Már nem csak a formája felvillanyozó - DS 3 Crossback E-Tense teszt (2020)

Kiválóan passzol az autóhoz az enyhén bézsbe hajló gyöngyházfényezés a fekete tetővel

A Citroen presztízsmárkájánál már korábban is megmutatták, hogy a formatervezők szinte teljesen szabad kezet kapnak egy-egy típus megalkotásakor. Ezúttal nem volt nehéz dolguk, mert a már létező DS 3-asban csak kicserélték a hajtást elektromosra. Teszteltük az E-Tense utónévvel ellátott modellt.

Sokan csak legyintettek, amikor a Citroenből kivált és azóta önállóként létező DS elindult. A PSA elsősorban a prémium szegmensben kívánt megjelenni az új márkával, amelynek létezését az sem veszélyeztette, hogy azóta az Opelt és a Fiat csoportot is felvásárolták. Miközben a lemezek alatt a bevált technikát találjuk, különleges formatervezésével a DS egy érdekes és egyedi színfoltja lett a szegmensnek, még ha eladási számaival nem is kelt rémületet a konkurenciánál.

Jelenleg mindössze két típus alkotja a kínálatot, a divatnak megfelelően mindkettő szabadidőautó

(hamarosan érkezik az 508-ra épülő limuzin is). A nagyobbik DS 7 már járt nálunk benzines csúcskivitelében, és hamarosan plug-in hibridként is kipróbáljuk. Most azonban a kistestvér DS 3 Crossback bizonyíthatja képességeit, mégpedig a tavalyi 155 lóerős, háromhengeres benzines után a vadonatúj elektromos hajtással.

A 7-esből hibrid készül, a 3-asból villanyautó

Az első generációs DS 3 még kisautó volt, ám napjainkban e kategóriának egyre kisebb szelet jut az eladásokból, a háromajtós kialakítás pedig tovább nehezítette a helyzetét. Így aztán senki nem lepődött meg, amikor az utód már SUV-ként született újjá, ez a sláger. Épp kapóra jött a PSA frissen kifejlesztett, moduláris CMP platformja, amelyet elsőként az új Peugeot 208 és az Opel Corsa kapott meg, de ugyanerre épül a 2008-as és a hamarosan érkező Citroen C4, valamint az Opel Mokka is.

A DS 3 méreteiben jól illeszkedik a Peugeot kisautója és kompakt SUV-ja közé, előbbinél némileg hosszabb, utóbbinál azonban rövidebb. Megjelenésekor csak benzines és dízel erőforrások közül lehetett választani,

de a padlólemez kialakítása miatt adta magát az elektromos kivitel,

amely az E-Tense utónevet kapta. Igaz, ha nem volna rajta zöld rendszám és a felirat, akkor nem is tudnánk, melyik változatot látjuk, mert ugyanúgy néz ki, mint a belső égésű motoros társai.

Ezzel semmi gond nincs, mivel a DS 3 eleve igazán izgalmas jelenség, hiba is lett volna belenyúlni a formavilágába. Feltűnő, elegáns és megosztó, talán ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni, nekem bejön ez az avantgárd stílus, de a konzervatív dizájnt kedvelők biztosan csak hüledeznek, ha meglátják. Számos finom részletet találunk rajta, amin el lehet időzni, szemből például nem is a jókora hűtőrács (amelyet nem falaztak be) fogja meg a tekintetünket, hanem inkább a lámpák.

Csodalámpa és cápauszony

A megfolyt sminkfestékre emlékeztető, szegmensekre osztott menetfény messziről felismerhetővé teszi az autót, de az igazi sztár a fényszóró. Már a bura formája sem mindennapi, belül viszont pedig csúcstechnikát találunk. A DS Matrix LED Vision névre hallgató lámpa nem csupán szép, hanem kiválóan is működik. A távfény oldalanként 15 LED-del dolgozik,

így sosem vakítja el a szembejövőket vagy az előttünk haladókat,

miközben kiváló fényerejével jelentősen könnyíti a sötétben vezetést.

Ugyancsak érdekesek a motorháztető domborításai, ahol azt is észrevehetjük, hogy egy önálló jelvényt kapott az E-Tense kivitel. Igyekeztek a SUV-oknál kötelező alsó műanyagozást minimálisra venni, helyette sokkal vonzóbb látvány a 18 colos felni, illetve itt emelném ki a tesztautó fényezését is. Az enyhén bézsbe hajló gyöngyház szín kiválóan illik az autóhoz, amit csak fokoz a tető és az oszlopok fekete kontrasztja.

A finom részletek egyike, hogy maga a tükörház is kétszínű.

Oldalt nem játszottak sokat a lemezek domborításával vagy élek kialakításával, mégis, két dolgot rögtön észreveszünk a 4,12 méter hosszúságú crossoveren. Az egyik a hátsó ajtó övvonalában lévő fordított cápauszony (ez a korábbi DS 3-ból jött), a másik pedig a rejtett hátsó kilincs. Utóbbi mostanában egész népszerű, elsősorban a drágább villanyautóknál, mert javítja a légellenállást és persze menő.

Ajtónyitáskor jön az igazi meglepetés

Persze használat közben még látványosabb a nyitómechanika: a krómozott fogantyúk motorosan ugranak ki a helyükről, ehhez elég csupán odalépni az ajtóhoz, hiszen az autó érzékeli a nálunk lévő kulcsot. Ugyanígy bezáráskor csak el kell távolodunk a DS-től és magától bezár. Akinek ez túl sok, kikapcsolhatja és akár a távirányítóval, akár a kilincsek kézzel történő benyomásával nyithatja vagy zárhatja az ajtókat.

Hátul talán kicsit elfogyott a lendület a formatervezőknél, bár az is lehet, hogy szándékosan hasonlít a DS 7-re, csak kicsiben. Onnan ismerősök a lámpák, bár itt elhagyták a különleges 3D megoldást, csak a futófényes irányjelző maradt meg. Azt azonban senki sem tudta megfejteni, hogy

mi szükség volt a lökhárító szélein lévő, kamu levegőkilépő nyílásokra.

Természetesen benzinesekről ismert a látványos, kétoldalas kipufogóvég az E-Tense-nél elmarad, krómdíszek laknak a helyén.

Valójában a külső kialakítás csak bemelegítés ahhoz a meglepetéshez, ami az utastérben fogad. Rombusz - jól jegyezzük meg ezt a geometriai alakzatot, mert mindenhol ezt találjuk. Ilyen az ülések varrásának mintája, a középső légbeömlők, a középkonzolon lévő érintőgombok formája, kész csoda, hogy a kormány kerek (az alját azért lecsapták). Utóbbinak nem csupán a karimája van bőrrel borítva, hanem az egész, azaz a küllők, a középrész és még a hátoldala is, ez tényleg prémium.

Két digitális kijelző, plusz egy vetített

A törtfehér bőrkárpitozás nagyon hangulatos, bár a hosszútávú tisztántartásáról vannak kétségeim. A műszerfalra, sőt az ajtókra is jutott szép mennyiségben a bőrből,

az ülőfelületeken pedig gyöngyvászonszerű anyag van,

így jóval kevésbé izzasztó, mint ha teljesen bőr lenne, főleg, hogy szellőztetés nincs az ülésekben. Itt-ott felbukkan néhány egyen PSA alkatrész, nekem egyedül csak a bajuszkapcsolók voltak zavaróak, egy fapados 208-asban is ugyanezek vannak.

Ám ezen hamar túltesszük magunkat, mert aprólékos, finom részletekben gyönyörködhetünk. Nem új ötlet, mégis látványos a szélső légrostélyok ajtóra helyezése, de a DS-nél már védjegynek számító, középre tett ablakemelő gombok is mindig meglepnek. Kicsit csalódást keltő a digitális műszerfal, mert a képernyője elég kicsi, nincs túl sok testreszabási lehetőség és grafikailag sem látványosabb egy Peugeot 2008-asénál.

Kárpótlásnak ott a head-up kijelző, csakhogy túl magasra került,

így bizonyos üléspozíció esetén belelóg a látóterünkbe és zavaróvá válik a plexi. Szerencsére a HUD dőlésszöge állítható, és a vetítés kompletten ki is kapcsolható a kormány alatt, balra található joystick gombbal.

A középső, 10,3 colos érintőképernyő jobb minőségben jeleníti meg a tartalmakat, mint a műszerfal. A szoftver a 3008 óta jól ismert, viszonylag egyszerűen kezelhető, de indítás után kell neki 1-2 perc, mire összeszedi magát, az okostelefonos kapcsolódás természetesen nem hiányzik.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!