Lehet-e fokozni az A-osztály AMG változatának potenciálját? Az előző széria mindenkit meglepett az A45 ütőképességével, és
a történet viszont immár több teljesítménylépcsőben folytatódik.
Pedig, ha az ember azt hallja, háromszáz lóerős turbómotor az orrban, mögötte okos négykerék-meghajtás, sportfutóművel és nagy fékekkel egy kompakt kocsiban, nyilván a Mitsubishi Lancer Evo – Subaru Impreza STI párosra gondol először.
A rali világából érkező vadorzókat anno Porschék gyilkosaként tartották számon, hiszen olyan időjárási körülmények között is istentelenül gyorsak voltak, amikor egy rendes sportkocsi már küzdött a tapadásért. Azóta sokat változott a világ, az Evo-t már nem lehet kapni és az STI is az utolsókat rúgja állítólag. Itt van viszont cserébe az A-osztály, melyet eleve úgy terveztek, hogy a 4Matic hajtás bemenjen alá, az A35 AMG tehát ezzel készül.
Az A35 ugyanúgy kétliteres, mint a régi A45 volt, ám ez egy teljesen új motor, M260 gyári kód alatt. Ebben a változatban
306 lóerőt teljesít és 400 Nm a nyomatéka
(3000-4000 fordulat/percnél), melyet hétsebességes AMG Speedshift duplakuplungos automataváltó visz alapesetben az első tengelyre, illetve egy elektromechanikus kuplungon keresztül, a szükségesnek megfelelő arányban a hátsóra is.
A differenciálművek nyitottak, viszont mind az első, mind a hátsó tengelyen torque-vectoring funkciót biztosít a komputer az üzemi fékek használatával, tehát amikor kell, segít bekanyarodni, amikor kell, stabilizál a 4Matic. Ez korai fékfáradást is okozhatna, láttam már ilyet, hiszen nemcsak lassításkor, de gyorsításkor is használja a fékrendszert.
Hogy ez ne történjen meg, az előző A45-höz hasonlóan nagy fékeket kapott az autó, elöl 350, hátul 330 mm-es belső hűtésű tárcsákkal.
Rengeteg minden állítható, ha jól felszerelt változatban ülünk.
Az ESP Sport és Off állását is tud, és ha ezeket választjuk, sportosabba a 4Matic hajtás nyomatékelosztása. A kipufogóban pillangószelep van, így hangosabbra vehető, és durrogtat a kedvünkért gázelvételre – paraszt, de megunhatatlan szórakozás.
Állítható csillapítás is rendelhető, és az üzemmódokat nem csak a váltó mellett megszokott kapcsolóval, de a kormánykeréken elhelyezett tekerővel is váltogathatjuk. Ilyen autót próbálni kitűnő a mallorcai hegyi szerpentinek világa, bár november végén azért nem árt az óvatosság. A mediterráneumban jellemző fehér aszfalt igencsak csúszik, ha eső esik rá, falevelek síkosítják a szűk kanyarokat, kecskék és birkák kóricálnak, hely pedig kevés van.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy általában rögtön az út szélét jelző fehér csík után jön a kőfal, vagy a vizesárok. Ennek megfelelően csak módjával őrültünk meg a volán mögött, de
az A35 így is elemében volt a kanyarvadászatban.
Érdekes módon nem a 306 lóerő volt igazán emlékezetes, hanem az, hogy még ezen körülmények között is végtelennek érződik tapadása, ami kicsit elrejti, milyen bivalyerős.
A sima A-osztály is meggyőzően stabil, naná, hogy a sportgumikkal, spéci futóművel és 4Matic hajtással felvértezett AMG megingathatatlannak tűnik. Egészen más élmény, mint anno az STI és Evo volt, a vezetőnek sokkal kevésbé kell ott lenni a szeren, hogy gyors lehessen, de a hang, a sebesség, a sportos vezetői helyzet így is függővé tesz. Az egyetlen kritika talán az lehet, hogy stabilitása miatt túl nagy tempó kellene ahhoz, hogy a sofőr igazán megdolgoztatva érezze magát.
Ráadásul ez ellen tesz a kormánya is, mely direkt ugyan, de akárcsak a sima A és B esetében, érzéketlen. Ennél bizony
van több visszajelzést adó elektromos szervokormány is a piacon.
Bár még csak rendelni lehet, az A35 AMG alapára ismert: 15 618 040 forintról indul. A próbált változat húsz millió fölé kúszhat, amit a kárpitozáson, hangrendszeren és spéci fényezésen túl elsősorban azon lehet kiszúrni, mennyi mindent tud az MBUX.
Hegyi úton 306 lóerővel randalírozni éppen eléggé leköti az ember figyelmét, ám az A-osztály azoknak készül, akik kiskoruk óta telefonnal-tablettel a kezükben nőttek fel, és csak úgy önti az információt a vezetőre.
A navigáció egyszerre háromféleképp kommunikál,
ha dolgunk van egy kereszteződésben (magyar beszédhang, nyilak a szélvédőn és a képernyőn, plusz középen bekapcsol a kamerakép, rárajzolt feliratokkal-nyilakkal), miközben a személyre szabható AMG műszerfal színek, feliratok és piktogramok sokaságával szórakoztat.
Természetesen itt is elég szólni, milyen zenét akarunk, vagy, hogy egy kicsit fázunk (erre egy fokkal melegebbre tekeri a hőfokot), szóval hiába nem nehéz vezetni, a beállításra váró funkciók, a kipróbálásra váró lehetőségek sokasága miatt az A35 AMG ugyanúgy tanulást igényel, mint a régi sportkocsik – csak másmilyent.
Régivágású sofőrként nem szeretem, ha a számítógép vezet helyettem,
tehát az A35 AMG nem az én autóm. Ettől azonban még látom benne a jót, számos olyan technológia ért össze benne, amin 5-10 éve még mosolyogtak a hozzám hasonló pilóták.
Az így született elegy pedig az első próbán igen meggyőzőnek bizonyult, hiszen gyors, szórakoztató, mégis biztonságos és civilizált tud lenni egyszerre. Egy hosszabb teszten, esetleg zárt, de tágas pályán, az elektronikák felügyeletét lazábbra kapcsolva többet megtudhatnánk a mérnökök teljesítményéről, de az átlag felhasználó bizonyára úgy fogja vezetni, mint ahogy most nekünk lehetett. És azt hiszem, nem fog csalódni.