Amikor 2011-ben bemutatkozott a Nissan Leaf, a világ nagy része csak nevetett a japán gyártón. Az elektromos autózás akkor még gyerekcipőben járt,
a Leaf azonban rácáfolt a kétkedőkre,
és olyan siker lett a válság alatt is, hogy mind a mai napig ez a legtöbb példányban eladott villanyautó a világon. Persze a 7 év alatt mért 300 ezres mennyiség csak villanyautó-mércével nagy, a Qashqaiból 14 hónap alatt adnak el ennyit - csak Európában.
Életciklusa során az első Leaf kapott pár ráncfelvarrást, megnövelték az akkumulátor kapacitását is 24-ről 30 kilowattórára, de így is bőven megérett az idő a generációváltásra.
Mivel a padlólemezt megtartották az elődből, a méretek alig változtak,
a tengelytáv változatlan, a hossz 5 centit nőtt, így 10 centivel nyúlik túl a Qashqaion. A korábbi játékos dizájnt ezúttal komolyabb váltotta fel, ez kellett ahhoz, hogy a Leaf ne lógjon ki annyira a többi Nissan közül.
Ahogy a külső, úgy a belső is alaposan megújult, a korábbi, több szintre osztott, űrhajós műszerfal eltűnt, helyét egy hagyományosabb vette át. Maga a műszeregység az analóg kilométerórán kívül egy digitális panelből áll, illetve természetesen megmaradt a középső érintőképernyő is, elég ódivatú grafikával.
Aki ült régi Leafben, annak feltűnnek majd ismerős részletek.
Ilyenek az ajtópanelek és az azon lévő kapcsolók, a klímapanel, és a váltó helyén lévő menetirány-kapcsoló.
Nemcsak jól néz ki a műszerfali színes LCD, hanem sok információ megjelenítésre is képes, persze főleg az akkumulátor töltöttsége, a hatótáv, a fogyasztás és az energiafelhasználás témakörében. Nagy hiányosság, hogy
az alul lapos, jó fogású kormány csak magasságban állítható,
mélységében nem.
Sok más villanyautóhoz képest (pl. e-Up, i3, Ion, Zoé) a Leaf egy rendes alsó-középkategóriás autó, amiben mind az utasok, mind a csomagok kellemesen elférnek.
A helykínálat elöl és hátul is megfelelő,
bár 185 centinél magasabbak inkább előre üljenek. No nem azért, mert a panoráma-üvegtető szűkítené a teret, ilyesmit ugyanis még felárért sem vehetünk. Viszont a padló alatt elhelyezett akkumulátor miatt a hátsó ülések az elsőknél jóval magasabban vannak, akár egy moziban.
Ez jó a beszállás szempontjából, de az első ülések alatt lévő „púp" miatt a hátsó utasok nem tudják becsúsztatni, az elöl ülők meg maguk alá nem tudják húzni a lábukat. Ezzel együtt lehet élni, és szintén az akkumulátornak köszönhető, hogy hátul középen a magas „kardánalagút" miatt elég kínszenvedés ötödik utasnak lenni.
Néhány plusz litert találtak még a mérnökök a csomagtartóban, így most kalaptartóig mérve 400 literes (a Teknában csak 385 a mélynyomó miatt). Hasznos, hogy a töltőkábeleknek kétoldalt betettek egy tárolóhálót, így nem csúszkálnak menet közben. Az ülések osztottan lehajthatók, de a Leaf nem ideális nagy tárgyak szállítására, mert a ledöntött háttámla pedig jókora lépcsőt képez a csomagtartó mély padlójához képest.
Sokan azt hiszik, egy villanyautó vezetése nem is igazán élmény. Pedig az, csak másképp, mint egy benzines vagy dízel járgányé. Az elsődleges tényező a csönd, mivel a villanymotornak egész minimális a hangja. Az új Leaf hangszigetelése viszont az amúgy nem túl hangos elődhöz képest is jobb lett, így tényleg
síri csendben tudunk vele suhanni, amitől úgy érezzük magunkat, mint egy prémiumautóban.
A városból kiérve némi gördülési zaj, autópályán pedig a szélzaj lesz a domináns, de nem zavaró mértékben.
A másik tényező az azonnal elérhető nagy nyomaték. Míg a korábbi verzióban egy 109 lóerős motor dolgozott 254 Nm-rel, itt már
150 lóerővel és 320 Nm-rel gazdálkodhatunk.
Mivel már induláskor is azonnal maximális nyomatékot kapunk, a piros lámpától kilőve kevés az ellenfél, még száraz úton is könnyen felvillan a kipörgésgátló visszajelzője. A 100-ra gyorsítás ideje három (!) másodpercet javult 7,9-re, viszont az akku védelme miatt a végsebesség továbbra is 144 km/h, de azt legalább hamarabb elérjük.
A futómű felépítésében azonos a régivel, nekem talán kicsit feszesebbnek tűnt a hangolása, de azért így is elég kényelmes. Mivel az akkumulátor miatt
a súlypont nagyon alacsonyan van,
egész bátran lehet kanyarogni, ám mielőtt nagyon nekilendülünk a szerpentinen, a gumik hamarabb feladják, mint amit az autó még elbírna. A kevés visszajelzésű kormány is jelzi, hogy a Leafet nem a sportos vezetőknek szánták.
A cikk nem ért véget. Kattintson a következő oldalra, ha kíváncsi az új Leaf különleges technikai megoldásaira és a hatótávjára!