Valójában a Calais márka belépő típusa volt, olyanoknak, akik Cadillac-kel akartak felvágni a szomszédaik előtt, de nem volt elég pénzük a drágább Fleetwoodra, Eldoradóra, vagy a DeVille-re. Meglepő, de egy harmadik generációs (emeletes fényszórós) DeVille és egy extrákkal telepakolt Calais között alig volt különbség.
A francia kikötővárosról elnevezett modellcsaládot a Series 62 utódjaként hozta ki a General Motors
1965-ben, hogy betömje a felszereltségi rést a DeVille-ek és a Buick Electra meg az Oldsmobile 98 között.
A Calais alvázán, és a futóművén is osztozott az említett három típussal (a GM C-platformja). Ami a DeVille-hez alapból járt – elektromos ablakok és motoros ülések, AM rádió, légkondi és metálfényezés – azért a Calaisnál mind fizetni kellett. Háromfajta felépítménnyel gyártották, két négyajtós szedánként B-oszlopokkal és a nélkül, valamint kétajtós kupékarosszériával; kabrió nem volt.
Alapból 7,0 literes, 340 lóerős V8 járt hozzá, felárért pedig 7,7-es (375 LE), de nem ez volt a legnagyobb: a második sorozat 8,2-es, 400 lovas motorral (a nyomatéka 746 Nm) is futott. A háromfokozatú THM-400-as automata váltót a Cadillac pont a Calais bevezetésének évében tette alapárassá összes modelljében.
Nehéz megkülönböztetni a Calais két nemzedékét,
az 1965 és 1970 közötti elsőt és az 1971-től 1976-igy gyártott másodikat.
Tesztautónk 1967-es, azaz éppen a nagy, átfogó modellfrissítés évében született. Ez az előzőénél markánsabb V-forma hűtőrácsot, átszabott hátsó sárvédőket, és a kupénál módosított tetővonalat is jelentett. A villanyablakok, a légkondi, a vastagon párnázott műszerpult és az energiaelnyelő, teleszkópos kormányoszlop is az alapfelszerelés részévé vált.
A motorokban átalakították a szelepeket, a porlasztót
és az automataváltó hidrodinamikus nyomatékváltóján is változtattak. Ezután sem állt le a folyamatos fejlesztés, egészen a Calais gyártásának 1976-os befejezéséig – amikor a Seville leváltotta – minden évben jött valami új. Már 1968-ban eljutottak a 20 féle választható színhez és a 147 féle kárpitozáshoz!
Ezt a Calais-t mai tulajdonosa itthon találta 2015-ben OT-rendszámmal, gyakorlatilag hibátlan állapotban. A vásárlás előtti helyszíni mustrán kiderült, hogy rozsdamentes a szerkezet, a hazavitel utáni átvizsgálásnál pedig az is, hogy a hajtáslánc, és a futómű is rendben. Csak az üléskárpitok felfeslett varrásait kellett rendbe hozni, meg a főfékhengert és a két első fékdobot.
A kipróbált Cadillacet a 7,0 literes alapmotor viszi, és gazdag szériafelszereltségének része már a kanyarfényszóró is: az első sárvédőkbe süllyesztett lámpák azon az oldalon lépnek működésbe, amerre indexelünk.
Elektromosan mozgatható az első pad, elektromos a rádióantenna,
a fényszóróasszisztens pedig szürkületkor, alagútban vagy ködben automatikusan felkapcsolja a lámpákat.
Középhullámú, AM rádió van benne (a kétsávos AM/FM-ért felárat kértek), és hiányzik a tempomat is. Fejedelmi a helykínálat: bár kupé, akár hatan is elférnek a két soron. Az ajtók elég nagyok, hogy hátra is tornamutatványok nélkül lehessen beülni az előre, de ügyesen befelé is dönthető támlák mellett. Csendesen, bársonyosan duruzsol a hatalmas V8-as motor, igazi élmény az európai négyhengeresekhez szokott fülnek.
Az automataváltó kiválóan dolgozik, alapesetben másodikból indul, csak padlógázra kapcsol vissza (rövid időre) egyesbe, viszont akár már 35-40 km/h-nál is jöhet a harmadik. Komolyabb gázfröccsre az égnek emeli az orrát, és derekasan neki is iramodik.
Gazdája szerint országúton 50 mérföld/órával (80 km/h) 13-14 l/100 km körül tartható a fogyasztása.
A klasszikus amerikai iskola szerinti lágyra hangolt elöl kettős keresztlengőkaros, hátul merevhidas futómű ringat, jó úton tényleg fenomenális érzés a suhanás,
a kéttonnás kasztni szinte folyik az aszfalton.
Az úthibákat is könnyen kivasalja, de a puha felfüggesztés velejárója, hogy fékezéskor bólogat, kanyarban pedig imbolyog. Merészebb ívmenetben az utasok is csúszkálnak az egybepadokon. A kormányt kisujjal is lehet forgatni, igaz, a csigás szerkezet némi késéssel reagál.
A könnyű volán nagy segítség, parkoláskor, és még a kilátás is jó, csak az a baj, hogy ez a sétahajó elfoglal majd két parkolóhelyet. Vákuumos rásegítős a négy dobfék, jól adagolhatók és meglepően hatékonyak is. A Cadillac – még a legpóriasabb is – ma is státuszszimbólum, mifelénk meg pláne, úgyhogy a forgalomban nagyon megnézik, amikor pedig leparkol, rendszeresen körbejárják.
Műszaki adatok - Cadillac Calais (1967)
Motor: V8-as benzinmotor, elöl hosszában beépítve. OHV vezérlés, hengerenként két szelep. Hengerűrtartalom: 7045 cm3. Furat x löket: 104,9 x 101,6 mm. Teljesítmény: 340 LE, 4600/perc fordulaton. Nyomaték: 650 Nm, 3000/perc fordulaton.Erőátvitel: háromfokozatú automataváltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, tekercsrugós, hátul merevtengelyes, tekercsrugós, elöl-hátul hidraulikus lengéscsillapítókkal. Kétkörös, hidraulikus, szervós, kétkörös fékrendszer, elöl-hátul dobfékek. Hidraulikus rásegítésű kormánymű.
Felépítmény: kétajtós hatüléses acélkarosszéria, alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 5690 x 2032 x 1400 mm. Tengelytáv: 3289 mm. Csomagtartó: 484 l. Tank: 98 l. Saját tömeg: 2100 kg.
Végsebesség: 204 km/h.
Még több veterános olvasnivaló a Retro Mobil júliusi számában: