Egyébként 65 km/óra alatt a bal oldali kar folyamatos húzására 0,25 g-s lassulással állóra fékezi magát a kocsi a fékbetétek koptatása nélkül. Sőt, van egy automata funkció is, ami a távolságtartó tempomat radarját használja a követési távolság megállapításához, Ha kicsinek érzi a számítógép, erősebb visszatáplálást állít be, hogy ezzel is növelje a fékerőt, és csökkentse a ráfutás esélyét.
Bár csak pár kilométert vezethettünk a hazai bemutatón, néhány benyomást azért sikerült szerezni. Aki normál autóból ül át, annak
szoknia kell majd az erős gyorsulást:
0-100 km/órára mindössze 7,6 másodperc alatt gyorsul fel az e-Niro, vagyis a hibrid tesóra kerek 4 másodpercet ver. A tekintélyes, 395 Nm-es nyomaték már indulás után is azonnal rendelkezésre áll, bár a gázreakciók nem olyan közvetlenek, mint egy BMW i3-asban, ami lehet, hogy szándékos.
Elég jól valósítja meg a fékpedál a regeneratív és az üzemi fékrendszer közötti váltást, Sport üzemmódban közelebb van a pedálérzet ahhoz, amit egy normál autóban tapasztalhat az ember, de azért így sem teljesen természetes, viszont hamar hozzá lehet szokni.
Könnyűnek nem nevezhető az e-Niro:
a forgalmiban 1790 kilós tömeg szerepel,
a 204 lóerős villanymotorral mégis nagyon jól megy, a 167 km/órás végsebességet valószínűleg erőlködés nélkül éri el. A nagy tömeg előnye, hogy a hibrid Niróhoz képest komfortosabbá vált a rugózás, pedig maguk a rugók feszesebbek. Mély tömegközéppontjával kanyarban stabil a villany-Kia, bőven elég a tapadás, amit nyújt, ennek ellenre nem csábít gyorshajtásra, mert a kormányzása kevés visszajelzést ad az első kerekek tapadásáról.
Érezhető, hogy javult a karosszériamerevség a hibridhez képest, az e-Niro valahogy jobban ott van az úton, és kevésbé hajlamosak az olcsó belső burkolatai a ciripelésre.
Sokat dolgoztak azon, hogy a belső égésű motor elhagyásával az egyéb zajokat ne érezzék hangosnak az utasok,
az e-Niro valóban csendesen fut még nagy sebességnél is, igaz, az állandó mágneses szinkron villanymotor hangja erős gázadásnál jól kivehető. Egyáltalán nem zavaró a trolis vinnyogás, sőt, örültem is, hogy legalább van egy kis karaktere a Kiának sok néma elektromos kocsi között.
Többféle menetprogram közül lehet választani, Eco+-ban csökken a motorerő, még klíma sem működik és a végsebesség is csak 90 km/óra, de ha közel a merülés, akkor ezek a veszteségek senkit sem fognak érdekelni. A feláras TomTom navigáció egyébként jelöli azokat a nyilvános töltőpontokat, amelyek a meglévő hatótávval még elérhetőek.
Hogy miért csak most, az európai premierek harmadik ütemében jutott el Magyarországra, arra a meglepően nagy kereslet a válasz. Nyugat-Európában például februárban indult az értékesítés, és abban a hónapban gazdára is lelt az egész évre szánt mennyiség.
Az e-Niro azért ennyire keresett, mert
egy szinte hibátlan kombináció:
divatos, kompakt crossover karosszériában kínál szokatlanul erős motort és nagy hatótávolságot, tűrhető futóművet, gazdag felszereltséget, abszolút elfogadható áron. Nem a legolcsóbb, legnagyobb, legerősebb, legnagyobb hatótávú villanyautó a piacon, de mindent egybevetve talán a legjobb kompromisszum, és persze erre is érvényes a Kia megszokott, 7 éves garanciája.
A cikkben bemutatott, 64 kWh-s akkuval szerelt, 204 lóerős változatot (de már 2020-as modellévűt) szeptembertől lehet majd megrendelni, előreláthatólag
11,35 millió forintos alapáron
(az 1,5 milliós állami kedvezmény már benne van), szinte hiánytalan felszereltséggel. Extraként csak elektromos bőrüléseket, JBL hifit, tolatókamerás navigációt, 220 V-os csatlakozót, napfénytetőt és metálfényezést lehet még kérni, amikkel az ár 13,9 millió forintra kúszhat fel.
Érdemes tudni, hogy az e-Nirónak
létezik egy kisebb, 39,2 kWh-s akkuval és 136 lóerős villanymotorral szerelt, 289 km-es hatótávú változata,
amelynek az ára felszereltségtől függően 9,8-11,94 millió forint között alakul állami kedvezménnyel.