Megérkezett a Vitara legkomolyabb kihívója – Volkswagen T-Cross menetpróba

A T-Cross érkezésével végre már a német márkának is van kis SUV-ja. Kipróbáltuk a meglepően tágas, kissé konzervatív formájú újdonságot, amelyből 4x4-hajtásút nem is gyártanak.

Csakúgy, mint az egy mérettel nagyobb T-Roc esetében,

a T-Cross-nál is belül próbálta megfogni a pénzt a Volkswagen.

Az ajtókon és a műszerfalon lévő kőkemény, haszonjárműbe illő műanyagok rosszabb minőségűek, mint egy Polóban vagy Golfban, fényesek és karcolódnak is. Az ajtókon nincs textil, és csak a könyöklő kapott egy kis párnázást.

Viszont az ajtórekeszek nagyok, az utasülés aljába fiókot rejtettek, a

8 colos központi érintőképernyő

könnyen és intuitívan használható. Kár, hogy a máshol alapáras Bluetooth-kapcsolatért és USB-csatlakozókért (68 ezer forint) felárat kérnek, viszont a vezetéstámogató rendszerek közül a fáradtságfigyelő, a sávtartó, a holttér-figyelő, a városi vészfékasszisztens és a távolságtartó tempomat is alapáras.

Milyen vezetni?

Nyilvánvaló, hogy a vezetési élményt nem egy rövid, keskeny és magas szabadidő-autóban kell keresni. Ha még a futóműhangolás nagymestere, a Ford sem tudott bugit csempészni a saját Ecosportjába, akkor pláne nem a Volkswagentől fog érkezni megfejtés.

A T-Cross élettelen kormányzása nem sok visszajelzést ad, a magas karosszéria jobban dől kanyarban, mint a Polóé, és a nagyobb légellenállás plusz tömeg miatt a menetteljesítmények is rosszabbak.

Viszont a T-Cross erősségei mellett sem lehet elmenni szó nélkül:

remek kilátás nyílik a forgalomra,

az ergonómia hibátlan, a könnyen járó kezelőszervek és a pontosan kapcsolható - de elég műanyag érzetű - váltó miatt a vezetés gyerekjáték. Akkor meg különösen, ha a közel félmillióba kerülő hétfokozatú DSG automatát is megrendelik hozzá.

Az egyliteres, 115 lóerős TSI derekasan helytáll, bár közel sem olyan virgonc, mint a Polóban vagy az Ibizában. De akkor is

érdemes a 216 ezer forintos felárát kifizetni a 95 lóerőshöz képest,

mert a fogyasztása nem magasabb (a gyári 5,1 liter helyett 6,8-at mértünk), öt helyett hatfokozatú kézi váltót kapunk, ami autópályán jól jön, és a rugalmassága is sokkal jobb: 80-ról 120 km/órára ötödik fokozatban 15,5 helyett 11,5 másodperc alatt gyorsul fel vele a T-Cross.

A kulturáltabb háromhengeresek közé tartozó kis turbómotor elvileg 2000-es fordulatszámnál adja le a 200 Nm-es csúcsnyomatékát, de

érzésre inkább 2500-nál jön meg az ereje.

Pörgetni nincs sok értelme, mert akkor kiereszti a wartburgos hangját, és a fordulatszám-tartomány utolsó negyedében nem is lesz erősebb. 2500 és 4000 között érzi jól magát, itt csöndes és nyomatékos, az ereje pont megfelelő egy 1,2 tonnás családi kocsihoz, amit a 10,2 másodperces gyorsulás és a 193 km/órás végsebesség is bizonyít.

Árak, összegzés

A Volkswagen T-Cross nem hordoz semmiféle forradalmi újdonságot, nem különösebb élményt a vezetése és a belső minőségérzete is enyhe csalódást okoz. Viszont a közel egy évtizedes késést a Volkswagen a maga javára fordította, ugyanis a modern MQB építőkészlet révén

tágasabb utasteret tudtak kialakítani, mint a vetélytársak,

ráadásul a sínen tologatható hátsó ülések miatt is nagyobb a használati értéke, mint egy hagyományos kisautóé.

Ha ezeket az érveket, a robusztus, SUV-os megjelenést és a lényegesen gazdagabb alapfelszereltséget is figyelembe vesszük, akkor simán meg lehet indokolni, hogy miért kerül közel egymillió forinttal többe az azonos motorú Polóhoz képest. A T-Cross a 95 lóerős motorral, Life felszereltséggel

5,645 millió forinttól indul

(az erősebb és jobban felszerelt Style-kivitelért 6,278 milliót kérnek), ami egy akciós Vitarához képest sok, egy tágas és divatos Volkswagenhez képest viszont kevés.