A dobozszerű külsőben tehát nincs semmi meglepő, indusztriális génjeit azonban – az ikrekhez hasonlóan – belül már egészen jól leplezi,
a műszerfal egy személyautóban is elmenne.
Jó pont, hogy a kézi váltó buci markolata a középkonzolból emelkedik ki, így kézre esik, de a kapcsolás minősége nem üti meg a jó átlagos opeles szintet: a még bejáratós tesztpéldányokon legalábbis pontatlanul és kissé tapadósan járt a kar a kulisszában.
A kifogásolható apróságokon szerencsére könnyű átlendülni, a vezetői környezet összességében hozza az elvárhatót.
Kissé buszosan, magasan ül az ember a bal egyben,
de a kormány nem áll lapos szögben, a helyzete jól beállítható, és maga a volán könnyen is jár. A felárért sem elérhető automata ki-be parkoló funkció hiányában viszont sovány vigasz a jól eltalált rásegítés, a mértanilag szabályos forma ellenére sok a holttér. A kisebb-nagyobb horzsolások, horpadások javítási költségei előbb-utóbb kiadják a felülnézeti, HD-képet adó körkörös kamerarendszer felárát.
Felszereltségben az Opel Zafira Life elsősorban az aktív és passzív biztonsági funkciókból hozza a kötelezőt, közülük kiemelkedő az Opel Connect fedélzeti távügyfélszolgálat, a távolságtartó tempomat, az aktív sávtartó, az ütközés előrejelző és a vészfékasszisztens. A komfortot többek között
elektromos tolóajtóval, hátsó tetőklímával, masszázsülésssel
és konferenciás üléskonfigurációval lehet növelni. Utóbbi esetében a középső sor hátrafordítható, amely révén száguldó tárgyalóvá alakul a Zafira, és vérmérséklettől függően még asztalra is lehet csapni, ha eldurvulna a megbeszélés.
Menet közben nem érezni túl zavarónak a Zafira Life méreteit, feltéve, ha nem szűk városi sikátorokban, parkolóházakban manőverezünk vele, hanem gyéren lakott településeken, országúton vagy autópályán. A rövid változat 11,3 méteres fordulóköre nem vészes, de mégis nehéz elképzelni, hogy a régi Zafirához szokott anyukák mostantól ezzel a kisbusszal vigyék oviba, iskolába a gyerekeiket.
A legerősebb verzió, a 177 lóerős kétliteres dízel vadul vágtatott a menetpróbán a Frankfurt környéki autópályán, 150 km/óránál is maradt benne tartalék. A nyolcfokozatú automata váltó jól dolgozott együtt a motorral, amely
130 km/óránál még csendes és takarékos volt, mivel a fordulatszáma 2000-nél állapodott meg.
Ha valaki nem nyomja veszettül a gázt, akkor vegyes körülmények között 8,5-9 literes fogyasztással számolhat, a kisebb és gyengébb Zafirák természetesen még takarékosabbak.
Magasabb az üléspozíció, mint egy SUV-ban, így remek kilátás nyílt a sűrű forgalomra, a magas súlypont miatt azonban érzi az ember, hogy a hirtelen kormánymozdulatoktól nem árt tartózkodni. Az egyszerű, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztés jó kompromisszum a kényelem és a biztonságos útfekvés között, bár a hátsó futómű fölött utazó utasok azért érzik az úthibák felől érkező ütéseket, pláne, amikor kis terheléssel fut az autó.
Igazi nagy dobás a kapcsolható, viszkókuplungos 4x4 hajtás, ami a kétliteres, kézi váltós kivitelekhez rendelhető. Jó, nem példátlan az összkerekes kivitel a mikrobuszok között, de itt a rendszer beszállítója, a Dangel cég hátsó diffizárat, 20/60 milliméteres futóműemelést és teljes haspáncélt is kínál az összkerékhajtáshoz, amitől már
valódi terepbusz válik a derék Opelből.
Hogy a Zafira Life meggyőzően veszi az akadályokat, arról a Majna mellett kialakított ADAC offroad pályán mi is megbizonyosodhattunk.
A Zafira Life vételára 8-15 millió forint között mozog, Magyarországra a negyedik negyedévben érkezik meg. Addig az ikermodellekkel persze lehet barátkozni, aki pedig kompakt méretű hétszemélyes Opelt szeretne, az a Combo Life-ot nézze meg, ami szintén egy PSA-modell (Peugeot Rifter/Citroën Berlingo) átemblémázott változata, de az ikrek közül a legolcsóbb.