A Ford Focusok mindig a legjobb futóművű és legélénkebb kormányzású kompakt kocsik közé tartoztak, ezért nem csoda, hogy a kihegyezett sportváltozataik végképp nagy tiszteletnek örvendenek. Eddig minden Focusból készült egy hétköznapi használatra is alkalmas, de azért már élvezetesen erős ST, és egy keményebb, izmosabb, kompromisszum-mentesebb RS változat.
Nincs ez másként a most futó, negyedik nemzedékénél sem: tavaly érkezett az alapmodell, idén az ST, és jövő év végére várható az RS. Nehéz elképzelni, hogy utóbbi a pár extra lóerőn és a trükkös összkerékhajtáson felül milyen pluszt tud majd adni, mivel már az új ST is
szinte mindent tartalmaz, ami egy jó hot hatchhez szükséges.
A Hungaroringen tartott hazai sajtóbemutatón csak felületes ismerkedésre volt lehetőség a Focus ST-kkel, a kettes-hármas kanyart lehetett lefűzni párszor egymás után, meg külön a sikánt, a nettó vezetési idő nem lehetett több 5 percnél egy délelőtt alatt. Teljes kört nem mehettünk, és arra is megkértek, hogy a rágógumiként tapadó, 235 mm széles Michelin Pilot Sport 4S gumikon is hagyjunk mintázatot.
A régi Focus RS motorjából továbbfejlesztett új ST motor 2,3 literes, a teljesítménye 280 lóerő, a nyomatéka 420 Nm, utóbbi a lóerőben jobban álló vetélytársakét (Mégane RS, Civic Type R) is veri.
0-100 km/órára 5,7 másodperc alatt gyorsul
a Focus, amivel szintén veri a vetélytársakat, igaz, csak 0,1 másodperccel. Természetesen a 190 lóerős dízel ST ennél jóval lassabb (7,6 mp-es gyorsulás, 250 helyett 220 km/órás végsebesség), de sokkal takarékosabb is, 8,2 helyett beéri 5,6 liter üzemanyaggal a WLTP szerint.
Annyi azért kiderült Mogyoródon, hogy a Focus ST futóműve jól sikerült, nemcsak stabil, de
a régi ST-k játékossága is megmaradt.
Utóbbi akkor lett nyilvánvaló, amikor egy pillanatnyi gázelvétel után finoman és jól kontrollálhatóan elkezdett sodródni a tesztautó fara a 3-as kanyarban, persze a kifelé lejtő felület miatt lehet, hogy más autó is túlkormányzottan viselkedett volna itt.
Érezhetően nehezebb, de pontosabb és közvetlenebb a kormányzás, mint az alapmodellekben, módosították a kormánymű helyzetét és az áttételt is.
Két végpontja közt mindössze kettőt fordul a volán,
cserébe a fordulókör átmérője meglehetősen nagy, közel 12 méter. A kézi váltó is kellően pontos, a kar rövidebb utakon jár a kulisszában, mint a mezei Focusokban, de nem ad akkora kapcsolási élményt, mint a Hyundai i30 N vagy a Honda Civic Type R váltója.
Tisztességes lassításra képesek a fékek. Sajnos az nem derült ki, hogy tényleg négyszer annyi idő után kezdenek-e el fáradni, mint a régi ST fékei, mindenesetre az elöl 330 mm átmérőjű hűtött, és a hátul 302 mm átmérőjű tömör tárcsák elégnek tűnnek az 1433 kilós Focus lassításához.
Vákuumos helyett már elektromos rásegítéssel működik a rendszer,
ami képes kompenzálni a fáradást, így a fékpedálérzet állítólag tartós pályázás során sem válik nyúlóssá.
Mivel valós tapasztalatokat a kevés vezetéssel töltött idő miatt nem tudok írni, inkább arra gondoltam, hogy összeszedem azokat a lényegi különbségeket, amelyek szerintem az előnyére, és azokat is, amelyek a hátrányára váltak az új ST-nek a régihez képest.
Lapozzon a második oldalra, ha kíváncsi, hogy miben jobb és miben rosszabb az új Focus ST az elődjéhez képest! Figyelem, szubjektív lista következik.