Ignaz Theodor Petera bognármester 1864-ben alapította lovaskocsigyártó műhelyét Vrchlabiban. A cég sokféle szerkezetet készített, az elegáns Mylord hintóktól a postakocsikig, szánokig, sőt még babakocsikat is. 1904-ben az alapító meghalt, így öt fia közül három – Theodor, Jozef és Robert – vette át az irányítást.
Az automobil megjelenése nagy változást hozott a Petera család életében: 1908-ban teljesen átálltak az autókarosszériák gyártására.
Azonnal akadt is megrendelő, a libereci RAF
(Reichenberger Automobil Fabrik), és nem sokra rá a szintén hazai Linser. A személykocsik mellett buszokat is építettek, s nagyon magasra tették a lécet, minden termékük igényes műszakisággal és kiváló minőségben készült.
Mindent házon belül gyártottak, a lakatosok, bognárok, esztergályosok, kárpitosok és varrónők Čenek Kouba műszaki vezető felügyelete alatt dolgoztak. A megrendelők között hamarosan megjelent a Tatra, a Skoda, a Praga, a Zbrojovka és Walter is, de ez még csak a kezdet volt.
Valamit nagyon tudhattak a Petera fiúk, mert az európai márkák is hamarosan egymásnak adták a kilincset: Adler, Fiat, Renault, Mathis, Wanderer, Lancia, Opel, Steyr, Audi, Stoewer, Minerva, Austro-Daimler.
A királykategória sem maradt el, jött a Mercedes, a Bugatti,
sőt, az Isotta-Fraschini, a Maybach és a Hispano Suiza is. Állítólag Rolls-Royce-okat is karosszáltak, de ezt sem dokumentum, sem fotó nem támasztja alá.
Ám még távolról sincs vége a sikerlistának, hiszen az európaiak után befutottak az amerikaiak is. A Petera legalább 13 (!) amerikai márkának dolgozott. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy elvétve egy-egy mágnás vagy arisztokrata betévedt hozzájuk: egy-egy márkából több példányt, különféle típusokat és kiviteleket is építettek, és több nagyvárosban – Bécs, Budapest, Berlin, Prága, Lipcse – is volt bemutatótermük.
Aztán a második világháború vetett véget az aranykornak és a függetlenségnek,
addig nagyjából ezer karosszériát gyártottak,
de csak alig néhány maradt meg; a leglátványosabbakat csupán régi fotókon tudjuk megmutatni. A német megszállás alatt az üzem teherautókat, mentőkocsikat és siklórepülőket épített náci követelésre.
De a háború után sem jártak jobban, a kommunista hatalom előbb államosította a gyárat, később pedig beolvasztotta a Skodába. A cég ennek ellenére sem szűnt meg, a Tudor-változatokkal indítva a sort egyedi modelleket, kombikat (1202), haszonjárműveket és mentőket is készített (1203), sőt később besegített még a Skoda Favorit és a kombi Forman gyártásába is.
Vrchlabi régi üzemében utoljára az Octavia sorozatot készítették 2008-ig, aztán megszűnt az autókarosszériák készítése – pont az évszázados jubileum idején.
De az nem jelenti azt, hogy bezárták volna kapuit,
ma is itt készülnek a hétfokozatú DSG-sebességváltók, immár automata szállítórobotok közreműködésével.
Még több veterános olvasnivalót talál a Retro Mobil novemberi számában: