Népautóból faragott aszfaltbetyár - Suzuki Swift Sport teszt

A Suzuki kisautójának legújabb generációváltása komoly változásokat hozott a típus életében. Bár a gyártás elköltözött Esztergomból, a Swift sokat lépett előre és nem volt kérdéses, hogy a sportverzió is megújul. Hát most itt van, harci díszben és turbófeltöltéssel, miközben körülötte igencsak megfogyatkoztak a szórakoztató méregzsákok. Ez más megvilágításba helyezi az első hallásra borsosnak tűnő árat is: olcsóbban nincs nagyon hasonló élmény.

Dörmög, de sztrádán sem idegesítő

Az elődök szívómotorja után nagy váltás egy turbós, de senki se aggódjon, a Suzuki nem a Boosterjet-tel kezdte az ipart. Külön szerencse, hogy volt alkalmam Vitarából és S-Cross-ból is vezetni ilyen motorral szerelt kivitelt és bátran állíthatom, teljesen más arcát mutatja a Swiftben. Az első meglepetés az volt, hogy turbós benzineshez képest kifejezetten jól viselkedik akkor is, ha épp csak simogatjuk a gázpedált.

Állandó sebességnél, még 1500-1600-as fordulattal haladva sincs semmi rángatás, innen még visszaváltás nélkül is képes gyorsítani. Aztán 2 ezer körül már teljes erővel tölt a turbó, és innen indul a tűzijáték.

A gázreakció zseniális, gyakorlatilag nincs késlekedés,

azonnal ugrik a lábunk parancsára. Ha úgy akarjuk, elforgathatjuk akár letiltásig is (érdekes, itt nem ledadog a motor, hanem egyszerűen elveszi a gázt), de erre már nincs szükség a lendületes haladáshoz.

Mindössze 8,1 másodperc alatt gyorsul százra, ezzel a menő céges limuzinoknak és SUV-oknak is feladja a leckét Forrás: Ruschel Zoltán

Nem osztom azt a gyakran hangoztatott véleményt, hogy nincs hangja a kipufogónak.

Tény, hogy nem durrog, prüszköl és recseg, mint egy AMG Mercedes,

ám bizonyos szituációkban kellemes hanghatásokat tud. Érdekes módon ezt nem szétforgatáskor, hanem alacsonyabb fordulaton és motorféknél lehet előhozni, ilyenkor jópofa, mély morgás hallatszik hátulról. Cserében autópályán nem kapunk fejfájást a folyamatos üvöltéstől, ez fontos előrelépés.

És mi újság a rugózási komforttal?

A remekül hangolt motor mit sem érne, ha a hajtáslánc többi eleme nem volna hasonlóan ügyes. Egy ekkora sportos kisautónál értelmetlen lenne egy automataváltó, a Suzuki ezt pontosan tudja, ezért egy hatfokozatú kézi egységet illesztettek rá. A váltó rövid úton, szoros fokozatkiosztással és precízen kapcsolható. Van benne egy leheletnyi keménység, de pont annyi, ami illeszkedik a sportos összhatáshoz, hogy érezzük, tényleg fogaskerekeket tologatunk egymásba.

Átlagos osztályzatot érdemel a hatsebességes váltó, a gombra juthatott volna bőrborítás. Szépek viszont a piros varrások Forrás: Ruschel Zoltán

Ugyanez igaz a kuplungra is: rövid úton, kellemesen feszesen, de finoman adagolhatóan jár a pedál a talpunk alatt. A fékkel eddig se volt gond, a négy tárcsás rendszer hatásosan dolgozik.

A kormányzásra kicsit szentelhettek volna nagyobb figyelmet,

mivel az áttételezés lehetne jóval közvetlenebb, mert így elég sokat kell tekerni rajta, illetve a felkeményített rásegítéssel együtt lehetne kicsit több visszajelzés a kerekek felől.

Látványosak a fejtámlával egybeépített ülések, de a vezetőoldalit sokan lejjebb engednék pár centivel Forrás: Ruschel Zoltán

A Swift sosem volt egy légpárnás hajó, a Sport esetében pedig pici ültetés, keményítés és új lengéscsillapítók gondoskodik a stabilitásról. Meglepő módon a budapesti utakon sem okoz a sofőrnek és utasainak kínszenvedést: feszes, de nem rázza ki a lelket belőlünk. Kanyarodáskor megbocsátjuk a keménységet: a könnyű karosszéria és a nem túl nehéz motor miatt szinte gokartszerűen fordul.

Könnyen megtanulható gázzal kormányozni

Amennyiben kanyarban kicsit túltoljuk a sebességet, illedelmesen az orrát kezdi kitolni az ívről. Ilyenkor elég egy pillanatra visszavenni a gázpedálból és finoman megindul a fara, de csak épp annyit, hogy visszakerüljünk a jó ívre, és ekkor még az ESP se szól közbe. Többször kipróbáltam,

mindig működött ez a gázelvételes kanyarodás.

Emellett, mint korábban is szó volt róla, a Swift Sport egyik jó tulajdonsága a hétköznapi használhatóság.

Nem a legalább 200 lóerős, bestiális kisautók ligájában látszik (mint az Opel Corsa OPC, a Ford Fiesta ST vagy a Toyota Yaris GRMN), hanem a középerős hot hatchek között - ám azokból igen szűk a kínálat Forrás: Ruschel Zoltán

Ha épp nem a 200 feletti végsebességét próbálgatjuk (szigorúan a német autópályán), hanem csak a városban elgurulunk vele munkába vagy épp családlátogatásra, azzal sincs semmi probléma. Ilyenkor csendben és a Suzukitól már megszokott alacsony fogyasztással juthatunk el A-ból B-be. Apropó fogyasztás!

Egyszerűek a műanyagok, de gazdag a felszereltség. Persze sokan lemondanának pár extráról, ha még félmillióval olcsóbb lenne a Sport Forrás: Ruschel Zoltán

A tesztátlag 6,2 liter lett, vegyes, többségében városi használattal, állandó légkondival – ez arcátlanul alacsony érték.

Úgy tűnik, a Suzukiknál kötelező a takarékosság,

függetlenül attól, hogy sportverzió-e vagy sem. Természetesen a Swift Sport mindazt megőrizte, amit a sima változatban megismerhettünk, így akár négy felnőtt számára is elfogadható helyet kínál. Közülük az elöl ülők sportüléseket kapnak, amik kissé puha tömésűek, de kiválóan tartanak.

Drágának tűnik, pedig a műfajában olcsó

Csomagtérben még mindig elmarad az átlagtól, a 265 liter csak az előd fényében jó érték, de ne feledjük, a Swift még mindig kb. 20 centivel rövidebb a többi kisautónál. Belterét amúgy a sportüléseken felül egyedi kárpit, fémpedál, mélyvörös díszbetét és piros cérnával varrt kormány, illetve váltógomb dobja fel. A műszerfal, a multimédia rendszer és a kényelmi, biztonsági extrák is mind ismerősek már a sima változatból.

Fél számmal apróbb a többi kisautónál, ami érződik a csomagtartó 265 literes méretén - ezen a téren jobban muzsikál a Baleno. Viszont abból nincs sportváltozat Forrás: Ruschel Zoltán

A Sport változat felszereltsége egyébként a GLX-re épül,

azaz a full LED-es, automata távfényes fényszóróktól a négy elektromos ablakon, fűthető első üléseken, tolatókamerán, 7 colos multimédiás kijelzőn át a számtalan biztonsági tételig (hat légzsák, lézeres és kamerás vészfékező, adaptív tempomat, sávelhagyás-jelző és sávtartó) terjed, az egyetlen rendelhető extra a metálfény.

Akinek van 5,5 millió forintja egy új Suzukira, inkább Vitarát vagy S-Crosst vesz - ott viszont más értékeket fog kapni, mint a mérgezett egérként szaladó Swifttől Forrás: Ruschel Zoltán

Mindezt figyelembe véve az 5,9 milliós listaár nem tűnik túlzónak (akciósan 5,5-ért elvihető), ennyi pénzért ilyen erős, jól felszerelt és ennyi vezetési élményt nyújtó új autó nincs a piacon. A Swift Sport egyetlen igazi konkurensének az Opel Corsa GSi tekinthető (5,4 millió forint), az erősebb, de szintén gyengébb alapfelszereltségű Fiesta ST már jóval drágább nála.