Az Omega gyártásának befejezése óta nem volt nagyautója az Opelnek, a Vectra és az arra épülő Signum állt a kínálatuk csúcsán. Majd jött 2009, és a felfelé kacsintgató Insignia színre lépése nagyot szólt: a korábbiaktól radikálisan eltérő, látványos formaterv, számtalan műszaki, kényelmi és biztonsági újítás jelent meg benne. Látszott, hogy az Opel komolyan vette a feladatot, és ez kedvező fogadtatásra talált.
Voltak persze árnyoldalai is a típusnak, elsősorban a gyönyörű, kupészerű forma miatti meglehetősen szűk helykínálat (hátul), a műszerfal gomberdeje, valamint a jókora önsúly. Ezt vezetés közben egész jól titkolta ugyan, de
a fogyasztás és menetteljesítmények számai nem hazudtak.
A típus öt év után kapott egy faceliftet, de utána három évnek kellett eltelnie, mire friss alapokon megérkezett az új generáció.
Időközben új formanyelvre váltott az Opel, az Astra K-nál bevezetett formai megoldások következetesen visszaköszönnek az azóta megjelent modelleknél. Az új Insignia, elődjéhez hasonlóan, már a külsejével is igyekszik felhívni magára a figyelmet. A konkurens Volkswagen híresen konzervatív megjelenéséhez képest az újdonság kifejezetten látványos, sportos és elegáns.
A második generáció már csak ötajtós és kombi karosszériával került piacra, más márkák (Mazda, Toyota) gyakorlatával ellentétben itt a lépcsőshátú esett ki. Sokan mondják, hogy a kombiság a legtöbb autónak nem áll jól, de az Insignia talán a szkeptikusoknak is kivételek közé tartozik. Nem csak látszatra, hanem tényleg hatalmas autóról beszélünk,
a puttonyos kivitel 1,5 centi híján 5 méter hosszú.
A dizájn ezt igyekszik részben elrejteni, az ívelt, folyamatosan lejtő tetővonal inkább egy sportkupét akar idézni, mint kombit. Szép és egyedi megoldás, hogy az ablakok felett végigfutó krómcsík hátul a lámpákba belefutva végződik, az oldallemezek domborítása is hangsúlyos. Külön tetszett, hogy a méretes hűtőmaszk nincs agyonkrómozva, viszont az Opel logót jól kiemeli a kétoldali bajusz.
Vannak, akik szerint Mazda és Ford jegyek is felfedezhetők benne, én azon a véleményen vagyok, hogy mind a japán, mind a német konkurencia jól megkülönböztethető tőle, és igazából mindegyik másképp érdekes. A tesztautó mély gyöngyházkék fényezése is remekül áll az Insigniának, de vannak jóval izgalmasabb szín- és felnikombinációk, ha valaki arra vágyik.
Beülve is drasztikusan új világ fogad az elődhöz képest, az amúgy nem csúnya korábbi műszerfal után egy sokkal letisztultabb látvány tárul elénk. Itt is a K Astra volt a referencia, de azért rögtön érezni, hogy más kategóriájú autóban ülünk. Jó minőségű felületek vesznek körül, puhák a műanyagok, bár a varrásimitáció talán kicsit túlzás. A váltó környékén megtaláljuk az újkori autógyártás egyik mumusát, a fekete, zongoralakk betéteket is, de szerencsére máshol hanyagolták a használatát.
Külön kiemelendő, hogy az infotainment rendszer kijelzőjét szépen integrálták, jó helyen van és nem töri meg a beltér harmóniáját. Míg az elődben (főleg a facelift előtt) annyi gomb volt, mint egy atomerőmű vezérlőtermében, itt drasztikusan csökkentették a számukat. Ugyanakkor nem estek abba a hibába, hogy mindent csak az érintőkijelzőről lehessen vezérelni. Épp ezért
van külön klímapanel, és bizonyos segédfunkciók is kaptak egy gombsort a váltó elé.
Talán a műszerfalnál is szebb a kormány, amihez meg is jegyezném, hogy a tesztautó OPC Line külső és belső csomaggal is el volt látva. A vastag, nagyon finom tapintású és perforált bőrrel borított, vastag cérnával varrt és lecsapott aljú sportkormánnyal élvezetesen irányítható a kocsi. A rajta lévő, teljesen hagyományosan működő gombok könnyen használhatók, kezelésük minimális megszokást igényel.
A képeken is látszik, hogy bőrkárpitozással kaptuk az autót, de ennél fontosabb, hogy az első ülések gyógyászatilag tesztelt AGR kivitelűek, és ez nem kamu. A vezetőülés teljesen elektromosan állítható, memóriás, derék- és combtámasszal, de még akár masszírozni is képes. Ezen felül hűtés-szellőztetés is rendelkezésre áll, plusz
a két hátsó szélső ülés és a kormány is melegíthető,
ami téli napokon áldás tud lenni. De a legfontosabb, hogy a fotelek nagyon kényelmesek, már az első perctől érezzük, hogy nem kell fészkelődni.
Mit sem érne azonban a kényelmes ülés, ha nem volna körülötte hely. Itt viszont van bőven, négy felnőtt bőségesen tud terpeszkedni, az ötödiknek viszont nincs hova tennie a lábait, túl széles és magas a kardánalagút. Ilyen hosszú karosszériában jut bőven hely a csomagoknak is, távirányítóról vagy akár láblendítéssel is nyithatjuk és csukhatjuk az ajtót. Külön figyelmesség, hogy sötétben ki is vetíti ezt a lehetőséget a lökhárító mögül, ehhez elegendő csak megközelíteni a bezárt autót.
Alaphelyzetben 560 literrel gazdálkodhatunk, a csomagtérpadló alatt is találhatók csempészrekeszek. A padló két oldalán síneken csúsztatható rögzítőpontok vannak, a roló pedig ötletesen felfelé is eltolható, így nem kell visszacsévélni és a rettentő távol lévő ülésekig nyújtózva újra visszahúzni. Ha mégis kevésnek bizonyulna a tér, akkor a csomagtérből lebillenthető ülésekkel 1665 literig bővíthető, és ezzel már 2 méter hosszú tárgyak is beférnek.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!