300 eurós) árral találkoztunk. E szegmensben ugyanakkor nem is csak ez lesz a mérvadó, hanem a flottaüzemeltetők kedvenc mutatója, a TCO.