Volkswagen Polo, Nissan Leaf, Opel Ampera, Volkswagen Golf, Peugeot 308, Volkswagen Passat, Peugeot 3008, Volvo XC40. Tudják, mi a közös bennük? 2010 óta sorrendben ezeket az autókat választotta meg Európában az Év Autójának a szakújságírókból álló zsűri. De ahogy sajnos manapság az Oscar-díj már közel sem jelent garanciát arra, hogy valóban értékes egy adott film,
az Év Autója díj értéke is csökkenni látszik:
úgy tűnik, hogy néha politikai, gazdasági okból ítélik oda, hogy segítsék az adott márkát, nem pedig a konkrét termék tudása, innovációi miatt.
Utólag visszatekintve igazából csak a villanyautók elterjedésében nagy szerepet játszó Nissan Leaf, és a platform-stratégiát forradalmasító, kikezdhetetlen Golf érdemelte meg csont nélkül a díjat ebből a listából. Ezért voltam kíváncsi arra, hogy a Volvónál ezúttal tényleg a tudás számított-e, vagy inkább csak a márka utóbbi időben tapasztalható felemelkedését, prosperáló működését honorálták-e a bírák.
A svéd vetélytársánál egy évvel hamarabb, 2015 végén bemutatott Volkswagen Tiguan
népes rokonsággal büszkélkedhet,
az új Audi Q2, Q3, a Seat Ateca, Tarraco, a Volkswagen T-Cross, a Skoda Karoq és Kodiaq is ugyanerre az MQB építőkészletre épül, és akkor még csak a SUV-okat említettem.
Tavaly érkezett 21 centivel megnyújtott, 4,7 méteres Allspace változat, ami a normál Tiguannal ellentétben akár 7 üléses kivitelben is kérhető, ha valaki kifizeti a 211 ezer forintos felárat. Tisztában vagyunk vele, hogy
a rövidebb, 4,49 méteres normál verzió jobban illett volna a 4,42 méteres Volvo mellé,
de most ilyet kaptunk tesztre. Viszont árban inkább a hosszabb Tiguannal van pariban az XC40, de erről majd később.
Hiába van csak két év különbség a két autó között, a dizájn terén jóval nagyobb a Tiguan lemaradása. Mintha arra törekedtek volna Wolfsburgban, hogy egy jellegtelen, bárki által könnyen befogadható formát hozzanak létre: nincs benne semmi, ami bántaná a szemet, de olyan részletet is nehéz találni, amitől igazán vonzó lenne.
Nem véletlen, hogy az utcán futó Tiguanok jó részénél nem spóroltak a tulajdonosok a 886 ezer forintba kerülő R-Line optikai tuningcsomagon, mert azzal mutat igazán jól az autó. Az R-Line nélküli szürke tesztautóval viszont könnyű volt beolvadni a forgalomba,
senki sem bámulta meg az egy hét során, az XC40-et viszont mindenütt kíváncsi szemek fürkészték.
A svéd kocsi tervezője, a brit Ian Kettle még csak 26 éves volt, amikor 5 éve papírra vetette az XC40-et. Állítása szerint azért az ő tervét választották ki a nyolc másik közül, mert
nem egy kicsinyített XC60-ast akart alkotni,
hanem egy önálló egyéniséget, ami inkább az unokatestvére, mintsem az édestestvére a nagyobb Volvo SUV-oknak. Ez tökéletesen sikerült is, az XC40 vagányabb, fiatalosabb náluk, de azért látszik rajta, hogy ugyanabból a családból származik.
A 480 és a C30 óta talán az XC40 a legjobban sikerült Volvo-formaterv, és nyugodjanak meg, a fekete tető, az R-Design optika és óriási felnik nélkül is működik a dizájn. Egyébként az XC40 bemutatója után a Tesla átcsábította magához Kettle-t, reméljük, az új S40/V40-et még ő fejezte be Göteborgban.
Lefutott meccs a belső terek összehasonlítása, gondolhatnánk, mivel néhány apróságtól eltekintve
a Tiguanban egy Golf-műszerfalat, az XC40-ben pedig egy XC60-műszerfalat találunk,
ami azért nem ugyanaz a kategória. Persze kellemesek az anyagok a Volkswagenben is, de erősen érződik a dizájnon, hogy öregszik, viszont az ergonómiája kiváló, mindent ott talál az ember, ahol elsőre keresi. Látható-tapintható minőségben legalább egy szinttel feljebb áll a Volvo, bár azért érezhető, hogy pár helyen – ablakemelő-kapcsolók, alsó burkolatok, kormánykapcsolók – a svédek is spóroltak a nagyobb modellekhez képest.
Szerencsére a Volvónak olcsóbb volt a nagy modellekből ismert 9 colos tabletet betenni az XC40-be is, mint kifejleszteni egy egyszerűbb, kisebb képernyős változatot, ami jó hír a vásárlóknak. Így viszont Sensus nevű menürendszernek nemcsak az előnyei – jó felbontás, ízléses grafika – maradtak meg, de a nehézkes kezelhetőségből adódó hátrányok is:
menet közben túl sok figyelmet követel az érintőképernyő nyomkodása,
sajnos még a klímát is erről kell vezérelni. Idővel persze megtanulja az ember, hogy mit hol talál, de még akkor is több időt nézünk a képernyőre, mint ami ideális lenne.
A Volvo alapfelszereltsége példás: széria az elegáns, 12,3 colos digitális műszerfal, a LED fényszóró, az esőérzékelős ablaktörlő, az elektromosan állítható magasságú vezetőülés, a kulcs nélküli indítás; ezekért a Tiguanban mind felárat kell fizetni. Viszont a Volkswagenben megmaradtak a hagyományos klímagombok, és a fekvő érintőképernyő kezelése is egyszerűbb, egyes menüpontok csak akkor jelennek meg, ha közel toljuk az ujjunkat a képernyőhöz.
Ahogy várható volt, a
biztonsági alapfelszereltségben a Volvo viszi a prímet:
a városi koccanásgátlója már 60 km/óráig képes megakadályozni az ütközéseket, érzékeli a kerékpárosokat, gyalogosokat és nagytestű állatokat is, hátulra is erőhatárolós, övfeszítős biztonsági öveket kap, az első ülései pedig védenek az ostorcsapásos sérülésektől is.
Ezeken kívül a fényszórója automatikusan felkapcsolódik, van benne fáradtságfigyelő, táblafigyelő, sáv- és útelhagyást és frontális ütközést megakadályozni képes aktív kormányzás, elékanyarodást megakadályozó rendszer és még borulásgátló is.
A Volvóhoz kapott biztonsági rendszerek jó része
a Volkswagenhez csak felárért vagy még úgy sem érhető el,
persze az alapfelszereltség azért itt is gazdagnak mondható, mivel sávtartó automatikát, városi koccanásgátlót, gyalogosfelismerő rendszert ez is tartalmaz.
A Tiguan javára szól, hogy az alap Trend felszereltséghez mindössze 88 ezer forintba kerül az adaptív tempomat (a második szinttől pedig széria), amiért a Volvóban bármilyen felszereltség esetén 494 ezer forintot kell fizetni. Ráadásul a VW klímája 3 zónás (hátul is külön állítható) a svéd 2-je helyett, és masszírozós ülés és Head Up Display is csak a német autóhoz rendelhető, 203, illetve 183 ezer forintért.
Eddig hősiesen állta az ütéseket, közben pár gyomrost be tudott eddig vinni a Tiguan, most jön azonban az a terület, amelyben igazán visszavághat az XC40-nek: a mindennapos használhatóság. Eleve sokkal jobban ki lehet látni belőle minden irányba, mint a
bunkerszerű, kisablakos Volvóból,
amellyel igazi rémálom a tolatás, ha nincs radar vagy kamera hozzá.
A Volkswagenben vannak kinyitható asztalkák hátul, több a tárolórekesz (a szemfülesek még a műszerfal tetején is találnak), fiókok vannak az első ülések alatt, a gigantikus ajtózsebek pedig gyerekkádnak is elmennének. A Volvo a középkonzolba tett apró szemetessel véteti észre magát. Ebben is vannak ülésfiókok, és ebben is elég nagyok az ajtózsebek, de ezt csak úgy tudták elérni, hogy a hangszórókat lehagyták az első ajtókról, ami azért meglepő húzás.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!