A Thyssenkrupp egy speciális szabályzási módot dolgozott ki, amivel nagyon könnyű változtatni a rásegítés erejét, a 0 és a 100 százalék között tetszőleges hangolás lehetséges. A kormányszoftver-tesztelők dolga azért nehéz, mert elmondásuk szerint akármilyen értéket állítanak be, azt pár nap után természetesnek kezdik érezni, hozzászoknak, és utána bármilyen változtatás furcsának hat.
Kipróbálhattuk, hogy milyen, amikor a maximális rásegítést adja a rendszer: ekkor hajókormányként viselkedik, az ember csak az irányt jelöli ki, erőt nem kell kifejteni hozzá. Nagyon mókás és egyben fura volt vezetni ezzel a beállítással a Golfot, mert
szinte nulla erővel lehetett forgatni a volánt.
Oda kellett figyelni, mert ha a kelleténél erősebben nyúlt volna hozzá az ember, borulásveszélyt is előidézhetett volna, mivel nincs visszahúzó erő, és pillanatok alatt teljes kitérési helyzetet vehetnek fel az első kerekek. Ha pedig elengedtem volna a kormányt, az a saját súlypontjától is pörgésbe kezdett volna...
A másik feladat az volt, hogy a játék kedvéért inverz kormánybeállítással kellett szlalomozni és bóják közé beparkolni a Golffal.
Ez pont fordítva működik: ha jobbra tekerik a volánt, az autó balra fog menni, és fordítva.
Ezzel a feladattal is a szoftver rugalmasságát akarták bizonyítani, azt, hogy pár gombnyomással mindenféle beállítást alkalmazni tudnak a kormányon.
Elsőre rettentő fura volt az autó reakciója a kormánymozdulataimra, mert
felül kellett írnom az agyamban azt, amit 20 év alatt tapasztaltam a vezetésről.
Pár kanyar után azonban bele lehetett jönni, és a végén a parkolást is bóját feldöntése nélkül sikerült abszolválni. Aki játszott már távirányítós autóval, az előnyben volt ennél a feladatnál, mert végső soron ott is inverz a kormányzás, amikor a szembejövő kisautót kell irányítani.
Ezekkel a feladatokkal csak azt akarták szemléltetni, hogy a steer-by-wire kormányrendszereknél a szoftveres szabályozás szinte
korlátlan lehetőségeket ad a jármű és a vezető közötti kapcsolat finomhangolásra.
Bármilyen visszatérítő erő, áttétel és kormányérzet pillanatok alatt szabadon generálható, amivel az autókat a jövőben teljesen személyre lehet szabni, vagy a pillanatnyi sebességhez, útviszonyokhoz lehet igazítani. Megcsúszás esetén egy ilyen kormány észrevétlenül kompenzálhatja az alul- vagy túlkormányzottságot, ami nagyban növeli a biztonságot.
További előnye a mechanikus kapcsolat nélküli kormányzásnak, hogy súlyt takarít meg, és a kormánykerék
bármilyen szögben és helyzetben beépíthető,
sokkal könnyebb például az autókat jobbkormányossá is alakítani. A mérnökök nagyobb szabadságot élveznek majd a motortér kialakításában, ha nem kell a kormányoszloppal törődni, és az autók összeszerelése is felgyorsul majd a kevesebb alkatrész miatt.
A mérnöki kihívások közé nemcsak a hiteles kormányérzés generálása tartozik, hanem az üzembiztosság elérése is különböző feszültségszinteken a hibrid autókban, és az immunitás elérése az elektromágneses terek közelében. Persze képbe kerül a kiberbiztonság is, hiszen nagyon fontos, hogy hackerek ne vehessék át az autó felett az irányítást.
Az önvezető autókban egyszerűen visszahúzódik majd a kormány a műszerfalba, és csak akkor jön elő ismét, ha a vezető két gomb együttes megnyomásával jelzi, hogy ismét ő akarja irányítani a járművet.
A steer-by-wire rendszer az 5-10 éven belül elterjedő,
3-as és 4-es szintű önvezető autóknál létszükséglet lesz, mert ezekben elvárás, hogy a kormány ne forogjon,
csak akkor, ha a vezető visszaveszi az irányítást. Ha a volán együtt mozogna a kerekekkel, az nemcsak zavaró, hanem balesetveszélyes is volna. Rásegítés nélkül 100 Nm erőre volna szükség egy modern autó irányításához, önvezetés közben ilyen erővel üthetné meg a vezető tétlen kezét a kormány. Persze a még távolabbi jövőben, az 5-ös szintű önvezetés korában ennek már nem lesz jelentősége, mert az ilyen autókból teljesen hiányozni fognak a vezetéshez szükséges kezelőszervek.