Az 500-as újragondolása magától értetődő lépés volt. A divatot nem csak hírből ismerő olaszok jó érzékkel nyúltak az egykori slágerhez és faragtak belőle kívánatos kisautót. A hányattatott sorsú gyártónak nagyon kellett egy olyan modell, amit nagy mennyiségben tud értékesíteni, és ami mind menőségi faktorban, mind pénzügyileg stabilizálja a piaci helyzetét.
Ez lett az 500-as, aminek a sikerét a több mint kétmillió eladott példányon kívül az is bizonyítja, hogy szép lassan családot alapított.
Van belőle kabrió, hétüléses egyterű és városi terepjáró is
– ez utóbbi az 500X, amelyet a legújabb benzinmotorral próbáltunk.
Aki így gondolja, annak itt az autója. 2014-ben debütált, és tavaly egy alapos frissítésen esett át az 500X, ami egy alaposan kigyúrt és felcsicsázott 500-as SUV, vagyis abszolút raj. Mivel egy netes keresésre volt szükségem, hogy megtudjam, a mai fiatalság melyik szót használja arra, ha valami menő, így kevésbé vagyok én a célcsoport, mint inkább a mai késő huszonévesek.
A forma nem egyértelműen csajos, egy sötétszürke vagy fekete 500X simán megfelelő lehet egy férfinak is. Ez az autó a kicsit drágább Cross-változat, amely hivalkodó, off-roados lökhárítókat kapott,
a visszafogottabb, városiasabb külsejű változat az Urban.
Nekem az első (egyébként felárért LED-es) és az új, műanyag hátsó lámpák is nagyon tetszettek, jól feldobják a buci formát, és csak csendben jegyzem meg, hogy nekem ez a latte, bocsánat elefántcsontszínű fényezés is bejött.
A belső értékek is rendben vannak, néhol már gyanúsan jók. Szerencsére aztán találtam néhány megnyugtató hibát, így lehet kicsit hőbörögni is. A belteret nem bohóckodták annyira el, mint az 500-asét, visszaköszön a külső fényezés a belső dekorelemeken, ami ezzel a barna bőrkárpittal olaszosan ízléses kombináció. Az anyagok itt-ott érezhetően olcsók, de nem túlzottan kellemetlen tapintásúak, és a kapcsolók is rendben vannak.
Új és nagyon jól kézbe simul a kormány, de egy árnyalattal vehették volna kisebbre az átmérőt.
Nagy geg az ajtókon belül található hűtőszekrény-fogantyú,
na meg a palacsintasütők a fejtámlák helyén. Az összeszerelési minőség messze túlmutat azon, amit egy olasz tömegautótól várna az ember, penge illesztések, masszívan összerakott és nyiszogásmentes beltér, illetve jól szigetelt csend az, amivel az ember szembesül, ha magára csapja az ajtókat.
Kényelmesek az ülések is elöl, de a második sor lábtere már meglehetősen kompromisszumos, igaz, hogy ez nagyjából a kategória átlaga, tehát nem kifejezetten az 500X hibája. A csomagtér 350 literes, jól pakolható, a hátsó ülések síkba döntésével 1 köbméterig bővíthető.
A feláras Beats hifi nagyon bitangul szól, de a központi érintőképernyővel több bajom is volt. Egyrészt kellemetlenül körülményes a kezelése, és
a TomTom navigációt is inkább a telefonomra cseréltem pár baklövése után.
Ami viszont kifejezetten bosszantott, az a tolatókamera képének a vállalhatatlanul pixeles minősége és a tény, hogy tolatás közben hajlamos 2-3 másodpercekre lefagyni a kép.
Az 500X a vezetéstámogató rendszerek tekintetében meglehetősen magas szinten áll, alapáron jár a táblafelismerés, a sávtartó elektronika és a fáradtságfigyelő, ami hosszabb egyenes szakaszokon a frászt hozta rám, mikor magas hangon elkezdett üvölteni, hogy fogjam a kormányt vezetés közben (fogtam, csak ugye nem kellett forgatni). A holttérfigyelő és a távolságtartó tempomat feláras, ezek egyébként nem is voltak benne a tesztautóban.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!