Szelídített oroszlán, vagy önálló egyéniség? - Opel Corsa F menetpróba

Opel Corsa

A Peugeot 208 konzervatívabb platformtestvéreként vajon mennyire maradt német a legújabb, hatodik generációs Corsa? A válaszért elutaztunk az Opel nemzetközi menetpróbájára, és kipróbáltuk a háromhengeres benzines, illetve az 1,5-ös dízel változatokat – bár, ha valakinek netán egyik sem lenne szimpatikus, nemsokára teljes értékű elektromos autóként is megrendelheti.

1982-ben a kocka-Corsával lépett be az Opel a kisautók kategóriájába, amely igazán törékenynek tűnik a hatodik generációhoz, vagyis az F-modellhez képest. A sajtóesemény összes előadójától többször hangzott el az, hogy az új autó német, mint ahányszor maga a modell neve. Ha valaki ennyire sulykol valamit, az mindig felkelti a hallgatóság gyanúját, pedig jelenleg nincs miért furcsán néznünk. Maradjunk annyiban, csak félig német, de ez most az előnyére szolgál.

Miért csak félig? 1925-től a General Motors birtokolta az Opelt, de

2017-ben átrendeződtek a viszonyok, és a francia PSA-konszern tulajdonába került.

Valójában (még ha néhányan vissza is sírják a GM-érát) kevés jobb dolog történhetett volna, mint ez, mert a hosszú évek óta anyagi gondokkal küzdő, fejlesztésekben sokszor elmaradozó márka mögé egy tőkeerős vállalat került a franciákkal.

Az F az első olyan Corsa-modell, ami már ebben a korszakban született, itt nem az előző szériát fejlesztették tovább, hanem lesöpörték az asztalt egy lényegében kész (állítólag már álcázva tesztelt) prototípussal, és PSA-platformon újrakezdtek mindent. Ennek többek között jogi okai voltak, hiszen a GM-nek fizetni kellett volna minden átvett műszaki dologért, amit továbbra is gyártásban hagynak, illetve a franciáknak volt is mihez nyúlniuk, így egyértelmű volt, hogy csak a nevet hagyják meg.

Barátságos, de nem extravagáns külső

A külseje minden kétséget kizárólag hozza az elvártat, hátulról és elölről is könnyű belelátni a jelenlegi Astrát, önálló karakter és jól illik a márkaarculatba. A csomagtérajtó vízszintes éle átfut a hátsó lámpákban lévő fektetett T-betűbe,

az első fényszórók hunyorítanak és mindkettő LED Matrix is lehet.

Bár három napig kergettük városokon és környező hegyeken át egyaránt, már estére is sokszor gondolkodóba estünk, ha egy markáns részletet kellett volna felidéznünk.

Aki a német vonalak unalomba hajló letisztultságába szerelmes, megtalálja a számításait. A külsejével nem valószínű, hogy az ugyanerre a padlólemezre épülő új Peugeot 208-astól el fog orozni túl sok női szívet, de tény, hogy könnyen emészthető dizájnt kapott. Az elődhöz képest szélesebb és alacsonyabb lett, nőtt a tengelytávja és a teljes hossza, most már 4 méter felé nyúlik 6 centivel.

Új, 1443 mm-es magassága nem vált hátrányára, mert a mélyebbre helyezett ülés miatt a fejteret sikerült megőriznie, legalábbis elöl. Hátul annyira nem rózsás a helyzet,

mert nehézkes beszállás után tetőkárpitba ér egy felnőtt feje

és a csomagtér ajtaja a füle mellett záródik, mintha egy miniautóban ülne. Ez önmagában nem akkora gond, mert egy városi kisautó a nevével is arra tesz ígéretet, hogy a suli-meló-bolt körforgásban áll helyt, ahol hátul szatyrok és gyerekek utaznak majd leginkább.

Hálát adunk a külön klímaszabályzókért

Ebben a kategóriában inkább fontos érdem, ha az autó egyszerűen kezelhető, könnyen parkolható, és persze keveset fogyaszt. Szerencsére a dizájn nem bírálta felül a biztonságos használatot, a 208-assal ellentétben kapott fizikai gombokat a hőmérséklet és a hangerő állítása is. Szerintünk pár vezetéstámogató rendszer helyett néha ennyi is elég lenne, hogy kevesebbet kóvályogjanak az emberek a sávjaikban, főleg, hogy a sávtartás és a holttérfigyelő nem volt túl kifinomult darab.

Akár az elöl-hátul elektromos ablakok emelőjét, akár az ülés masszázsfunkciójának gombját röcögtetjük, az egész beltérre igaz, hogy

az anyag- és összeszerelési minőség a kisautóátlag felett van.

Két kijelzőn zajlik az élet, az egyik a váltó előtt, középen, amit finoman a vezető felé fordítottak, a másik pedig a kormány előtt lakik. Mindkettő jól működik, de azért az esztétikán lesz mit javítani a ráncfelvarrásra.

A középső olyan, mintha elfelejtettük volna teljes kijelzőre rakni, és két szélen meg két nagy fekete csík árválkodik kiaknázatlan felületként. Az itt megjelenő tolatókamera képe elég szemcsés, de a használhatóságot nem befolyásolja, a kisautók között tökéletes. A másik, kormány előtt lévő kijelző egy téglalap, amit a megboldogult kör alakú óracsoport helyére faragtak be, és hát úgy is néz ki. Konfigurálni nem lehet és a grafika unalmas, ötletekért elég lenne átsandítani egy Peugeotra.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!