Amikor itthon már a Swiftet sem lehet újonnan eladni, mert mindenki Vitarát vesz, akkor nem túlzás arról beszélni, hogy az SUV-őrület soha nem látott méreteket öltött. A kategória persze Amerikában őshonos, ahol nagy hagyománya van az itthon szinte ismeretlen full-size – azaz teljes méretű - SUV méretosztálynak, ennek megfelelően a legtöbb gyártó jelen is van a szegmensben.
A Cadillac Escalade, a Lincoln Navigator, a Ford Expedition vagy a Toyota Sequoia már sok-sok generáció óta megszokott utcabútorok a tengerentúlon, itthon azonban alig látni belőlük. Nem véletlenül nem forgalmazzák őket Európában: ezek az autók 5 métert jócskán meghaladó hosszukkal nem igazán mozognak komfortosan a hazai utakon,
városban kifejezetten nehézkes velük a közlekedés.
A német prémiumgyártók viszont lehetőséget (és presztízst) láttak az öreg kontinensen is, így elsőként a Mercedes, most pedig a BMW is belépett erre a piacra, előbbi a GLS (korábbi nevén GL) nevű modellel, utóbbi az idén debütált X7-essel. Az amerikai kötődés miatt pedig mindkét autót kinn is szerelik össze, a BMW-t Dél-Karolinából szállítják a világ minden tájára.
Érdekes a környezet reakcióját figyelni, amikor az ember az X7-essel jár-kel. Azt vettem észre, hogy
nem igazán félnek tőle az emberek, sokkal inkább kíváncsian fordulnak felé,
mi is lehet ez az óriásragadozó. Tiszteletet parancsoló, már a méreteinél fogva is, de akadnak nála sokkal agresszívebb formatervű luxus-terepjárók is, akár tízmilliókkal olcsóbban is.
A legszebb öröm érzését is sikerült átélnem, amikor begurultam egy-egy X5-ös vagy X6-os mellé és a sofőrnek lebiggyedt a mosolya. Igen, van nagyobb és drágább, lehet kezdeni gyűjteni. Gyorsulni sajnos nem tudtam velük, mert az első kereszteződésnél le kellett fordulnom, hogy egy trafikosnál feltöltsem a Dominó kártyámat.
A X7-es gyakorlatilag egy, a 7-es BMW minden luxusával felruházott szabadidő-autó. 5,15 méter hosszú, 2 méternél is szélesebb és magasabb, mint egy átlagos német férfi. Mindehhez úgy
közel 2,5 tonna,
hogy a 6 fotel egyikében sem ül senki és a 83 literes tank is üres. Tehát könnyedén 3 tonna fölé pakolhatjuk egy sima, unalmas hétköznapon, a megengedett össztömeg 3290 kiló.
Ezek a méretek nemcsak papíron tájidegenek, a mindennapokban is akadtak vele problémáim. A felújítás alatt álló M0-s terelősávokban például nem mertem egy kamiont sem megelőzni,
annyira szélesnek éreztem, de a belvárosi kis utcákban is izzadtam forgolódás közben.
Nem is beszélve a parkolásról, amit kiváló kamerarendszer és asszisztensek hada segít, de hiába, ha a parkolóhelyeket autókra méretezték, nem pedig dízelmozdonyokra. A 422 ezer forintos összkerék-kormányzást mindenesetre érdemes megrendelni, mert megkönnyíti a fordulást, manőverezést.
A dizájn is a zászlóshajó 7-est idézi, a morbid méretű vesékkel, a szűkre rajzolt LED-es (felárért lézer) fényszórókkal és az M-es lökhárítókkal nem tűnik úgy, mintha lehetne még fokozni az arcoskodást. Pedig szerintem van még ott némi hely, már látom magam előtt a következő generációt a még grandiózusabbra rajzolt vesékkel, melyeknek a zseniális bajor mérnökök a belsejébe tervezik majd a lézerágyúkat meg a többi világítótestet, ezzel még markánsabbá téve a márkaidentitást.
Az X7-es létezésére talán az egyetlen igazi mentség a beltér, ahol akár hat felnőtt is kényelmesen elfér, ilyet eddig egyetlen BMW sem tudott.
Létezik hétüléses verzió is,
de ott a második sor közepére ültetett utas nem lesz maradéktalanul boldog. A három sorban található fotelek mindegyikéhez külön klímapanel, árnyékoló és napfénytető jár, melyeket mindenki magának állítgathat.
Négy ember tényleg fejedelmi kényelemben utazik itt, és meglepetésre
a leghátsó sor is alkalmas átlagos méretű felnőttek hosszabb távon való transzportálására,
pedig a legtöbb hétülésesben csak gyerekek férnek el leghátul. Ekkor viszont csak 326 liternyi csomagtér marad, aki hatodmagával indul nyaralni, az nem lesz vele elégedett, de persze négy vagy öt személlyel kompromisszummentes a helykínálat.
Kifogástalan az anyaghasználat, a lehetőségek száma közelít a végtelenhez a kárpitok, fabetétek és egyéb egyedi hangulati elemek tekintetében, viszont az csalódás, hogy a műszerfal pont olyan, mint az X5-ösben. Az új kormány nekem nem igazán tetszik, a régebbiek sportosabbak voltak, de a fogása ennek is príma. Természetesen már teljesen digitális a műszerfal, és eltart néhány napig, míg kiismeri rajta magát az ember, de meg lehet szokni.
Szintén új a fedélzeti rendszer, az érintőképernyős iDrive 7.0, ami érezhetően gyorsabb a korábbiaknál és elvileg vezeték nélküli Apple CarPlay integrációt is tud már. A hátsó szórakoztató rendszeren a második sorban filmet is lehet nézni menet közben (ez elöl csak álló helyzetben lehetséges), de nekünk elsőre nem ment, mert a rendszer nem ismerte fel a 128 GB-os pendrive-ot. Szerencsére egy 32 gigással megbirkózott, de azért ez nagyon nem 2019-es hozzáállás.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, milyen vezetni az X7-est!