Hat elképesztő formájú BMW, amelyek sosem kerültek szalonba

Nagyszerű ötletnek tűnt a sportos, ugyanakkor robosztus német technikát olasz csomagolásban tálalni, hiszen Frua, Bertone és Giugiaro neve garancia volt a stílusos formatervre. Ám a hat „légiós" modell kötelébe sem kerülhetett a gyártósoroknak.

A második világháború után igazából csak egyetlen formatervező-nagyhatalom maradt, Olaszország. Egész Európában, de Amerikában is

aki szép autót akart, olasz stúdiótól rendelte meg a vonalakat.

Így tett például a korábbi cikkünkben bemutatott Chrysler is, amikor az ötvenes években a Ghia lemezszabászaihoz fordult segítségért, és ebben az esetben nem a nagyszériás gyártás volt a cél, hanem a reklám, és megújítani a márka avíttas formatervét.

Nyilvánvaló, hogy a 3.0 Si Coupe Speciale eleje adta az inspirációt az 1978-as, Giugiaro tervezte sorozatgyártású BMW M1-hez Forrás: BMW

Még a szocialista országokban is sikerült keresztülverni a tervutasításos rendszeren néhány talján megbízást, ilyen volt a Moszkvics 408 (Pininfarina), a Tatra 613 (Vignale) vagy a nyolcvanas években a Skoda Favorit (Bertone) formaterve. Persze a licenc alapján készülő modelleket, vagyis Ladákat, Polskikat és Zastavákat nem lehet teljesen ebbe a körbe sorolni, ott komplett csomag érkezett Olaszországból. De látszik, hogy a stúdiók meghatározóak voltak a szögesdrót mindkét oldalán.

Olykor a belső is formabontóra sikerült, mint például a BMW Spicup esetében Forrás: BMW

Bajor grand turismo V8-as motorral

A sportos imázsa felépítésén dolgozó BMW sem volt kivétel, a hatvanas évek közepétől jó egy évtizedig Pietro Fruától, a Bertonétól és az Italdesign-tól több tanulmányautót is rendelt.

Az általuk épített modellek mind prototípusok, stílustanulmányok,

vagy inkább javaslatok voltak a leendő sorozatmodellekhez. A vezetőség soha nem is szánta őket utcára, mindvégig bemutató autókként, tekinteteket és tömegeket vonzó csalikként szerepeltek, főleg autószalonokon.

Ha nem lennének vesék, a V8-as, izmos BMW/Glas Fastback Coupét akár össze is téveszthetnénk a Fiat Dinóval Forrás: BMW

Aztán, a gyárban németes pontossággal és hidegvérrel leválogatták róluk azokat a stíluselemeket, amelyek valóban megjelentek a sorozatgyártmányokon, a többit félretolták. Az is szembetűnő, hogy a bádogszobrászok gyakran újrahasznosították a formákat: vagy a BMW-ken jelentek meg először és utána valamelyik olasz modellen, vagy fordítva. A BMW a Fruával dolgoztatott a legtöbbet, az első ilyen tanulmány 1967-ben jelent meg a szintén német Glas technikájával, V8-as motorjával.

Itt a piros, hol a piros: az 528 GT az első 5-ös sorozat technikáját és 2,8-as soros hathangeres motorját használta Forrás: BMW

A müncheniek közvetlenül előtte vették meg a Glas márkát (annak központja a szintén bajorországi Dingolfing volt), így végül a kupét BMW/Glas 3000 V8 néven szerepeltették.

A Frua még két nagyon hasonló sportkocsit rajzolt,

1968-ban a BMW 2000 Ti alapjaira, de nem a BMW-nek, hanem a Monteverdinek. Miután a dizájnstúdió és a svájci gyártó elvált egymástól, előbbi a formákat BMW 2000 Ti Coupe néven újra felhasználta. A harmadik modell már valódi BMW, a 2002 Ti-n alapult.

Marcello Gandini és a márka kakukktojása

1975-1976-ban még két további Frua alkotás született, a kor divatkövetelményei szerint sokkal szögletesebb vonalvezetéssel. Előbbi a felsőkategóriás 3.0 Si limuzin, utóbbi pedig a legelső 5-ös sorozat (E12) műszakiságára épült. De a rivális műterem sem maradt megbízások nélkül: a Bertone két prototípust konstruált a BMW-nek. Elsőként az 1969-es a Genfi Autókiállításon mutatták be a 2800-as szériamodellen alapuló, targatetős Spicup-ot (a spider és coupe összevonása).

A Spicup markáns orra gyakorlatilag az Alfa RomeoMontreal újrahasznosítása, de itt a folytatás egy targa, szokatlan B-oszloppal Forrás: BMW

Csakhogy a legendás Marcello Gandini tervezte gép vizuálisan nem rímelt a BMW elképzeléseire, ezért gyorsan el is adták egy magánvevőnek.

Az 1970-es évjáratú 2200 Ti Garmisch pont az ellenkezője volt,

a „legbéemvébb" olasz tervezésű BMW. Stíluselemei közül nagyon sok átkerült az 1972-ben bemutatott E12-esre, és a sziluett is sokáig meghatározta a márkát, de a „kis- és nagycápáknál" a homlokfalat hagyományos hűtőrács és ikerfényszóró határozta meg, kilincseik felfelé billennek.

Sok évre meghatározta a BMW formavilágát a Garmisch. Az eredeti tanulmány elveszett, de tavaly újrakreálták Forrás: BMW

1976-ban Giorgetto Giugiaro irodája, az Italdesign is komponált egy tanulmány BMW-t, dallamos Asso di Quadri néven. A kocsi valójában egy trilógia része, amelynek másik két tagja az Audi Asso di Picche és az Isuzu Asso di Fiori (ebből lett a széria Piazza). Ha ezek a karizmatikus formák végül nem is jelentek meg a szériamodelleken, a BMW sokat tanult az olaszoktól, a talján kapcsolat tanácsadói és tervezői formában egészen a nyolcvanas évekig kitartott, és a híres M1-nél is szerephez jutott.

Giugiaro az Asso di Quadri vonalait a második generációs Volkswagen Sciroccón használta fel, természetesen BMW- helyett VW-technikára adaptálva Forrás: BMW

Még több olvasnivaló a Retro Mobil márciusi számában: