A Volvo nagyon sokáig ragaszkodott a tradicionális, orrmotor hátsókerék-hajtás felépítéshez. Igaz ugyan, hogy 1975-ben bemutatta a 66-ost, de az az elsőkerék-hajtású kisautó nem a saját fejlesztése volt, eredetileg Dafnak született, ráadásul alig több mint százezret szereltek belőle össze hét év alatt. A tömeg Volvóknál
csak 1988 hozta el a régóta várt elsőkerék-hajtást,
az első ilyen modell a 400-as volt.
Aki ismeri a márka történetét, felszisszen, hiszen a svédek már 1985-ben piacra dobták a P1800 modern kori leszármazottjának tekinthető 480-as kupét! Ez igaz, de azt jobb külön kezelni az ötajtós 440-estől és a lépcsőshátú 460-astól annak ellenére is, hogy utóbbiak tőle örökölték padlólemezüket és részben a technikájukat is.
A 400-as
formaterve igazán forradalminak számított
a nyolcvanas évek még szögletesebb Volvói után, ráadásul a 2503 mm-es tengelytávú újdonság nem is volt számottevően szűkebb nagyobb testvéreinél. És ugyan a 440-es csomagtere csupán 330 literes, vagyis jelentősen kisebb a 200-asénál, jókora ötödik ajtajával és alapáras osztottan dönthető hátsó ülésével sokkal jobban kihasználható (az osztott ülésdöntés egyébként a 453 l-es rakterű 460-ashoz is járt).
A hollandiai Born városában, a NedCar gyárában összeszerelt modellek egyik
ütőkártyája a biztonság volt,
az akkori prospektusokban különösen jól hangzott a gyűrődő zónás karosszéria, az övfeszítő, a nyitva hagyott ajtókra, a kiégett izzókra és a be nem kapcsolt övekre figyelmeztető jelzés, ezek mind az alapfelszereltséghez tartoztak. De nem volt még gyakori extra a két első légzsák sem, és az 1993-as ráncfelvarrás után a SIPS betűszóval jelölt oldalvédelemmel is felszerelték a sorozatot. Blokkolásgátló és menetstabilizáló rendszer is szerepelt az opciós listán (majd később az alapfelszerelések között).
Az itt bemutatott autó több szempontból is érdekes, bár magában a típusban semmi különleges nincs, egy a sok ezer 440 GL közül, ami 1991-ben született. Még csak nem is a turbós, bár abból a szempontból mégis különleges, hogy
motorját Solex karburátor eteti,
pedig akkoriban már jellemzően befecskendezősök készültek.
Ugyanakkor ezt Magyarországon, az egyik ma is működő Volvo-kereskedésben helyezték forgalomba, és első gazdája néhány hónappal ezelőttig használta. Aztán bement egy kereskedésbe, és beszámíttatta egy másik autóba. Majd jött a jelenlegi gazda, aki beleszeretett, és rövid hezitálás után haza is vitte.
Bár kezdetben makacskodott a karburátor a hibás úszó miatt, de mivel a Lada Samarában is ugyanilyen van, egyszerű volt a javítás. A 87 lóerős, 130 Nm nyomatékú,
csendes és puha járású erőforrástól
nem lesz rakéta az öreg svéd, de arra éppen elég, hogy családostul is gond nélkül tartsa akár az autópálya ritmusát is. Gyorsan melegszik, és lentről is csuklás nélkül húz, türelmes jószág.
A lelkiismeretes első tulajnak hála a karosszéria alja rozsdamentes, még a kipufogórendszer is az eredeti, csupán a jobb hátsó sárvédő íven látszik, hogy egykor javították, valamint az első lökhárító viseli egy korábbi koccanás nyomait. Hibátlanok a kárpitok az utastérben, szépek a műanyagok, ha nem tudnánk, hogy 232 ezer kilométert futott, nem hinnénk el.
Menet közben egyébként elég csendes a kabin, az ötfokozatú kézi váltó karja viszonylag pontosan és könnyen mozog a kulisszában. Elöl McPherson, hátul merev tengelyes futóművét kényelemre hangolt rugókkal rakták össze,
kellemes vele közlekedni a rossz utakon is,
igaz, a tempós kanyarvételért nem rajong. A váltót kifejezetten hosszúra áttételezték, így a magasabb fokozatokban visszafogott a dinamika, de cserébe a fogyasztás is elfogadható.
Remek a kilátás, különösen a mai autókkal összehasonlítva kellemesek a vékony tetőoszlopok. Az ülések nagyok, és puhák, hátul is jól el lehet férni,
az ajtók 28 év után is precízen csukódnak.
Meglepően könnyű forgatni a kormányt, bár szervóssága ellenére nem igazán közvetlen.
A 440-es minden használati szempontból mai autó, így mindenféle félelem nélkül használható a modern forgalomban is, remekül fékez (a fékerő nagyon pontosan adagolható), és mint afféle svéd, kiválóan is világít.
Műszaki adatok
Motor: négyhengeres benzinmotor, elöl keresztben beépítve. Egy felülfekvő vezérműtengely, hengerenként két szelep. Kéttorkú, esőáramú Solex karburátor.Még több veterános olvasnivalót talál a Retro Mobil júniusi számában: