A Vezess történetének főszereplője öreg Opelje után – állítólagosan elmaradt kgfb-díj miatt – kapott zsíros csekket egy behajtó cégtől, 618 ezer forint fedezetlenségi díj és egyebek befizetését követelték tőle. Az óvónő nem tudta, és nem is akarta kifizetni a követelést, ezért nyomozni kezdett.
Kiderült számára, hogy
még 2017-ben szűnt meg az előző biztosítás az Opeljére,
valamint az is, hogy ilyen hosszú ideje húzódó fedezetlenségről az államnak is tudnia kell(ene). Ezt egy másik biztosítóban súgták meg neki, így hát elment a helyi okmányirodába.
Az ottani nyilvántartás szerint teljesen rendben volt az Opelje biztosítási szempontból,
vagyis se a tulajdonos, se az okmányiroda nem tudott arról, hogy az autón három éve nincs biztosítás.
További kutakodás után végül a biztosítónak sikerült előásni egy még 2017-ben írt e-mailt, amelyet a pedagógusnak küldtek. Az állt benne, hogy a felmondják a szerződést az Astrájára, mert egy részletet már bizonyos ideje nem fizetett be. A gond csak az, hogy
mindezt egy olyan e-mail-címre küldték, amit a tulajdonos akkor már jó ideje nem használt,
pedig egyébként e-mailben kommunikált a biztosítóval - egy másik címen.
Az óvónő ügyvédhez fordult. Noha a D.A.S. Jogszerviz szerint a szabályok kimondják, hogy
a kötelező díjának határidőben történő befizetését az üzembentartó akkor is köteles ellenőrizni és biztosítani, ha csoportos beszedési megbízást vagy állandó átutalási megbízást adott, vagy a díj befizetésével mást megbízott",
a konkrét esetben végül pereskedés nélkül zárult az ügy.
A biztosító részéről annyi mulasztás történt (nem létező e-mail-címre küldött levél, a gépjármű-nyilvántartási hatóság felé történő tájékoztatás elmulasztása stb.), hogy nem volt kérdéses, kinek van igaza. A gyors rendezésben talán segített az is, hogy rendkívül nagy, már-már irreális összeget követeltek az óvónőtől.
Az autót nemrég 200 ezer forintért adta el a tulajdonosa.