Élmény és szanatórium: autóvezetés Norvégiában

Csak az igazán erős idegzetű magyaroknak ajánlom a norvégiai autóvezetést, mert az itthoni utakon szocializálódott tömeg odafent egészen biztosan agybajt kapna. Trükkös sebességmérők, az alkudozást még hírből sem ismerő rendőrök, káprázatos utak és az Atlantic Road, minden autós álma. Kilenc nap autóval Norvégiában.

100 km/óra. Ennyi a legnagyobb megengedett sebesség az Oslóból észak felé tartó E6-os autópályán. Lehetne ez persze 130 is, mert az út minősége kitűnő, a rajta haladó autók is első osztályúak, de nem.

Szögezzük le azonnal: 130 km/h-val senki sem megy Norvégiában.

Sehol. Vagy ha mégis, annak könnyen börtön lehet a vége. Itt nem babra, hanem pénzre és emberéletre megy a játék.

Semmi különös, csak csúcsforgalom Norvégiában Forrás: Lantos Gábor

Nem először jártam be kocsival Európa (és a világ) egyik legszebb országát. Már az oslói repülőtéren történt bérlés is okozott egy kisebb sokkot.

A biztosítás összege ugyanis több volt, mint a kocsi díja 9 napra.

Gyors számolás, de a 110.000 forintos biztosítási díj csak a hülyéknek, vagy a nagyon óvatosaknak érte volna meg, nekem nem. Erre persze lehet azt mondani, hogy én vagyok az ostoba, mert mi történik akkor, ha baleset ér. Nem ért. Arra bazíroztam, hogy Norvégiában egymillió lakosra 54 halálos közúti baleset jut, különben is, a norvég autóvezetők szokásait jól ismertem. Úgyhogy jöhetett a bérautó biztosítás nélkül.

Idehaza mindenkinek azt meséltem, hogy a dolog olyan, mint a szanatórium.

Az ember beállítja a tempomatot 75 km/h-ra, aztán leveszi a lábát a gázról, és csak gyönyörködik a tájban.

Ne igyál és ne tépj!

Norvégiában két olyan dolog van, ami után azonnal ugrik az ember jogosítványa. Az egyik az ittas vezetés. Pontosabban:

a zéró tolerancia itt egészen új értelmet nyer.

Elég egy felelőtlenül elfogyasztott konyakos meggy, a rendőrt ez sem érdekli. "Tejet igyál, ha vezetsz nálunk" - anno egy ilyen, nem túl elmés reklámtáblával kötötték össze a kellemest a hasznossal, azaz hívták fel az emberek figyelmét a tejfogyasztás előnyeire és a kérlelhetetlen szigorra.

Két autó a Storseisund-hídon Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Winfried Rothermel

A legszebb történet, amelyet ezzel kapcsolatban olvastam az volt, amikor egy házibuli után egy helyi lakos mégis megkockáztatta a dolgot, mondván,

csak 500 métert kellene megtennie kocsijával a házáig, ráadásul egy bekötőúton.

Már majdnem sikerült a dolog, amikor a jégen megcsúszott a kocsi és a félméteres hóban az út menti árokban kötött ki. A delikvens meg elaludt a volánnál. Látta ezt a szomszéd, aki azonnal kihívta a mentőket, mert azt hitte, nagy a baj. A mentők meg a rendőrséget riasztották, mert arrafelé így megy ez. A két hatóság megállapította, hogy a vezetőnek semmi baja, ellenben a kellemes alkoholszagot érezve az ébresztés után azonnal megszondáztatták. Az eredmény: kétéves jogosítványbevonás és mellé magyar forintra átszámolva félmilliós birság.

Tábla mögé bújt a rendőr

Most pedig mutatok két fotót. Az első.

Sebességmérés a tábla mögé bújva a norvégiai Skibotnban Forrás: Lantos Gábor

Jó, valljuk meg, nem túl szép dolog, amit Skibotn városában a rendőr csinál. Azaz, hóna alá csapja a kisszékét, kisétál az útra, kezébe vesz egy fényképezőgépnek látszó sebességmérőt, és minden szembejövő autóst bemér. Közben diszkréten a tábla mögé bújik, hogy ne nagyon lássa őt senki.

Érdekes, hogy azok a gépkocsivezetők, akik szembe jöttek velem, egyáltalán nem jelezték a rendőrveszélyt.

Szóval, nem villogtak, nem mutogatták az ujjukkal, hogy vigyázz, mérnek.

Minden bizonnyal ez teljesen ismeretlen szokás arrafelé. Viszont van még egy dolog, ami nem ismert: a "kedvezményes gyorshajtás" fogalma. Norvégiában nincs 10 százalékos engedmény, azaz, ha az 50-es táblánál 52-vel mész, benyújtja a számlát a fizetőpincér. Egyszerűen azért, mert az 50 km/h az 50 km/h. Kevesebb lehet, több nem. Apelláta, alkudozás, "norvég-magyar két jó barát" duma nincs. Legfeljebb annyi a kedvezmény, hogyha a rendőrnél nincs hordozható bankkártya-leolvasó, akkor az első automatáig elsétál veled.

A következő kép, ha lehet, még zseniálisabb.

Az sem mindegy, hogy két ellenőrzőpont között mennyivel mész Forrás: Lantos Gábor

A dolog rém egyszerű. A táblán két fényképezőgép és a megadott távolság azt jelenti, hogy itt a masina nemcsak akkor méri a sebességet, amikor elé ér az ember, hanem leméri azt is, hogy a megadott távolságot mennyi idő alatt és milyen átlagsebességgel tette meg az autós.

Itt 8 km-es szakaszon mérnek Forrás: Origo

Tehát nincs arra lehetőség, hogy az elsőnél szépen kocogok,

majd képzeletben beintve nekik, odaverek egyet és száguldani kezdek.

A kifinomult technikai megoldás szerint az első gép minden járművet lefényképez, rögzítve a rendszámot és azt, hogy mikor értél oda. A második gép ugyanezt teszi (mert megkapta az elsőtől az adatokat), egyben kiszámolva a két pont közötti átlagsebességet, amely ugyanúgy nem lehet 80 km/óránál több, mint az itt megengedett legnagyobb sebesség. Ha mégis több lenne, akkor a második fényképező mögött 50 méterre felvillan egy sárga lámpa. Ekkor van baj, mert a büntetést máris kézbesítik a megadott címre.

Itt megnézhető a rendszer működése Forrás: Origo

Fontos tudni, hogy itt minden járművet lefényképeznek -

a kép készítése pillanatában piros fény villan fel, amely bennünket is megijesztett.

Pedig semmit sem vétettünk. A norvégok nem szívbajosak, a bérautó sem kivétel, a nagy gépkocsikölcsönzők már az autó átadásakor felhívják a figyelmet arra, hogy mindent (ki nem fizetett parkolás, sebességtúllépés miatti büntetés, fizetős utak használata) utólag levonnak a bankkártyáról.

Fizetős utak - mégis meg lehet úszni?

Norvégiában nemcsak az utak, hanem a hidak és az alagutak egy része is fizetős. Mindjárt elmondom a lényeget, de előbb jöjjön két tündérmese.

Az Északi-fok felé haladva van egy nagyon kellemes tenger alatti alagút. Nordkapptunnelen, vagyis Északi-fok alagút a neve.

2004-ben, amikor először áthajtottam rajta, fizetnem kellett a használatáért - oda-vissza 32 eurónak megfelelő norvég koronát. 2016-ban nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy az áthajtás ingyenes lett.

A Nordkapptunnelen, vagyis az Északi-fok alagút bejárata Forrás: Origo

A pénzbeszedéssel ugyanis abban a pillanatban leálltak, amikor az ebből befolyt összeg behozta az építés díját, amelybe az alagút került. V. Harald norvég király 1999. június 30-án nyitotta meg ezt az alagutat,

2012. június 15-én a norvég állam pedig ingyenessé tette az áthajtást, mert a dolgon nem akart nagyobbat kaszálni, mint az a 110 millió euró, amelybe az építkezés került.

Az Északi-fok Norvégiában Forrás: hemis.fr/BERTHIER Emmanuel / hemis.fr/Berthier Emmanuel

Már csak azért sem, mert turisztikai szempontból egy fontos alagút ez - az Északi-fokra igyekvő tömeg csak itt tud átmenni Magerøya szigetére, ahol ez a nevezetesség van.

Hasonlóan szép történet az Atlantic Road (64-es út) sztorija.

Az Atlanti-óceánba vezető út igazi építészeti szenzáció és turistalátványosság. Magam idén májusban mentem át rajta - többször is.

Óriási meglepetéssel konstatáltam, hogy a buli ingyenes - az ok ugyanaz, mint az Északi-fok alagút esetében.

Az útpénzt addig szedték, amíg az behozta az építkezés árát. Tizenöt év kellett ehhez, utána leálltak vele. Az Eide és Averøy közötti 8.3 km-es szakasz minden autós nagy kedvence. Főleg, amikor negyedóra alatt bemászik a híd fölé egy felhő, miközben onnan tíz kilométerre ragyog a nap.

Felhő kúszott az Atlantic Road híres hídja fölé Forrás: Lantos Gábor

Aztán egyszer csak elmegy a felhő, bágyadtan süt a nap, bizonyos szögből fotózva meg olyan az út, mintha a semmibe vezetne, vagy a tengerbe szakadna.

Szinte olyan, mintha ott fent véget érne az út Forrás: Lantos Gábor

Nem lehet betelni vele. Végig kell menni rajta többször is, oda-vissza. Főleg, amikor ennyire békés a táj. 2015 karácsonyának első napján kissé más volt a helyzet.

Amint látható, az utat ekkor sem zárták le, de persze lehet olyan időjárás Norvégia nyugati partvidékén, amikor már nem engedik itt át az autósokat.

Madártávlatból nézve is fantasztikus a hely.

De Norvégia nem jótékonysági intézmény. Az Atlanterhavstunnelen például keményen fizetős alagút.

Egy kocsi, két fő (a kocsi árában benne van a járművet vezető ember díja is - hahó, magyarországi kompok!) 138 norvég korona, vagyis 4700 forint.

Kristiansund városa kétféleképpen közelíthető meg. Mutatom.

Lehet jönni dél felől a 70-es úton (az az ingyenes), vagy a nyugati partvidéken végigmenő 64-esen (az a fizetős.) Itt semmit nem bíznak a véletlenre, mert az alagút egyik végében állították fel a fizetőkapukat, ahol bevasalják a díjat. Ezt addig teszik, amíg a bevétel el nem érte az alagút építési költségét, azaz a 2009-es megnyitás után 2025-re tervezik az ingyenessé tételt.

Kristiansund bájos városképe Norvégiában Forrás: Lantos Gábor

Amúgy Norvégiában az útdíjfizetés automatizálva lett. Az út szélén tábla jelzi, hogy most fizetős szakaszhoz, vagy alagúthoz értünk, majd egy fénykép készül a kocsink rendszámáról. 2013-ban, amikor saját kocsimmal Budapestről autóztam fel Norvégiába,

meglepődve tapasztaltam, hogy a fizetős utakon is ingyen mehettem, mert nem küldték utánam a cehet.

Ez öt éve volt, azóta nem jártam magyar rendszámú kocsival arrafelé, de öt éve még megúsztam a dolgot - a nagyvonalú norvég állam benyelte ezt a költséget.

Trollstigen, ahol élmény vezetni

Végül jöjjön a tizenegy hajtűkanyarral megtűzdelt Trollok útja, vagyis a Trollstigen, ahol a vezetés tényleg élmény.

Maradjunk annyiban, hogy ez csoda. Az Åndalsnesből induló 63-as úton egyszer minden autósnak végig kell mennie, majd meg kell állnia, és a kilátópontból lefényképeznie ezt.

A Trollok útja fentről Forrás: Lantos Gábor

Szavakkal nehéz ezt leírni, tényleg, ha arra járnak, semmiképpen se hagyják ki. Már csak azért sem, mert az amúgy eléggé veszélyes szakaszon minden norvég a lehető legnagyobb óvatossággal közlekedik. Amikor ott jártam, csak egy száguldó motorost láttam, igaz, annak olasz rendszáma volt.

Vízesés a Trollok útján Forrás: Lantos Gábor

A bevezetőben azt írtam, hogy Norvégia az az ország, ahol a vezetés maga a szanatórium. Pontosítanék: ahol a vezetés olyan élmény, amelyet Európában nem sok helyen él át az ember. Már ha betartja a szabályokat.