Egy fecske nem csinál nyarat, úgyhogy kettőt tervezek - Mercedes-Benz 200 veterán teszt (1967)

Az 200-as alapmodell sem volt olcsó, 11 500 nyugatnémet márkába került, 1967-ben

Barényi Béla legendás biztonsági utascellájával a középkategóriás Mercedes duóként kezdte pályafutását: míg a W111-es („Nagyfecske") hat- vagy nyolchengeres benzinmotorokkal és elegáns kivitelben indult a vevők kegyeiért, addig a W110-es szerényebb és olcsóbb, de ugyanolyan remekül megkonstruált kivitel volt, amelyet sokan takarékos dízelként választottak. Kipróbáltunk egy régen restaurált, de kiváló állapotú benzines „Kisfecskét".

Ha már úgyis veterán mercedeses szakkifejezéseknél járunk, érdemes az időskálán elhelyezni a típust: ez volt a „Ponton" utódja és az „Állólámpás" elődje, kései leszármazottai mindmáig E-osztályként futnak. Ez a jómadár 1961-ben a fecskefarkú hathengeres W111 kistestvéreként született, és hivatalosan W110-esként anyakönyvezték. Nagy volt a halandóság a családban, mert a W110/111-es páros volt az első stuttgarti autó, amellyel valódi (egész autós) törésteszteket végeztek.

Meg is lett az eredménye: a Barényi Béla-féle első-hátsó gyűrődő zónával, biztonsági kormányoszloppal és vastagon párnázott műszerfallal készülő

korának egyik legbiztonságosabb autója volt, a modellfrissítéssel pedig tovább javítottak rajta.

A 110-es nem volt olyan csicsás, mint a 111-es, műszerfaláról hiányoztak a fabetétek, a „töklámpák" helyett szimpla kerek fényszórókkal világított, az emeletes lökhárítókból pedig csak az alsó szint maradt meg.

Csak 2754 kombi készült, de a dízel sláger lett

Tengelytávját 5 centivel, orrát pedig 14,5-tel vették rövidebbre, de így is bőven elfért benne a 190-es Ponton picit felfrissített 1,9-es benzinese (M121 BI), vagy a taxisok körében is kedvelt kétliteres, 54 lóerős dízel (OM621) – utóbbi végsebessége mindössze 130 km/h volt. Négyfokozatú kézi váltót vagy automatát adtak hozzá, elől kettős keresztlengőkaros, hátul új lengőtengelyes futóművön gurult, az első generációsakat még dobfékek állították meg.

Csak lépcsőshátú szerepelt a kínálatban, kisebb szériában kombikat (Universal) gyári partnerként a belga IMA, mentőket és halottaskocsikat pedig a Binz és a Miesen gyártott. A megbízható W110-es az Opel Rekordból, Ford Taunusból és a BMW Neue Klasseból álló hazai konkurenciával is sikeresen viaskodott, komfortban felettük állt. 1965-ben jött egy kisebb frissítés:

az indexek megnőttek és az A-oszlopok tövéből átköltöztek a fényszórók alá,

a hátsó cicaszem-forma lámpákból pedig egyszerű téglalapokat faragtak.

Azt is észreveheti a figyelmesebb szemlélő, hogy az uszonyokról eltűntek a krómcsíkok, elöl megjelent a tárcsafék, az utastérben pedig fontos fejlesztésként a biztonsági övek. A benzinmotort 1988 cm3-re fúrták, 9:1-re növelték a kompresszióját és tettek rá még egy karburátort. Közben a dízel változatlan maradt, de három helyett már öt csapágyon forgott a főtengelye. A duóhoz csatlakozott egy erősebb 230-as modell 105 lóerős soros hathengeressel az orrában.

Keszthelyi bácsitól vett padlóváltós példány

Tesztautónk második generációs és benzines, méghozzá ritka, padlóváltós kivitel (feláras extra volt). Nagyon régen, 22 éve van mostani tulajdonosánál, aki uszonyos Mercit keresett, és ezt a gépet több hónapnyi kutatás után Keszthelyen, egy idős úrnál találta meg. Saját kerekein vitte haza, fékezéskor vagy jobbra, vagy balra húzott.

A végeredmény kétéves teljes restaurálás lett.

Jó pár évvel később eltört a vezérműtengely, ami vitte magával a hengerfejet is, szelephimbákkal együtt. A szerelők egy ideig azt hitték, a gyertyákkal vagy a gyújtással van baj, de a teljes motorgenerál elkerülhetetlen volt. Azóta megbecsült, veteránminősítésű hobbiautóként tölti hétköznapjait, a hátsó szélvédőn tanúsága szerint Mercedes Csillagtúrán is részt vett már. De milyen útra kelni a benzines Kisfecskével?

Elsőként az tűnik fel, hogy valódi amerikai beütésű, de európai méretű limuzin magas minőséggel.

Hatalmas és kényelmes ülések fogadják az utasokat,

a pulton mindössze néhány masszív kapcsoló és gomb lakik, meg egy kistévé-szerű valami, amiben az órák csoportosulnak. Más nincs, nem is kell, így is istenien lehet autózni vele. Némi köszörülés után könnyen beindul a finom erőmű, és hidegen is csendesen duruzsol.

Fő szempont a kényelemre hangolás volt

A 95 lóerő könnyen meglendíti az 1300 kilós autót, váltója jó, nem igényel különösebb erőfeszítést a kapcsolás, a szerkezet pontosan és jól hallhatóan kattan a fokozatokba. A fokozatok hosszúak, városban sem kell gyakran kapcsolgatni, a motor olyan nyomatékos, hogy harmadikban szinte lépéstempóból felhúz. Egész más világ így a W110, mint a gyenge dízelmotorral, a végsebessége 160 km/h, így autópályán sem vall szégyent és meglepően csendes is.

Masszív, puhára hangolt futóművével, játszi könnyedséggel siklik át az úthibákon, mellesleg hátul a két függőleges tekercsrugó mellett van egy harmadik, vízszintes is, ami a két lengőtengelyt köti össze (drága extraként lehetett hozzá hátsó légrugózást is venni).

Egyenesben szépen stabilan fut, kanyarban kissé megdől, de nem vészesen.

A kormányszervó is feláras volt, itt nincs, de a golyósoros szerkezetet működtető, hatalmas átmérőjű kormányt könnyű forgatni.

A fékrendszer itt már kétkörös és elöl tárcsás, meg szervó is van, ennek ellenére határozottan oda kell lépni, hogy megálljon. Ez azonban nem akadálya, hogy bemerészkedjünk vele a mai közlekedésbe, már csak a járókelők reakciója miatt is érdemes. Annyival lehet még fokozni a hangulatot, hogy a szép Becker Europa állomáskeresőjével nosztalgikus rádióállomást hozunk be.

Műszaki adatok - Mercedes-Benz 200 (W110)

Motor: soros négyhengeres, OHC-vezérlésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1988 cm3. Furat x löket: 87,0 x 83,6 mm. Kompresszió: 9,0:1. Teljesítmény: 95 LE, 5200/perc fordulaton. Nyomaték: 166 Nm, 3800/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, tekercsrugókkal és hidraulikus lengéscsillapítókkal, hátul lengőtengelyes, tekercsrugós, hidraulikus lengéscsillapítókkal. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek, kétkörös, rásegítős fékrendszer.

Felépítmény: négyajtós, ötüléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4730 x 1795 x 1495 mm. Tengelytáv: 2700 mm. Csomagtartó: 640 l. Tank: 65 l. Saját tömeg: 1275 kg.

Végsebesség: 160 km/h.

Még több veterán olvasnivaló a Retro Mobil decemberi számában: