Nagyszerű mérnökcsapat, Donald N. Frey főmérnök, Eugene Bordinat, a dizájnrészleg alelnöke és embereik Joe Oros, David Ash, Gale Halderman és John Foster látott neki 1962-ben, hogy megvalósítsa a Lee Iacocca igazgató-helyettes álmát, az új kategóriát, a póniautót. A kifejezés négyüléses, 5 méteres hossz alatti, megfizethető árú (kevesebb, mint 2500 dollár) sportkocsit takart, olyat, aminek teljesítménye miatt sem kell szégyenkeznie.
Az is követelmény volt, hogy az aránylag egyszerű alapmodellt rengeteg extra felszereléssel szabhassa igényeire a vásárló. Rekord gyorsasággal, mindössze 18 hónap alatt, 1964 márciusára elkészült a Mustang kupé és kabrió formában is, s a duó már az év őszén kiegészült a lejtős hatú Fastbackkel. Az ötlet Orosé volt, a brigád titokban,
Iacocca tudta nélkül készítette el az életnagyságú makettet,
de végül a főnöknek is tetszett, így gyártásba került.
Takarékosságból a Falcon és Fairlane alvázát, futóművét és hajtásláncait használták. Kezdetben ötféle motort lehetett rendelni: a 2,8 és 3,3 literes Thriftpower soros hatosokat, 4,3-as és 4,7-es Windsor V8-asokat, illetve utóbbi nagyobb teljesítményű (HiPo: High Power) változatát. Három vagy négyfokozatú kézi-, és háromsebességes automataváltó járt hozzá, elöl független, hátul laprugós-merevhidas futóművön gurult.
Még a készítőit is meglepte az elképesztő siker, forgalmazásának első napján 22 000 megrendelés érkezett a Mustangra,
egy év alatt 417 000, két éven belül pedig több mint egymillió kelt el.
A legnagyobb modellfrissítés 1967-ben történt: bár Iacocca ellenezte, a testet a tengelytáv változatlanul hagyása mellett picivel megnyújtották, hogy az orrban elférjenek a Big Block V8-asok is.
Ekkor a hátfal és a hátsó lámpapár domború helyett homorú lett, az oválisokat váltva szögletes külső visszapillantókat kapott a kocsi, és megjelentek az oldalsó légbeömlők is. A műszerkiosztást alaposan megreformálták, és végre megjelent a fordulatszámmérő! Bekerült a kínálatba a 4,9 literes V8-as, a csúcsgépeket pedig az új motorcsaládból, az FE-ből (Ford-Edsel) verbuválták: volt a tesztautónkat is mozgató 320 lóerős 6,4-es és a 7,0 literes, illetve utóbbi feltupírozott, Cobra Jet nevű változata.
A Mustang-őrületet tovább fokozta az 1968-as mozi a Bullitt sikere, a filmtörténelem egyik legizgalmasabb autós üldözésében egy sötétzöld ferdehatú Mustang is szerepelt.
Számos más hollywoodi moziban is szerepelt a típus.
Az első generációt 1973-ig gyártották, a méretnövekedést pedig az olajválság után takarékosabb, de már messze nem ikonikus szériák váltották. 2004-től aztán visszatért a Ford a régi recepthez, mára a hatodik generációnál járunk.
Tesztautónk közvetlenül a nagy frissítés után született, motorja 6,4 literes, S-kivitel, azaz négytorkú karburátor eteti. Első gazdája megvette hozzá a teljes GT-csomagot, azaz a toronymerevítőket, a dupla sportkipufogót, a tolatólámpákat, a kiegészítő fényszórókat és az oldalsó díszcsíkozást. Motorszerelő tulajdonosának, Győrfi Zoltánnak ez az első komoly veterános kalandja, de mint a fotókon is látható, kiváló munkát végzett.
Mindenképp amerikai autót akart, de a Mustangnál régebbit, ám jött a baráti sugallat, ami azt ajánlotta, hogy inkább
ma is könnyen használható és jól eladható modellt válasszon.
Hosszú nézelődés után találta meg ezt a gépet Miamiban, nagyon rozsdás és hiányos állapotban, ráadásul nem bele való motorral - de a gyárilag hozzá illőt is megkapta vele.
Hiányoztak a hengerfejek, és csak az otthoni szétszedés után derült ki, hogy a dugattyúk, hajtókarcsapágyak, és a kuplungszerkezet is mehet a kukába. A váltó és fékek szorultak, a difi és a kormánymű sem működött jól. A lengéscsillapítók, a gömbfejek és a csapágyak újak, a többi alkatrész csak tisztítást és újrafestést igényelt. Gyakorlatilag a teljes műszaki tartalom új, a kasztnin rengeteg gittet találtak, de nem kalapáltak, inkább új paneleket rendeltek.
Zoltán mindent egyedül csinált, a rongyos, és nem az eredeti színű üléskárpitok helyére az USA-ból hozatott spéci bőrből maga varrta meg a huzatot is. A kasztnimunkákban segítettek neki, csak a fényezést és krómozást adta ki másnak.
Öt évig tartott a munka, de a végeredmény magáért beszél,
elképesztően jól mutat a krómtól roskadozó, olajzöld szépség. Az utastérre sem lehet panasz, esztétikusak a műszerek, elöl fejedelmi a hely és hátul sem szűk a Ford.
Az idill azonban csak az indításáig tart, mert a Mustang nyers, kemény, rázós, hangos és nehezen kezelhető, pont, mint a vadló, aminek a nevét viseli. Alapjáraton lúdbőröztető a V8-as öblögetése. Már pici gázadásra is ugrik, aztán kezdődik a küzdelem a kezelőszervekkel: kormánya szervo nélküli, kemény izommunka a forgatása, akárcsak a hosszú úton járó, pontos, de nehezen mozgó váltókar kezelése. A kuplungpedálra szinte rá kell állni.
Pont ennek ellentéte a szervós fék, a legkisebb mozdulatra is harap, szokni kell az adagolását. A kocsi széles, alacsony és amerikai mércével rövid is, így a végletekig stabil, amihez a kemény rugózás is hozzájárul.
Hosszúak a váltó áttételei, az egyes akár 70-ig is kihúzatható,
másodikban pedig bőven 100 feletti a határ. A Ford nagyon jó erőben van, könnyen lépést tart a mai autópályák tempójával is, csak egy dolgot nem lehet tenni vele: feltűnésmentesen cirkálni. És ez így is van rendjén.
Műszaki adatok - Ford Mustang GT Fastback (1967)
Motor: V8-as, OHV-vezérlésű benzinmotor elöl hosszában beépítve, hengerenként két szelep. Hengerűrtartalom: 6384 cm3. Furat x Löket: 102,9 x 96,0 mm. Kompresszió: 10,5:1. Teljesítmény: 320 LE, 4800/perc fordulaton. Nyomaték: 579 Nm, 3200/perc fordulaton.Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros tekercsrugókkal, hátul merev tengely laprugókkal. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek, szervorásegítéssel.
Felépítmény: kétajtós, négyüléses acélkarosszéria, alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 4663 x 1801 x 1316 mm. Tank: 64 l. Saját tömeg: 1445 kg.
Végsebesség: 213 km/h.
Még több veterános olvasnivaló a Retro Mobil októberi számában: