47 270 forint egy lóerő: ez alig 5000-rel több, mint a Swift Sport híresen jó Ft/LE aránya. Beszédesebb azonban, hogy egy hasonlóan felszerelt BMW 540i-nél ez kb. 80 ezerre jön ki, ráadásul összesen „csak" 340 pacival. A Stinger GT számai lenyűgözőek: 3342 cm3, két turbó, 370 LE, 510 Nm, 4,9 másodperces gyorsulás 100 km/h-ra, 270 km/h végsebesség.
Mindez 17 490 000 Ft úgy, hogy erre már csak a metálfény jön, nincsenek fizetős tételek.
A képeken látható modell nem tartalmaz extrafelszerelést...
- ezt mikor hallottuk utoljára? És valódi bőrbe húzott, hűtött-fűtött, memóriás sportülésekről? Merőben szokatlan megoldás, de a jó ár mellett ez is része a Kia Stinger agresszív piacfoglaló manőverének.
Mielőtt azonban hasra esnénk, említsük meg, hogy rekordról nincs szó, ha tényleg csak a lóerő számít, van autó, ami ennél még olcsóbban adja. A nemrég bemutatott Fiesta ST, vagy az öreg, de még kapható Nissan 370Z csak két példa, hiszen nálunk még mindig a V8-as Ford Mustang a „kis pénz, nagy menés" játék királya.
Csakhogy sokan vannak, akiknek a 450 lóerős sportkupé már sok, egy kényelmes, mégis gyors sportszedánt viszont nagyon tudnának élni.
Őket célozta meg a Kia a Stingerrel,
ahogyan az Alfa is a Giuliával, vagy a Jaguar az XE-vel – nem véletlen, hogy a kétliteres modellt éppen az Alfával hasonlítottuk össze (itt olvashatja a tesztet).
Ahogy korábbi cikkünkben is kiderült, a Stinger ellenfelei érezhetően kisebbek, a legelső dolog ugyanis, ami az új Kiát körbejárva feltűnik, hogy bár lapos, minden más irányban meglepően nagy. Különösen a hossza tetemes, 20 centivel nyúlik túl a BMW 3-on (épp ezért az 5-össel hasonlítottuk az imént), és ezt odabent is érezni.
A 406 literes csomagtér ugyan nem rekorder, a hátsó ülésen viszont kényelmesen el lehet férni, nagy az ajtó, hosszú a pad, van ülésfűtés, szabályozható szellőző, no és persze hely a térdnek.
A tető nem túl magas, de nem ez a gond,
hanem a lábfej: az enyém legalábbis nem fér be az első ülés alá. Ha ez még meglenne, tökéletes lenne a Stinger hátsó traktusa.
Abban a bizonyos összehasonlító tesztben alaposan bemutattuk a Stingert, és mivel akkor a GT Line felszereltséggel érkezett a tesztautó, nem pedig az alap EX-szel, a most megkapott GT megszólalásig hasonló. De azért van néhány árulkodó apróság. A nagyobb (19"-os) kerekek mögött
piros Brembo féknyergek jelzik a V6-os motort,
a vezetőülés pedig, bár látszólag ugyanolyan, a GT-ben tudja az oldalpárnáit szűkebbre-tágabbra állítani.
Szeretem ezt az extrát, ahogy az állítható hosszúságú ülőlapot is, de még az így felszerelt autókban sem mindig sikerül kényelmesre varázsolni a trónt. A Kiában ment a mutatvány. Elképesztően jó vezetőülést kapott a Stinger, úgy sportos, hogy közben hosszú távon is kényelmes, a bőrkárpit pedig nemcsak papíron valódi, tapintásra is finom. A cockpit egésze azonban nem kizárólag jó pontokat érdemel.
Bár a kormány és a műszerpult is jó fogású, néhány műanyag felület nem üti meg azt a szintet, amit elvárnék egy ennyire komoly kocsitól.
A legzavaróbb spórolási nyom nekem azonban a hifi,
a papíron ígéretes, számtalan hangszórós rendszer az én fülemnek átlagon alul szólt, általában egyszerűen kikapcsoltam.
Mostanában ismét elkezdtek szaporodni a kapcsolók a vezető körül, egyre többen látják be, az érintőképernyő odanézést igényel, így rendszeresen használt funkciókhoz nem biztonságos. A Stinger volánján azonban négy (!) billenőkapcsoló mellett nyolc nyomógomb is helyet kapott, továbbá a középkonzolon, a váltó mögött és a bal térdnél is számtalan kapcsolót helyeztek el. Mire kitanuljuk, melyikkel mit lehet irányítani, vadászpilótának érezhetjük magunkat.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!