Valószínűleg senkinek nem okoz meglepetést, hogy szerkesztőségünk tagjai már gyerekkoruk óta vonzódnak a kocsikhoz, a vezetéshez. Így mi is szembekerültünk azzal az ellentmondással, hogy egy gyerek 14 éves korára legtöbbször eléri a szükséges testmagasságot, legálisan azonban legkorábban csak 17 évesen ülhet rendszámos autó volánja mögé.
Tinikorban még három hónap is örökkévalóságnak tűnik, nemhogy három év, így természetesen mi is jóval a korhatár alatt kocsiba szálltunk. Akkor persze
nem látszott nagyon rizikósnak kimenni a városszéli dűlőutakra,
és szülői oktatás mellett megismerkedni a hegynek felfelé elindulás, vagy az Y-forduló misztériumával, de az igazság az, hogy egyáltalán nem veszélytelen ez a mutatvány.
Néha rosszul jön ki a lépés
Egyik kollégánk ifjú korában annyira megrészegült a frissen szerzett tudástól, hogy aztán kérés és engedély nélkül megpróbált a kocsival a garázsból kiállni. Nem sikerült a művelet, a kocka Audi vesztére. Az összetört fényszóró még szerencsés eset, legalább a pincefal erősnek bizonyult – és ami a legfontosabb, senki sem keveredett a kocsi elé.Bizonyára sokunknak vannak ehhez hasonló kalandos, félig, vagy semennyire sem legális vezetési történetei a jogsi előtti évekből, ám mára változott a világ. Jóval tudatosabbak (vagy túlféltők?) a szülők, ha gyerekeik biztonságáról van szó, és szabadon használható, forgalommentes dűlőútból sincs akkora választék, pláne egy nagyváros közelében.
Nem érzéki csalódás a jelentős forgalomnövekedés sem, jó kétszer annyi autónak van magyar rendszáma most, mint 25 éve, amit megfejel a tranzit útvonalak átmenő forgalma. Aki tehát olyan helyet keres az első méterek megtételéhez, ahol senkit se zavar vagy veszélyeztet, annak nincs könnyű dolga. Talán éppen a sok kocsi miatt hétköznapi, megszokott dolog lett az autózás,
nem pedig a szabadság megélésének egyik formája.
Hiába jobbak a mai autók, mint azok a Ladák, Skodák és Wartburgok, amikkel apáink jártak, a birtoklásuk, a vezetésük kevésbé ünnep. Az emberi élet minden vetületére igaz, hogy ami különlegességből a szürke hétköznapok kötelező kellékévé válik, az gyakran „varázstalanodik", elveszti vonzó csillogását.
Kicsit olyan ez az egész, mint a Forma-1. Minden emberi számítás szerint zseniális pilótafenomének forgatják ma is a volánt ebben a szériában, a sport igazi hőseinek azonban azokat tekintjük, akik anno az életüket tették kockára a győzelemért, akiknek valóban meg kellett küzdeni a géppel és a pályával.
Egy dolog azonban biztos: ma is sok 14 éves lányban és srácban merül fel a kérdés, hogy mikor vezethet már.
Persze sokfelé elmehetnek néhány kört gokartozni,
számos pályán már 135 centi fölött motoros gépbe ülhetnek az ifjú titánok, de azért az mégsem ugyanaz. Az egyik hazai vezetéstechnikai oktatóközpont, a Driving Camp, és az egyik hazai importőr, a Mercedes őket célozta meg, mert mostantól a vezetés élményét kínálják a 14-17 éves korosztálynak.
Az ötlet hazai, nem Stuttgartból jött, de jól beleillik a Merci egész pályás letámadásába. Akinek már van jogsija, új Merci vásárlásakor kap a kulcs mellé egy ajándék tréninget,
a 12 éven aluliakat pedig rendszeresen kis utazó KRESZ-parkkal szórakoztatják.
A kettő közötti piaci rést igyekeztek ezzel a programmal kitölteni – most már tényleg olyan a Mercedes, mint egy társasjáték, 3-tól 99 éves korig mindenki részt vehet.
Egy vezetéstechnikai tréningen általában saját autóval lehet részt venni, vagy ha a program része a kocsi, általában akkor is egyedül ül benne a sofőr, az instruktor pedig rádión adja az információkat és utasításokat. Mindezt úgy, hogy szinte mindig több autóból álló csapat vesz részt együtt a képzésen, tehát csak addig biztonságos a tréning, amíg mindenki betartja a szabályokat, az utasításokat, és felelősséggel vezet.
Ezért kötik a részvételt általában érvényes jogosítványhoz, hiába zárt a pálya. Az U17 program különlegessége, hogy a fenti összes szabályt megfordítja: egy tanulóautóvá alakított, azaz az első utasülés előtt is pedálokkal szerelt Mercedes A200-ba ülhetnek a gyerekek, ott ül velük az oktató, és
abban az egy órában, amíg az élmény tart, egyedül övék a pálya.
Még a szülők sem zavarhatnak, nincs hátsó ülésről kibicelés.
Az első lépés az ülés és kormány beállítása, aztán a parkolóban felállított bóják kerülgetésén lehet a finom elindulást és megállást gyakorolni. Automataváltós a kocsi, tehát nem kuplungszag, hanem általában gyors sikerélmény kíséri a mutatványt, amit pár kör követ a Driving Camp gyűrűjén, majd jöhet a vészfékezés kipróbálása, fellocsolt műgyantán.
Akinek mindez jól megy, például mert már gokartozott vagy szimulátorozott korábban, kis sebességű szlalommal,
sőt, vízfüggönyös kikerülési feladattal is megismerkedhet.
Ahogy az automataváltó mutatja, a cél nem elsősorban a korai oktatás, hanem a vezetés élménye, de azért az biztos, hogy a kocsi mozgását már így is meg lehet érezni.
Az éppen korhatárt elért lány, aki a kedvünkért kipróbálta a programot, bringázni és lovagolni szokott, ült már benzines gokartban, sőt a Forza Horizon sem idegen tőle. Nem csoda, hogy percek alatt otthon érezte magát a kormány mögött, és utólag azt mondta, olyan volt az élmény, mint az autós játék és a lovaglás keveréke. Persze, hiszen az egyikben kocsit irányít, a másiknál pedig fontos, hogy érezze a nagy test mozgását, tehát tökéletes a megfogalmazás.
Azért még nem ő vezetett haza, de egyértelműen pozitív benyomást tett az élmény, miközben
a szülők jó kezekben, biztonságban tudhatták a kalandor csemetét.
Úgyhogy aki elhatározta, hogy benzinvérűnek neveli az utódokat, jó lehetőséget kapott ezt ellenőrzött körülmények között megtenni – így aztán később az igazi tanulókocsi sem lesz akkora sok a rutinpályán, majd a forgalomban.