A kisautók királya, luxusfeleségeknek - Audi A1 30 TFSI Sportback menetpróba

Az A1-es luxustörpe visszatért a második generációval, és készen áll a harcra a bohókásabb Mini ellen. Még az áruk is szinte pontosan megegyezik.

Eplényben, a Porsche Hungária tesztnapján egy S Line felszereltségű 35 TFSI-vel mehettem egy rövid próbakört, aminek alapára 7,38 millió forint, de az S-tronic váltós, jól felszerelt tesztautó a becslésem szerint 9-10 millió forintba kerülhetett.

Mint minden A1-ben, a műszerfal ebben is igényesebb volt formára és kidolgozásra is, mint egy átlagos kisautóé. A képernyők mérete és felbontása, az illesztések, a gombok recézett felülete és finom klattyanása mind-mind

a márka nagyobb modelljeit idézte,

de a kissé komor, németesen szigorú hangulat is. Ennek oldására lehet akár citromsárga díszbetéteket is kérni, de egy Auditól idegen az efféle harsányság.

Meglepett, hogy

viszonylag sok olcsó, kemény műanyagot használtak

a belsőépítészek: az ajtókon és a középkonzolon is ilyeneket találtam, csak a műszerfal felső része készült tényleg puha, habosított anyagból, oda viszont ritkán nyúl az átlag júzer. Tetszett viszont a remek felbontású, 10,25 colos digitális műszerfal a teljes képernyőre kitehető Google térképpel, és az is jóleső érzéssel töltött el, hogy a központi érintőképernyőn ugyanaz a menü fogadott, amire az ötször drágább A8-ból emlékeztem.

999 köbcenti mindenre elég

Egyáltalán nem alulmotorizált a 116 lóerős A1, sőt, két felnőttel dinamikusnak éreztem, amit az utólag megnézett menetteljesítmény-adatok is igazoltak:

a gyorsulás 0-100-ra 9,4 másodperc, a végsebesség 203 km/óra,

ami egy egyliteres motorocskától nem rossz. De a kis TFSI legjobb tulajdonságai nem is az erejéből fakadnak, hanem a viccesen morgós hangjából, a pörgősségéből, a kis tömegéből, no meg a visszafogott fogyasztásából (WLTP: 6,1 liter).

Bár az Audi nem arról híres, hogy izgalmas vezetési élményre hangolja autóit, az A1 esetében ez szerencsére másképp történt, amire más magyarázat nem lehet, mint az, hogy a

fő vetélytársa a gokartszerűen cikázó Mini.

Ezért kaphatott közvetlen és gyors áttételezésű kormányt, feszes, de még elviselhetően rugózó futóművet és mélyre tett sportüléseket a német kisautó, amitől meglepően jó érzés volt vezetni a Bakony útjain. Persze

az 1,1 tonnát alig meghaladó tömeg is jót tett a mozgékonyságnak,

a kétliteres csúcsváltozat például 145 kilóval több terhet visel az orrában, emiatt biztosan alulkormányzottabb.

Ár, összegzés

A második generációs A1 a helykínálat és a fedélzeti technológia területén jelentős előrelépést jelent az elődjéhez képest, még akkor is, ha a lemezek alatt csak egy hétköznapi, Ibiza-Polo technika bújik meg. Persze nem lenne Audi, ha nem lehetne alaposan felcicomázni egyedi megjelenésűre a kisautóját is, és nem lehetne teletömni nagyautós extrákkal, aminek meg is kérik az árát. Szerencse, hogy a motorválasztás során a „kevesebb több" elvet követve

érdemes megelégedni a kis háromhengeressel,

ami olyan lelkes és eleven, hogy nem fogjuk rossz kompromisszumnak érezni.

Lehet úgy nézni a 6,5 millió forintos alapárat, hogy az A1

másfélszer annyiba kerül, mint a tágasabb, de unalmasabb Polo,

de úgy is nézhetjük, hogy az ötajtós Minivel azonos áron öt évvel frissebb konstrukciót, fejlettebb infotainment technológiát, nagyobb presztízst és hasonlóan szerteágazó személyre szabhatóságot kapunk.

A Mini mellett a karakteresebb, vidámabb megjelenés, a háromajtós karosszéria választásának lehetősége (ami egyben 300 ezres spórolás is), az erősebb, 136 lóerős 1,5-ös motor és a még gokartosabb vezetési élmény szól, de sokaknál az Audi erősségei többet nyomnak a latba.