A motorozás sokaknak a szabadságot jelenti, és szórakozást, kikapcsolódást. Aztán ott vannak azok, akik szimplán praktikus közlekedési eszközként tekintenek kétkerekűjükre, és csak nyúzzák-nyúzzák vasaikat, amíg azok bírják. Schill Gábor azon kevesek közé tartozik, akik a napi városi ingázáshoz a motorkerékpárt választják, de nem mai modern géppel poroszkálnak a dugókban, hanem egy klasszikus masinával.
Sőt, a fiatal építész nemcsak használja, de saját maga karban is tartja járművét, amelyet két kezével – lényegében a pincétől a padlásig - ő maga restaurált.
Mi ez, ha nem megszállottság?
Tegyük hozzá, nem egy nyolcvanas évekbeli, elnyűhetetlen japán robogóval vagy éppen ütni-vágni való futármotorral rója a kilométereket rendületlenül, hanem egy 1958-as ritka Vespával.
Az elnyűhetetlenség egyébként az olasz robogóikonra is teljes mértékben igaz, hiszen lényegében
hibamentesen muzsikál több mint 10 ezer kilométer megtétele után is,
csupán néhány elszakadt bovden, elkopott fékbetét szerepel a cserealkatrészek listáján, s most lesz csak aktuális az olajban fürdő kuplung tárcsáinak renoválása is.
Ez a VB1-es jelzésű Vespa azért is érdekes, mert mindösszesen két esztendeig (1957-ben és 1958-ban) gyártották, és ez volt az utolsó, amely még megörökölte az 1946-ban bemutatott első Vespa, a 98-as vázkonstrukcióját (innentől kezdve két vázfélből illesztették össze az önhordó szerkezetet, amely keskenyebb is lett).
Ugyanakkor modernnek is számított, mert míg elődeinél még klasszikus biciklikormányhoz hasonló „szarvakat" foghatott a motoros, ennél már egy alumínium öntvényből készített
teljesen zárt fejidom burkolja a kormány középső részét,
ez alá bebújtathatták a bovdeneket és vezetékeket, ennek köszönhetően azok teljesen rejtve maradnak.
A 150-es motor egyébként 1955-ben mutatkozott be a GS, azaz Grand Sport modellben, amelyet sokan az egyik legszebb Vespának tartanak. S nemcsak formájával, menetteljesítményeivel is kitűnt a négygangos váltóval felszerelt típus, hiszen a 8 lovas egyhengeressel megfutotta a 100 km/h-s tempót.
Ez a modell kevésbé izmos, 5,5 lóerő szabadul rá a hátsó kerékre,
a markolatváltóval is csak három fokozat közül választhat a pilóta
(ezek miatt is egykor a „szegények GS-ének" is hívták). Gazdája szerint ezzel együtt igazán jól elboldogul városi forgalomban, s ha kell, a 70-75 km/h-s tempóra is képes felgyorsulni, de a 60-65 közötti sebességet tartósan is bírja.
Nem utolsósorban elég fordulékony is, dobfékjeinek halovány teljesítményét pedig defenzív vezetési stílussal lehet kompenzálni. Gábornak egyébként többféle régebbi és újabb Vespája is volt, de ez nőtt leginkább a szívéhez (egyébként nem ez a gyűjtők első számú kedvence, inkább a „biciklikormányos").
Még 2009-ben hozta az imolai börzéről, egyben, de működésképtelen, kissé hiányos, ám törésmentes, lényegében rozsdamentes állapotban. Ráadásul viszonylag jutányos áron jutott hozzá,
minden eredeti papírja megvolt,
és az előtörténetét sem fedte homály.
A motor gépmunkáján kívül mindent maga csinált, így ő rakta össze a motort az új dugóval, maga kevertette ki az eredeti, kékes ezüstszínt, majd ő maga fújta le a karosszériát is – húsz hónapos munkája talán legnagyobb dicsérete, hogy simán megkapta a muzeális minősítést és az azzal járó OT-rendszámot.
Műszaki adatok - Vespa 150 VB1 (1958)
Motor: egyhengeres, kényszerléghűtéses, kétütemű motor, hátul fekve beépítve. Dell'Orto karburátor. Hengerűrtartalom: 145,6 cm3. Teljesítmény: 5,5 LE, 7500/perc fordulaton. Erőátvitel: háromfokozatú, kézi kapcsolású, bovdenes működtetésű sebességváltó, többtárcsás, olajfürdős kuplung.
Felfüggesztés: elöl vízszintes lengővillás felfüggesztés, hátul vízszintes lengőkar, szimpla rugóstaggal. Elöl-hátul dobfékek.
Felépítmény: monocoque acélváz. Hosszúság x szélesség x magasság: 1700x700x1050 mm. Tengelytáv: 1180 mm. Üzemanyagtank: 9,5 l. Előírt olaj-benzin keverék arány: 1:20. Gumiméret: 3,5x8. Saját tömeg: 110 kg.
Átlagfogyasztás: 2,2 l/100 km. Végsebesség: kb. 80 km/h.