Rendben, őrülten tapad, de egykerekezni lehet vele? – Yamaha Niken bemutató

Két nap alatt 1800 kilométert autóztam három kollégával, hogy motorozhassak 45 percet a Nikennel. Nem nevezném optimális időkihasználásnak. De ha ez nem lett volna elég, a tesztút végére kaptunk egy akkora esőt, hogy három perc alatt alsónadrágig ázott a teljes csapat. Mégis megérte elutazni Tirol szemkápráztató hegyei közé, mert végre kiderült, hogy mi történik akkor, ha egy japán cég igazán komolyan veszi a háromkerekű motor koncepcióját.

Szándékosan írtam motort, és nem robogót, hiszen utóbbi kategóriában kis kutakodás után azonnal szembe jön velünk a műfaj legismertebb képviselője, a Piaggo MP3, amit pár év késéssel követett a 125 köbcentis Yamaha Tricity (itt olvashat róla tesztet). Nem véletlen, hogy ezzel a furcsa koncepcióval eddig kizárólag a robogó kategóriában próbálkoztak a gyártók.

A motoros társadalom általában úgy tekint a háromkerekű modellekre (a Yamaha hivatalosan a Leaning Multi-Wheeler, azaz dönthető többkerekű nevet adta a kategóriának), mint a zsiráfra: szép, szép, de haza semmi pénzért nem vinné. Ennek számos oka van, a legfontosabb, hogy

praktikum terén nagyon könnyű mellényúlni,

ha a fejlesztők nem figyelnek, simán összehozható az autózás és a motorozás összes hátránya.

Ha a kelleténél szélesebb a gép, nem férsz el a sorok között, és ahelyett, hogy széles mosollyal az arcodon suhannál a Nagykörúton, ott dekkolsz a sok szerencsétlen között az esőben, de ők legalább nem áznak rommá, mint te.

A dupla első kerék ötlete mégsem elvetélt ötlet,

ugyanis a felmérések szerint egyre több az olyan motoros, aki attól retteg, hogy a kanyar közepén elmegy a tapadás, ő pedig Mr. Bean-szerű béna tekintettel az arcán csúszik a szalagkorlát vagy a szembejövő felé.

Másutt a prototípusok raktárában porosodna

Igény tehát volna a háromkerekű motorra, csak éppen ezt eddig nem sikerült úgy megcsinálni, hogy a kétkerekű motorozás élménye megmaradjon, ott legyen a három kerék által nyújtott biztonság tudat, és még valahogy nézzen is ki a motor. Az olyan nagy múltú európai gyártóknál, mint például a BMW vagy a KTM, éppen ezért nem is merült fel az ötlet, pedig utóbbi vevő a kalandra, lásd az X-Bow-t.

Mélyen, kissé görnyedt testhelyzetben kell megülni a Nikent, ilyenkor olyan, akár egy jóféle speedmotor. Pontosan olyan nehéz gép, mint amilyennek kinéz Forrás: Yamaha

A Yamahát azonban nem kötik efféle rigid szabályok, és ha már a Tricity kapcsán megvolt a mérnöki know-how,

miért is ne vihetnék tovább ezt a tudást egy komoly, nagykategóriás motorba,

hogy háromkerekű varázshintót építsenek belőle? Persze ennél azért többről van szó, hiszen a Nikennek azon kívül, hogy egy ilyen modell más gyártónál a „prototípus" feliratú ajtón sosem jutna át, komoly üzenet értéke van. Azt demonstrálja a versenytársaknak, hogy „megcsinálom, mert megtehetem”.

Nikenek alakzatba rendeződve várnak a tesztre - itt még csodás idő volt. Nem áll meg függőlegesen a lábán, mint például a Piaggio MP3, parkoláskor le kell tenni az oldaltámaszt Forrás: Klátyik István

Becsülöm ezért a Yamaha vezetőségét, hiszen manapság egyre kevesebb cég mer ilyen döntést vállalni. Kivételek persze vannak, hasonlóan bátor döntések mentén születtek az olyan ínyencségek, mint a Honda NeoWing vagy az Autofabrica Type 11-ese – csak hogy a paletta két végéről említsünk egy-egy példát. Egyéb észérveket felesleges keresni a Niken koncepciója mögött, ahogy az általában a rendkívül szűk réteg- és tanulmánymodellek esetében lenni szokott.

Tanulómotor helyett kanyarvadász célszerszám

Először is kezdjük azzal a sokak számára szomorú ténnyel, hogy a Niken nem a kezdő, szárnyukat éppen csak bontogató motorosok ideális járműve, mivel már üresen is 263 kilós. Széljegyzetként említeném meg, hogy

ez a tömeg már bőven eléri a nagy túradögök kategóriáját,

mint például a BMW GS Adventure, Honda Crosstourer vagy a KTM 1290 SA. Továbbá – bár elsőre nem látszik rajta – a Niken úgy viselkedik és úgy is megy, mint egy rendesen megcsinált nagymotor. Van hangja, nyomatéka, ereje és legfőképpen brutális úttartása.

Klasszikus Yamaha-kék felni, lánchajtás és igényes futómű. Nincs szükség körmös kulcsra, egyetlen fordítással állíthatjuk be a rugózást. Még leszállni sem kell, nekem motorozás közben is ment a tekergetés Forrás: Yamaha

A prezentáción elhangzottak szerint kanyarban 45 fokig dönthető, és még akkor is hiperstabil, köszönhetően az első két kerék giroszkopikus hatásának, illetve az egymást kioltó precessziós nyomatéknak, aminek eredményeként gyakorlatilag semmilyen bizonytalanság nem érezhető még a legkomolyabb manőverek esetében sem. Ezt később a gyakorlati próbán sikerült is kipróbálni és valóban így van, a mérnökök nem túloztak.

Kétkerekű motort használók számára – a hazai motoros társadalom 99,5 százalékáról beszélünk – első meglepetés, hogy

a Nikent nem lehet, pontosabban nem érdemes testsúllyal terelgetni,

mert tökéletesen hidegen hagyja, hogy éppen hova helyeztük át a fenekünket vagy a felsőtestünket. Viszont lézerpontosan követi a legapróbb kormánymozdulatot is. Ezért aztán érdemes nagyjából mindent elfelejteni a motorozásról, amikor a Niken nyergébe ülünk.

Három kerékhez három henger dukál

Hogyan fest ez a gyakorlatban? Elég, ha csak kinézzük a kanyar be- és kijárati ívét, és elfogadjuk, hogy a lehető legpontosabb, egyben legunalmasabb módon, tökéletes eleganciával fogjuk abszolválni azt a kanyarkombinációt, amit a saját motorunkkal őrült rettegéssel közelítünk meg. Persze a Niken súlya és kialakítása magától értetődően igényli a nagy motorerőt és nyomatékot, a Yamaha pedig nem félt az MT-09-ből ismert háromhengeres 847 köbcentis blokkot belevarázsolni.

A villanyak alumíniumból készült, a segédváz acélból van, a hátsó rész pedig a Tracertől érkezett. Kereken 10 ezres fordulatnál adja le 115 lóerejét a motor, a gyorsváltó is az MT-09-ről ismerős Forrás: Yamaha

Természetesen nem hagyták érintetlenül a blokkot, hiszen egy egész más kategóriáról beszélünk, mint az MT-sorozat. A teljesítményadatok azonosak (115 LE és 87 Nm), viszont

a járáskultúra egy szinttel kifinomultabb,

a főtengely kialakítása sokkal átgondoltabb, illetve annak tömege (kb. 18 százalékkal) is nagyobb. A Niken működés közben sokkal kezelhetőbb, mint az MT-09. Az egész pakkról sugárzik már az első gázfröccs után, hogy végtelen kezességre és jóindulatra hangolták.

Az 1-2 ujjas működtetés inkább a kuplungra igaz, a féket rendesen markolni kell, ha még időben akarunk megállni Forrás: Yamaha

Talán túlságosan is, hiszen az embernek rögtön ott sugdos a kisördög a fülében, hogy ez a futómű koncepció, és ez a váz sokkal többet engedne meg, mint amire a motor ereje képes. Én mégsem érzem kevésnek ezt a háromhengerest, hiszen ne felejtsük el, a Niken nem az agyament száguldozók motorja, sokkal inkább egy olyan finom műszer, ahol patikamérlegen lehet adagolni az élménymotorozás és a félelemérzet kettősét.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!