A több száz eladó B6-os Passat és első generációs Touran közül jó, ha két tucat van ezzel a motorral, látszik, hogy a vevőket anno minden eszközzel próbálták lebeszélni róla. Pár hét keresgélés és néhány zsákutca után tűnt fel a legnagyobb használt autós portálon egy kék Passat.
Két fotó volt róla, az is sötétben, a leírás kimerült egy sorban, nekem mégis ígéretesnek tűnt.
A rendszáma nem volt kitakarva, így egy gyors lekérdezés következett a Jármű Szolgáltatási Platformon (itt ingyenesen, egy egyszerű ügyfélkapus hozzáféréssel lehet igen sok infót megtudni rendszám alapján bármiről).
2007 év végi az autó, tízévesen hozták be Németországból, azóta egy tulajdonosa volt itthon, 208 ezer kilométert futott, és van rajta még másfél év műszaki. Egy telefonos interjú után indultunk is megnézni. Élőben sem volt csalódás, kívülről egészen egyben van, nagyobb javítás sem volt rajta a festékvastagság-mérés alapján. Egy-két félkörömnyi rozsdafolt már van az egyik kerékíven és egy kis hólyagosodás a hátsó ajtón, de ez is jellemző ezekre az autókra, a korrózióvédelem csak átlagos - amíg az alvázat és a küszöböket nem érinti a baj, nem olyan nagy történet a javítás.
Itt kijön a Passat egyik előnye, hegyekben van hozzá bontott vagy utángyártott elem – mint korábban bemutattuk, ez a típus most Magyarország ötödik legnépszerűbb használt autója (kategóriájában az első). A kiszemelt példány beltere szép,
a kormány, a gombok nem kopottak, ilyennek kell lennie egy 200 ezer körüli futásteljesítményű autónak.
Sok korabeli VW-nek fehérre koptak a gombjai, rongyos a kormánya, ami többszöri Föld-Mars távolságra utalhat. Persze lehet, hogy ez is tekert számlálós, ami nem is nagyon fog kiderülni, de az állapota alapján egyáltalán nem egy elhasznált jármű.
Ez a legfapadosabb Trendline felszereltség, amin nincs krómcsík sem oldalt, sem az ablakok körül, akad viszont néhány idegesítő hiányossága. A kijelző a legegyszerűbb, még fogyasztást jelző fedélzeti számítógép sincs, a hátsó ablakok kurblisak, de a legbosszantóbb a gyári audiorendszer, mert csak előre jutottak hangszórók. Nem értettem, a hátsó ajtókból miért nem szól, de kiderült, ott csak a helye van meg, egyszerűen ez a felszereltség ezt nem tudja. Az első tulaj rendelt viszont ülésfűtést, ami télen jól fog jönni, alufelnit és középső könyöktámaszt is, ezek anno feláras tételek voltak.
Az eladó is szimpatikus volt, és elmondta, hogy magának hozta be a kocsit 170 ezer kilométerrel, honosítás után azonnal cserélte a komplett vezérlést vízpumpával (elvileg 90 ezrenként kell), azóta pedig két olajcserén túl nem nyúlt hozzá. Elmondása szerint a 10 ezres olajcsere periódus alatt nem tapasztalt olajfogyást, ami jó jel.
A próbakör alatt kiderült, hogy a kipufogó kicsit morog, valahol lyukas lesz, a hátsó lámpákban pedig elkezdtek kihalni a LED-ek,
ez tipikus Passat-betegség, egész egyszerűen nem bírják az első generációs diódás egységek a rossz utakat.
Ehhez a B6-os Passathoz már alapáron járt az elektromos kézifék, ami ugyan működik, de kicsit már nyikorog, a tapasztalatok alapján már nincs sok hátra neki. Az én javaslatom az volt a leendő tulajnak, hogy ha nem muszáj, maradjon a jól bevált sebességben hagyós parkoláshoz. A VW futóműve strapabíróbb, mint a japán konkurenseké, ezen az autón nem zörög, nem üt, szépen nagyautósan ringatja tovább az autót az úthibákon. A gumik tök jók és még négy téli is van hozzá felnin, na és megvan mind a két gyári kulcs, hurrá. Rövid alku után megegyeztünk, és irány haza az autóval.
A vásárlás óta eltelt pár hétben nem jött elő semmi hiba, természetesen az olaj és a szűrők cseréje megtörtént,
valamint kiderült, hogy a hátsó és a középső kipufogódob is kuka, azokból is kapott újat. Sajnos a hátsó fényeknél a LED miatt nem lehet izzót cserélni, így komplett lámpatestet kell majd venni, ennek darabja 25 ezer forint körül lesz. Nagyjából 150 ezer forintot kellett az autóra költeni az eredetvizsgán és az átíráson felül, ez nagyjából a vételár 10%-a, ennyivel alsó hangon kalkulálni kell, ha az ember használt autót vesz. A keretet pont sikerült tartani, így a küldetés alighanem teljesült.
Nagy és kellemesen vezethető a Passat, ráadásul annak ellenére nyújt bunkerérzést, hogy ma már egész alacsonynak tűnik az üléspozíciója a sok SUV mellett. A hely fejedelmi, én a 180 centimmel keresztbe tudom tenni a lábamat magam mögött, és még így sem éri el a térdem a támlát. Óriási, 565 literes a csomagtér, a középső ülés közepében van síalagút, de az üléseket lehajtva a bringa is be fog férni. Az első ülések jó nagyok, ahogy a kormány is, igaz, ez alapkivitelű műanyag, csak a Comfortline szinttől járt háromküllős, kisebb és bőrkötésű volán, amiről már lehet a rádiót is vezérelni.
Az 1,6-os, 102 lovas motor valójában jobb, mint ahogy elsőre hangzik: nem idegesítően lomha, lehet vele a forgalom tempóját tartani, de a főúton előzgetős tempó már nem menne neki, sztrádán pedig végképp nem ezzel fogja bárki is uralni a belső sávot.
Szerencsére nem túlzottan zajos, és a tulaj elmondása szerint a fogyasztása is megáll 8 literből.
Semmit sem tud nagyon, de mindent tud egy kicsit, és nem kell szívrohamot kapni a szervízelésétől, ideális olyasvalakinek, aki nem az élményeket, hanem a nyugalmat keresi.
Itthon megvan a kultusza és a presztízse a típusnak, szerintem eladni sem lesz nehéz néhány év múlva, de tulajdonképpen nem is nagyon kell. Ez az autó még sok évig elgurulgat, ha a minimális karbantartást megkapja. Az már látszik, hogy nagyon nagy baja nincs, de persze mint minden koros autónál, mindig lesz rajta javítanivaló. Nem mindegy azonban, hogy itt egy-egy váratlan kiadás tízezrekben és nem százezrekben mérendő, mint egy rosszul megválasztott motorral szerelt tesónál.