Mesés cápa akadt horogra Olaszországban – BMW 320/6 teszt

Egyszerű, de látványos a forma, a ’70-es években kifejezetten modernnek számított. Fényezése érintetlen, gyári

Az E21-es, avagy kiscápa a legendás 02-est és a népszerű E30-as sorozatot kötötte össze időben. Remek konstrukció volt, itthon hiánycikk a jó állapotú, de mi találtunk egy kifogástalant, 40 évesen, selymesen duruzsoló soros hathengeres motorral és veteránminősítéssel.

Már jóval a 02-esek kifutása előtt a BMW főstilisztája, Paul Bracq, hozzáfogott az utód tervezéséhez, nagyjából az E12-es kódú 5-ös sorozat 1972-es megjelenése idején. A kompakt sportos szedánok létjogosultságát a 02-esek már megalapozták, az E21 csak folytatta a hagyományt, de formában és beltérben is markánsan eltért tőlük, mert valójában az 5-ös kicsinyített mása volt.

Műszerfalának élei lekerekedtek, a középkonzol a vezető felé fordult.

A forma felsorakoztatta a sajátos BMW-stíluselemeket is,

a veséket, a cingár tetőoszlopokat – és az úgynevezett Hofmeister C-oszlopokat is. A jellegzetesen ívelő elemet Bracq elődjéről, Wilhelm Hofmeisterről nevezték el, és elsőként nem is BMW, hanem a Lancia Flaminia Sport és a Flavia viselte, az első ilyen BMW-k a 3200CS és az 1500-as modellek voltak.

Széles kínálat az olcsó 315-től a sportos 323i-ig

Az újdonság elöl MacPherson, hátul ferde lengőkaros független futóművön ült, és elöl tárcsák, hátul dobok állították meg. Motorjain csak keveset változtak, ugyanezek az M10 gyári kódú soros négyhengeresek vitték a 02-eseket is. Már a belépő szintű 316-os 1,6-osa (89 LE) is kiemelkedően erősnek számított, a 318-as 1,8-asa (97 LE) - amit 1980-tól ugyanekkora, de 103 lóerős befecskendezős váltott le – pedig igazi sportos gép volt.

Szintén az 1975-ös megjelenés évétől volt kapható a kétliteres, 107 lovas 320, és a Bosch K-Jetronic befecskendezős (123 LE) 320i, felárért önzáró difivel. Merész, de, mint később kiderült, jó ötlet volt 1977-től a nagyobb rokon E12-es 121 lovas hathengeresét is beszuszakolni az E21-es orrába,

az igazi csúcsmodell azonban a 141 lovas, befecskendezős 323i volt.

A sorozat másik véglete az 1981-ben bemutatott, takarékosra hangolt 315-ös, nevével ellentétben 1,6-os (75 LE) motorral.

Alapból négyfokozatú kézi Getrag váltó járt mindegyikhez, de 1980-tól már az ötgangos lett a standard. Extraként szerepelt rövidebb áttételű sportváltó is, a több márkánál is (Alfa, Fiat, Citroën, Peugeot) futó ZF 3 HP22 automata pedig háromfokozatú volt. A 3-as sorozat első generációját, csak egyetlen gyári kasztnival, kétajtós limuzinként kínálták, aki kabriózni akart, 1978-tól jó drágán megvehette a Baur műhely targatetős, hátul lehajtható ponyvás gépét. Az E21-es 1983-ban futott ki.

Hat henger és sárga ikerfényszóró

A mi 320/6-osunk több szempontból is csemege: a müncheniek először préseltek be hat hengert ilyen kicsi kocsiba, ami új dimenzióba helyezte a kompakt sportszedán fogalmat. Előélete is rendhagyó: francia piacra készült sárga fényszórókkal, de ottani gazdája keveset használta.

Halála után a BMW Bresciába, Olaszországba került,

ahol egy garázsban negyed évszázadot töltött, innen mentette ki a jelenlegi tulaj.

Olasz barátja mesélt neki az autóról, ő pedig kiutazott megnézni a garázsleletet, amit meglepő módon kevésbé viselt meg a hosszú állás. Korához képest (2014-ben 35 évesen) remek állapotban volt, a gyári fólia még rajta volt a hátsó ülésen. Az alját megtámadta a rozsda, amit valószínűleg a sok év alatt lecsapódott nedvesség okozott, de ez nem szegte a vevő kedvét, hiszen a kocsi csak 18 000 km-t futott. Hazahozták, és néhány hónapnyi munkával az utolsó csavarig szétszedték.

Az E21-nél a láncról áttértek a szíjas vezérlésre. A négytorkú Solex porlasztót nem egyszerű beállítani Forrás: Retro Mobil

Homokszórták és újrafestették a futóművet, de cserélni csak az első gólyalábak betétjeit és a gumialkatrészeket kellett, a fékek beérték alapos tisztogatással és olajcserével. A hajtáslánc kifogástalanul működött, csak új olajat és hűtőfolyadékot igényelt.

Az utastér is jól viselte a garázsfogságot, nem penészedett be,

egy nagytakarítás is elég volt, hogy visszanyerje gyári állapotát. Olyan jól sikerültek a munkálatok, hogy a 320-as egyből átment a veteránvizsgán.

Jó kondiban van, csak az automataváltó...

Ezt a szép példányt kiállították a BMW Magyarország flottájában is, a márka centenáriuma alkalmából. Odabent kellemes utastér fogadja az utazókat, két személynek – talán négynek is – elég a hely akár hosszabb utazáshoz is. A székek kényelmesek, elől jó az üléspozíció, és valamennyi oldaltartás is van. Tolótető és klíma sincs, de nem is kell, a függőlegeshez közeli ablakok és a meredek szélvédők miatt a fülke kevésbé melegszik, mint a mai autókban.

Az E21-hez csak a háromsebességes ZF 3 HP22 automatát kínálták, az E30-nál már négyfokozatút is lehetett választani Forrás: Retro Mobil

A hat henger alapjáraton csendesen, selymesen duruzsol, de gázadásra azonnal ugrik és szépen gyorsul, az automata pici rántásokkal váltogat, a rugalmasságra nem lehet panasz. Arra azonban igen, hogy eléggé korán felkapcsol harmadikba.

100 km/h felett már jól jönne a negyedik fokozat, de nincs,

így nagyon pörög a motor, ami miatt a 130 km/h a legnagyobb, még kellemesen tartható utazótempó. Papíron 180-at is tud, de a közelébe sem mentünk.

Vétek túlságosan szaporítani a kilométereket

Egyértelműen a váltó a leggyengébb láncszem, városi autókázáshoz nagyon jó, de nyílt úton jobb lenne egy ötös manuális, már csak a sportosság előcsalogatására is. A felfüggesztés közepesen feszes, és picivel puhább, mint a felkapottabb E30-asoké. Precíz az egyenesfutása, és rossz úton sem rázza ki a vesekövet, bár alkalomadtán éreztünk rázkódást. Az ívmenet is stabil, a rövid kasztni alig dől, és jó futómű-geometria szinte magától kijön a kanyarokból.

A rásegítő nélküli kormányt könnyű forgatni, még a parkolás is kényelmesen megy, a szervós, elöl tárcsa-, hátul dobfékek kitűnően adagolhatók – hátul fékerőelosztó is van - a mai forgalomban is problémamentesen közlekedhetünk. Ez a BMW akár mindennapi használatra is alkalmas lenne,

a valós átlagfogyasztása pedig 12 l/100 km körüli,

de tulajdonos csak ritkán használja, mert megfogadta, hogy nem lépi túl a 20 000 kilométert - ezért veterántalálkozókra is tréleren viszi.

Műszaki adatok - BMW E21 320/6 (aut.)

Motor: SOHC-vezérlésű soros hathengeres elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1990 cm3. Furat x löket: 80,0 x 66,0 mm. Kompresszió: 9,2:1. Teljesítmény: 121 LE, 6000/perc fordulaton. Nyomaték: 160 Nm, 6000/perc fordulaton.

Erőátvitel: háromfokozatú automataváltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl McPherson, hátul ferde lengőkaros független. Elöl tárcsa, hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer, szervo.

Felépítmény: kétajtós önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4355 x 1610 x 1380 mm. Tank: 58 l. Saját tömeg: 1130 kg.

Végsebesség: 180 km/h.

Még több veterán autós és motoros olvasnivalót talál a Retro Mobil májusi számában: