Kevés stílusosabb robogó szalad az utakon - Vespa 150 VB1 bemutató

Talán az egyik legszebb Vespa-karosszéria, amit csak ebben a Girgio azzurro mettalizzato színben gyártottak mindössze két esztendeig, fejidoma megegyezik a GS-ével. A német piacra 10 colos kerekekkel szállították, ezek az apró 8-asok a pesti kátyús utakon nem az igaziak

Több szempontból is különleges példány ez a tekintélyes kort megért 150-es Vespa, a hangulata pedig magával ragadó. Arról viszont szó sincs, hogy örökké garázsban állva tengetné nyugdíjas napjait.

A motorozás sokaknak a szabadságot jelenti, és szórakozást, kikapcsolódást. Aztán ott vannak azok, akik szimplán praktikus közlekedési eszközként tekintenek kétkerekűjükre, és csak nyúzzák-nyúzzák vasaikat, amíg azok bírják. Schill Gábor azon kevesek közé tartozik, akik a napi városi ingázáshoz a motorkerékpárt választják, de nem mai modern géppel poroszkálnak a dugókban, hanem egy klasszikus masinával.

Japán robogó helyett olasz ritkasággal

Sőt, a fiatal építész nemcsak használja, de saját maga karban is tartja járművét, amelyet két kezével – lényegében a pincétől a padlásig - ő maga restaurált.

Mi ez, ha nem megszállottság?

Tegyük hozzá, nem egy nyolcvanas évekbeli, elnyűhetetlen japán robogóval vagy éppen ütni-vágni való futármotorral rója a kilométereket rendületlenül, hanem egy 1958-as ritka Vespával.

Kecses az 1,7 méter hosszú modell, amely ugyanazt a ruhát hordta, mint a Grand Sport, amelynél nem 5,5, hanem 8 LE-t hoztak ki a nagyobb sűrítésű motorból. A kényelmes, széles első nyereg egy francia licencmodellről származik, és eredeti a huzata Forrás: Retro Mobil

Az elnyűhetetlenség egyébként az olasz robogóikonra is teljes mértékben igaz, hiszen lényegében

hibamentesen muzsikál több mint 10 ezer kilométer megtétele után is,

csupán néhány elszakadt bovden, elkopott fékbetét szerepel a cserealkatrészek listáján, s most lesz csak aktuális az olajban fürdő kuplung tárcsáinak renoválása is.

Bár a számlap kopott, ez a Grand Sportról származó eredeti kilométeróra ma már igazi kincs – azért különleges, mert 90 helyett 120 km/h-ig skálázták. A restaurálás óta 11 ezer (!) km-t futott a Vespa, lényegében hiba nélkül Forrás: Retro Mobil

Ez a VB1-es jelzésű Vespa azért is érdekes, mert mindösszesen két esztendeig (1957-ben és 1958-ban) gyártották, és ez volt az utolsó, amely még megörökölte az 1946-ban bemutatott első Vespa, a 98-as vázkonstrukcióját (innentől kezdve két vázfélből illesztették össze az önhordó szerkezetet, amely keskenyebb is lett).

Sportblokk, de elszaladt belőle 2,5 lóerő

Ugyanakkor modernnek is számított, mert míg elődeinél még klasszikus biciklikormányhoz hasonló „szarvakat" foghatott a motoros, ennél már egy alumínium öntvényből készített

teljesen zárt fejidom burkolja a kormány középső részét,

ez alá bebújtathatták a bovdeneket és vezetékeket, ennek köszönhetően azok teljesen rejtve maradnak.

A gumi díszcsíkokon pihenhet a vezető lába, a hátsó fék pedállal működtethető. Hosszú lábúak hátrányban: nem sok tér marad a pótkerék és a markolat között Forrás: Retro Mobil

A 150-es motor egyébként 1955-ben mutatkozott be a GS, azaz Grand Sport modellben, amelyet sokan az egyik legszebb Vespának tartanak. S nemcsak formájával, menetteljesítményeivel is kitűnt a négygangos váltóval felszerelt típus, hiszen a 8 lovas egyhengeressel megfutotta a 100 km/h-s tempót.

Jó minőségű a Piaggio-emblémás markolat, a fokozatok megtalálásában segít a fémburkolatra karcolt számsor Forrás: Retro Mobil

Ez a modell kevésbé izmos, 5,5 lóerő szabadul rá a hátsó kerékre,

a markolatváltóval is csak három fokozat közül választhat a pilóta

(ezek miatt is egykor a „szegények GS-ének" is hívták). Gazdája szerint ezzel együtt igazán jól elboldogul városi forgalomban, s ha kell, a 70-75 km/h-s tempóra is képes felgyorsulni, de a 60-65 közötti sebességet tartósan is bírja.

Olasz börzéről hozták Magyarországra

Nem utolsósorban elég fordulékony is, dobfékjeinek halovány teljesítményét pedig defenzív vezetési stílussal lehet kompenzálni. Gábornak egyébként többféle régebbi és újabb Vespája is volt, de ez nőtt leginkább a szívéhez (egyébként nem ez a gyűjtők első számú kedvence, inkább a „biciklikormányos").

A bal oldali, zárható fedél alatt tágas csomagtér bújik meg; egy flakon olaj, az elsősegélykészlet és a lezárólánc utazik itt Forrás: Retro Mobil

Még 2009-ben hozta az imolai börzéről, egyben, de működésképtelen, kissé hiányos, ám törésmentes, lényegében rozsdamentes állapotban. Ráadásul viszonylag jutányos áron jutott hozzá,

minden eredeti papírja megvolt,

és az előtörténetét sem fedte homály.

Az egyedi tervezésű táska leszerelve vállra akasztható. Többféle hátsó ülés létezett hozzá, ilyen puffszerűt a tartozékkatalógusokban találhatott a vespás. Egy felnőtt mögé legfeljebb egy gyermek üljön, az 5,5 lovas motor úgy még éppen elegendő lendülettel mozgatja az üresen 110 kilós robogót Forrás: Retro Mobil

A motor gépmunkáján kívül mindent maga csinált, így ő rakta össze a motort az új dugóval, maga kevertette ki az eredeti, kékes ezüstszínt, majd ő maga fújta le a karosszériát is – húsz hónapos munkája talán legnagyobb dicsérete, hogy simán megkapta a muzeális minősítést és az azzal járó OT-rendszámot.

Műszaki adatok - Vespa 150 VB1 (1958)

Motor: egyhengeres, kényszerléghűtéses, kétütemű motor, hátul fekve beépítve. Dell'Orto karburátor. Hengerűrtartalom: 145,6 cm3. Teljesítmény: 5,5 LE, 7500/perc fordulaton. Erőátvitel: háromfokozatú, kézi kapcsolású, bovdenes működtetésű sebességváltó, többtárcsás, olajfürdős kuplung.

Felfüggesztés: elöl vízszintes lengővillás felfüggesztés, hátul vízszintes lengőkar, szimpla rugóstaggal. Elöl-hátul dobfékek.

Felépítmény: monocoque acélváz. Hosszúság x szélesség x magasság: 1700x700x1050 mm. Tengelytáv: 1180 mm. Üzemanyagtank: 9,5 l. Előírt olaj-benzin keverék arány: 1:20. Gumiméret: 3,5x8. Saját tömeg: 110 kg.

Átlagfogyasztás: 2,2 l/100 km. Végsebesség: kb. 80 km/h.

Még több veterán teszt a Retro Mobil júliusi számában