A kocka nincs elvetve – Volvo 940 Kombi 2.0 GL menetpróba

Nagyszerűen fordul a méretes kombi, a manőverezés szűk helyen sem nehézkes. Az egyik jellegzetes 940 kombi szín a piros, de többféle metállal is meg lehetett venni. Ködfényszórója nem a lökhárítóban, hanem a főfényszóró belső felében van

Biztonságban elviszi a családot, hajókoffernyi bendője pedig a brigádok kedvence – ilyen az utolsó igazi „kocka” Volvo. Ráadásul a hátsókerék-hajtású típus már közelít a veteránkorhoz. Kipróbáltunk egy szép állapotban megőrzött példányt.

A családunkban régen több Volvo modell is akadt, de azok még a 200-as sorozathoz tartoztak. Talán éppen ezen emlékek okán a későbbi kockákhoz is nagyon vonzódtam. Maga a 700-as sorozat a hosszú és alacsony frontjával, szokatlanul meredek – szinte függőlegesen álló – hátsó szélvédőjével és vonalzóval megrajzolt éleivel tulajdonképpen már-már futurisztikusnak hatott abban a közegben, ahová született (a nyolcvanas évek elejéről beszélünk).

Átöltözött a 700-as, de maradt a kockaforma

Nekem mindig a nyújtott orrú Concorde szuperszonikus gép jutott róla az eszembe annak ellenére is, hogy a svéd óriás nem sportgép, hanem egy testes limuzin. Ez a széria aztán elég sokáig futott, hiszen csak 1990 őszén jött az utód a 900-as képében.

Igaz, ami igaz, az újdonság inkább csak egy ráncfelvarrásnak tűnhet,

sőt, az utolsó szériás 740-es és a korai 940-es kombik között mindössze az első fényszórók és a más rácsozású maszk jelenti az érdemi eltérést, bár előbbiek is csupán kicsivel nőttek szélesebbekre.

A limuzin és a 960-as csúcsmodell azért számos ponton eltér elődjeitől, de mivel főszereplőnk is kombi, mi most inkább utóbbival foglalkozunk (itt olvashat a 10 leghíresebb svéd kombiról). Magához az alapkoncepcióhoz érthető okokból ragaszkodott a Volvo, hiszen a masszív felépítésű, családi használatra alkalmas óriás abban az időben méltó konkurense volt a 124-es Mercedesnek vagy éppen az Audi 100-asnak, de sokkal kevésbé akart divatos lenni, inkább a jómódú, az autóra közlekedési eszközként tekintő közönséget célozta meg.

Kimélyítették az első támlák hátulját, hogy több hely jusson a hátsó utasok térdeinek. Hátulról sem hiányzik a középső kartámasz. Az ülőlap előrehajtásához az alul megbújó kart kell meghúzni Forrás: Retro Mobil

A 2,7 méteres tengelytávú hajó 4,8 méteres hosszra nyújtózik; nem meglepő, hogy ilyen külső méretekhez igazán parádés kabintér is társul, amelyben

az extrém nagy üvegfelületeknek hála a helykínálatot a valóságosnál is grandiózusabbnak érezzük.

Akár előre, akár hátra huppanunk be a puha ülésekbe, nem lesz okunk panaszkodni a kényelemre, a fejeknek és a térdeknek is jut elég hely, a második sorban hárman sem kínlódnak egymás mellett.

Gigantikus csomagtér a családosok örömére

Persze a jókora kardánalagút azért elvesz a lábtérből, de ez a hátsókerekes típusok állandó akkori sajátossága. Apropó, hátsókerék-hajtás! Ehhez az elvhez csak a 900-as széria kifutásáig ragaszkodott a svéd vállalat, a 850-es már elöl hajt. Vessünk azért még egy pillantást a technikára is. A belgiumi Genkben összerakott önhordó kombi üresen 1385 kilót nyom, vagyis könnyebb, mint a már említett és némileg kisebb 850-es.

Tekerőgombos a világításvezérlés, a bajuszkapcsoló végénél látszódó apró tolattyú a műszerfal fényerejét vagy a lámpamagasságot változtatja a nyilacskák kapcsolása szerint. A vészvillogót kissé eldugott helyre tették Forrás: Retro Mobil

Szögletes karosszériája elöl McPherson-gólyalábra támaszkodik, hátul a merev tengelyt egy-egy hosszanti kar köti hozzá, a stabilizátor mindkét helyen segíti a vezető munkáját.

Amúgy a merev híd csak a kombiknál és a 940-eseknél volt jellemző,

mert a csúcsmodell 960-as limuzinhoz hátra multilink járt. Közel 600 kilós a hivatalos terhelhetőségi adat, és van is hová cuccolni, hiszen alapból 992 (!) liternyi rakteret ír a katalógus, bár gyanítjuk, hogy ez az adat a padló alatti tároló üreggel együtt értendő.

Igényes a plüssburkolat, kissé macerásan vehető ki az egyszerű roló, a kerékdobok között is megmarad egyméternyi szélesség. Kellően alacsony a rakodóperem Forrás: Retro Mobil

Amikor ledöntjük a hátsó, 40:60 arányban osztott üléssort (ehhez először az ülőlapot kell az első ülések támláihoz előrebuktatni, majd szinte vízszintesig lefektethető a támla is), akkor 2,12 köbméternyi rakterület keletkezik – ezt még a köztudottan nagy puttonyú E-Mercedes sem tudta megközelíteni. A sarkos formaterv előny a rakodásnál, hiszen maga az ötödik ajtó is szabályos formájú (és elég nagy) utat nyit, s a belső kárpitok is olyanok, hogy hasábszerű pakkokkal remekül ki lehet tölteni.

A nem állítható kartámasz alatt is burkolt a tároló, ráadásul megvilágítást is kapott Forrás: Retro Mobil

Tolótető, ülésfűtés és hihetetlen állapot

Az itt bemutatott autó azon kevesek közé tartozik, amelyek szinte szalonállapotban megmaradtak, nem váltak szobafestő vagy más iparos brigádok áldozatává. Első tulajdonosa közel 180 ezer kilométeren keresztül hajtotta, de óvta, garázsban tartotta – nem csoda, hogy karosszériája, lemezei rozsdamentesek,

fényezését is még 1992-ben, a gyárban fújták rá,

semmiféle oda nem illő átalakítást nem találni rajta. Passa Gábor ezért is vette meg annak ellenére, hogy az ő szíve inkább a Volkswagenek felé húz.

Nagyszerű extra a napfénytető, amely nyitott állapotban országúti tempónál sem kelt huzatot Forrás: Retro Mobil

A felszereltsége az akkori mércével mérve – és különösen az akkori hazai autóparkot figyelembe véve – gazdag, hiszen mindkét első ülést fűtés melegítheti a hideg napokon, blokkolásgátló segíti a megállást, elhúzható lemeznapfénytető pedig a szellőztetést, és olyan ínyencséget is találunk a fedélzeten, mint a be nem kapcsolt övre figyelmeztető jelzés (hátul is!).

Légzsák nincs a jó fogású, ám nem bőr-, hanem csak műanyag borítású kormány közepén, de a 900-as sorozathoz már elérhető volt ez az extra. A gyári rádió azért hiányzik, mert első, idős tulajdonosa elvitte a szervizbe megjavítani, de közben sajnos elhunyt, és így nem tudták, hová került valójában; már folyamatban van a pótlása Forrás: Retro Mobil

Igaz persze az is, hogy elektromos ablakemelő, elektromos tükörállítás vagy klímaberendezés nincs, de ilyen extrákkal alapból még a Mercedes E-osztály sem kényeztetett a maga korában. Nagyszerűek az oldaltartást nem, viszont deréktámaszt kínáló első ülések,

az állítható kormány- és ülésmagassággal könnyű belőni az ideális vezetési pozíciót.

Ahogy egy Volvótól megszokhattuk, minden gomb, kezelőszerv kellően nagy, akár kesztyűben is elboldogulhatunk velük.

Örök élet, plusz egy nap: kétliteres szívómotor

A 940-eshez többféle négyhengeres benzines motort és egy VW-eredetű hathengeres turbódízelt lehetett választani, előbbiek közül a 2,0 literesből és a 2,3-asból is kínáltak 16 szelepes, valamint turbós kivitelt, a legerősebb változat 165 lóerőt tudott. Esetünkben nem ez, hanem a kevésbé izgalmas, ám elpusztíthatatlan alapgép szolgál, 112 lóerővel és 158 Nm nyomatékkal. Ez azért nem tűnik soknak, de alulmotorizáltságról sem beszélhetünk, menet közben kellemes dinamikát tapasztalhatunk, ráadásul alulról remekül húz.

Régebbi Volvókból lehet ismerős az egyszerű és ötletes motorháztető-tartó mechanika. Balra a hűtőfolyadék kiegyenlítő tartálya előtt az ABS vezérlője látszik, a motor korábbi szériákban is szolgált. Szépen jár a négyhengeres, olajfogyasztása nem is nagyon mérhető Forrás: Retro Mobil

Az említett csúcsnyomaték már 2800/perctől rendelkezésünkre áll, emellett Gábor azt mondja,

8-10 l/100km körül el lehet vele járni, használattól függően.

A hidraulikus szervós, 3,5 fordulatos volánt nem közvetlenségéért szeretjük, a rásegítés mértéke a mai autóhoz szokott kéznek már kevésnek tűnhet, de ezzel együtt jól passzol a kombihoz.

Menet közben nincs is nagy zaj a kabinban, a nem hiperprecízen, de jól megvezetett kar hosszú áttételezésű (ötödikben 3000-nél 120 km/h-val utazunk) kézi váltóhoz csatlakozik. A szervós tárcsafékek kissé harmatosak, a futómű lengéskényelmét szerettük, bár messze nem francia autósan puha a 940-es, ám így legalább tartja magát a karosszéria tempósan bevett kanyarban vagy éppen megpakolva is. Aki nem nyugszik, a hátsókerék-hajtással farolósra is veheti a figurát, szerencsére ilyenkor sem bosszúálló a Volvo batárja.

Műszaki adatok - Volvo 940 Kombi 2.0 GL (1992)

Motor: négyhengeres, soros, hengerenként kétszelepes, OHC-vezérlésű benzines, elöl hosszában beépítve. Hengerenkénti benzinbefecskendezés. Hengerűrtartalom: 1986 cm3. Furat x löket: 88,9x80,0 mm. Teljesítmény: 112 LE, 5700/perc fordulaton. Nyomaték: 158 Nm, 2800/perc fordulaton.

Erőátvitel: ötfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl McPherson-rugóstag, hátul hosszanti lengőkarral kitámasztott, merev hidas felfüggesztés tekercsrugóval. Elöl-hátul stabilizátor. Elöl-hátul tárcsafékek, hidraulikus rásegítéssel, ABS. Fogasléces, hidraulikus rásegítésű kormánymű.

Felépítmény: ötajtós, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4845x1750x1435 mm. Tengelytáv: 2770 mm. Saját tömeg: 1385 kg. Gumiméret: 195/65 R15. Tank: 75 l.

Gyorsulás (0-100 km/h): 13 s. Végsebesség: 180 km/h. Gyári átlagfogyasztás: 9,5 l/100 km.

Még több veterán cikket olvashat a Retro Mobil januári számában: