Élénken él bennem az az időszak, amikor a nyolcvanas évek végén, kiskamaszként a murvával borított autótelepeket jártam, és vártam, hogy feltűnjön valami nyugati. Néha elsétáltunk a közeli Budaörsi Virágpiacra is, ahol hétvégénként ügyeskedők, reménykedő eladók és vevők szobroztak naphosszat a tuti üzlet reményében. Kristálytisztán emlékszem, 1989-et írtunk, amikor feltűnt a piac kapujában egy Maruti, amire sokan azonnal ráugrottak.
Fogalmam sem volt, mit látok. A Marutikat éppen egy évvel korábban kezdte importálni a Merkúr, hogy milyen államközi megállapodás vagy szerződés alapján, azt nem sikerült kideríteni. Egy biztos,
a Suzuki indiai gyárából érkező, eredetileg Altóként futó miniautó sok magyar háziasszony álma volt,
hiszen ötajtós kasztnijával praktikusabbnak, suzukiságával pedig sokkal menőbbnek számított, mint a végtelenül elavult Trabant vagy Kispolski.
De a legtöbben nem is ezért, hanem megbízhatósága és olcsó fenntartása miatt szerettek bele. Az adatok szerint a Maruti 800 volt egyébként az indiai autóipar mind ez idáig legsikeresebb modellje, 1983-as bemutatása és 2014-es (!) nyugdíjazása között 2,87 milliót adtak el belőle, a legtöbbet persze Indiában. Az alapjait az 1979-ben bemutatott Suzuki Fonte adta, de három évvel később kicserélték a karosszériáját a második sorozatú Altóéra, amit aztán a gyártás végéig meghagytak.
A 800-as típusjelzés a motor méretére utal, az aprócska géptető alatt a japán anyavállalat tervezte, indiai gyártású háromhengeres karburátoros erőforrás dolgozik, 39 lóerővel és 59 Nm nyomatékkal. Nem nagy értékek, de a már említett szocialista konkurensekkel összevetve valódi erődemonstrátornak számított a Maruti.
Ma Európában alig ismerik, nem voltak sportsikerei,
és nem is az autógyártás legizgalmasabb korszakából való, de Arnold Gábor éppen ezek miatt vonzódik a japán-indiai törpéhez.
A bemutatott példányt 1991-ben gyártották, és dokumentumai szerint 1992 elején helyezték forgalomba Magyarországon. Nem hajszolták a végelgyengülésig, fényezése is majdnem teljesen eredeti, még sosem lakatolták, utas- és motortere szépen megmaradt. Az ötödik ajtó jobb oldalán feltűnik a DX felirat: a modernizált változatot különböztették így meg, itt már nem lap-, hanem tekercsrugós a hátsó híd, a csomagtérfedél üvege pedig fűtőszálas, és hátsó ablaktörlő is van.
A 800-as annak ellenére nagyon kicsi, hogy ötajtós. Elég keskeny a pedáltér, és a második sor is legfeljebb rövid lábúaknak való, de széltében igazán szűk a kasztni: a külső szélesség mindössze 1440 mm, azaz a Maruti 65 mm-rel keskenyebb a Trabantnál, és
csupán 63 mm-rel szélesebb, mint a 126-os Polski.
Ennek megfelelően elég keskenyek az első ülések, és hátul is csak két utas fér el (egyébként is kétszemélyes a pad, hiszen a Marutikat négy személyre vizsgáztatták).
Jelzésértékű a csomagtartója is, de mivel a hátsó ülést le lehet hajtani, legalább az esély megvan rá, hogy sok terhet elcipeljünk. A vékonyka tetőoszlopoktól példásan átlátható a karosszéria, ráadásul a kívülről állítható, kellően nagy külső tükrök is egészen jól mutatják a mögöttes forgalmat. Viszonylag sokat autóztunk a kiváló állapotú Marutival, így megtapasztalhattuk, hogy a kézi szívatóval életre kelthető háromhengeres remegős alapjárattal, de elég halkan dolgozik.
Elindulási hajlama nem rossz, és – megint csak az egykori konkurensekkel összevetve – fürgén szedi a lábát 640 kilós üres tömegével.
A négyfokozatú váltó karja lötyögősen jár a viszonylag hosszú kulisszában,
ám a kuplung könnyű. A szervó nélküli, vékony karimájú kormánnyal jól lehet irányítani a 12 colos kerekeken guruló indiait, elöl tárcsák, hátul dobok lassítanak, rásegítés itt sincs, a fékhatás gyenge, ráadásul a pattogós hátsó futómű és a kanyarban erősen bedőlő karosszéria is óvatosságra int.
Menet közben elég sok a zaj kívülről és a rideg belső műanyagok felől, ám a tudat, hogy
a japán eredetű technika sosem makacsolja meg magát,
kárpótolja az embert ezekért. Arnold Gábor egyébként a baráti alapon megszerveződött hazai Maruti Klub egyik főszervezője. A maroknyi csapat rendszeresen szervez belföldi kirándulásokat, sőt, tavaly Horvátországba is gond nélkül eljutottak, idén pedig Erdély vagy Szlovénia a cél, ahol talán egy nemzetközi Maruti-találkozó is összejön.
Műszaki adatok - Maruti 800 DX (1991)
Motor: háromhengeres benzinmotor elöl keresztben beépítve. Egy felülfekvő vezérműtengely, hengerenként két szelep. Hengerűrtartalom: 796 cm3. Teljesítmény: 39 LE, 5000/perc fordulaton. Nyomaték: 59 Nm, 2500/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú, kézi váltó, elsőkerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl McPherson, hátul merev tengely Panhard-rúddal és tekercsrugókkal. Kétkörös fékrendszer, elöl tárcsa-, hátul dobfékek. Fogasléces kormánymű.
Felépítmény: ötajtós, négyüléses, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 3335 x 1440 x 1410 mm. Tengelytáv: 2175 mm. Üzemanyagtank: 30 l. Csomagtér: 160-1050 l. Saját tömeg: 640 kg. Gumiméret: 145/70 R12.
Végsebesség: 137 km/h.
Még több old- és youngtimerről olvashat a Retro Mobil májusi számában: