Amerika ikonikus motorja, V2-es gurgulázás nélkül - Harley-Davidson LiveWire teszt

Kevesen mertek volna fogadni arra, hogy az Egyesült Államok egyik leghíresebb, és a hagyományokat gondosan ápoló márkája lesz úttörő egy elektromos nagymotorral, márpedig most éppen ez történt. Kíváncsiak voltunk, mit nyújt jellegzetes rotyogás helyett némán suhanó, ugyanakkor bivalyerős és kétségtelenül innovatív LiveWire, igaz, nem várt korlátokba is ütközött a szabadságvágyunk.

Képzeljük el, ahogy ott áll előttünk álmaink nője. Hosszú haj, feszes bőr, igéző tekintet, csodálatos idomok. Félénken közelítünk felé, kicsit tartva a visszautasítástól, de ő csak minket néz. Hozzá lépünk, megérintjük gyönyörűen lakozott ujjait – és ekkor ér minket a letaglózó felismerés: a nő, akiről oly hosszú ideje fantáziáltunk, valójában gumiból van! Nagyjából ilyen sokként ért az első találkozás a Harley-Davidson Live Wire-rel, mely klasszikus motoros szemmel nézve tulajdonképpen egy értékelhetetlen közlekedési eszköz, mégis hivatkozási pont lesz tíz év múlva. Elmondom, miért.

Óriási gondban vannak a nagy motorgyártók, a vásárlói kör egyre idősebb, a fiatalokat még az autózásnál is kevésbé érdekli a motorozás.

A Z-generáció tagjait nem vonzza annak lehetősége, hogy órákat üljenek egy motoron, izzadva, fázva, görnyedt háttal, oldalszélben, esőben.

Ehelyett instant élményeket keresnek, akárcsak egy Tesla-tulaj. Ha gázt adnak, azonnali és brutális legyen a gyorsulás, amivel bárkit le lehet nyűgözni egy pillanat alatt, a külső ne harmonikus legyen, hanem menő, feltűnő, dögös. A nyugodt harmóniára ott vannak a nyugdíjas évek.

De legyen a végletekig kifinomult a működés is, elvégre nem most másztunk le a fáról, hogy mindenféle berregő taligát motornak nevezzünk. Végezetül az sem árt, ha tisztaüzemű a motorunk, nehogy a háromgyerekes szomszéd megszóljon minket, hogy mi is olyan érzéketlen bunkók vagyunk, mint azok a boomerek, akik felélték mások jövőjét.

Megbélyegzett generáció

A boomer angol eredetű szleng kifejezés a világháború után, 1941-1965 között született generációra. Nevét a háború után megugrott születésszám (= baby boom) után kapta. A kifejezéssel gyakran találkozni „Ok, boomer!" formában is, amit az ellenkező (általában konzervatív) véleményre használnak a fiatalok válaszul. Jelentése: „köszi a véleményed, de kit érdekel?". A kifejezés mögött az a gondolat áll, hogy a boomer generáció nem ért a modern dolgokhoz, önző, élvhajhász hozzáállásával pedig tönkretette a Földet, cserbenhagyta a következő generációt, és nincs értelme a kérdésben a további párbeszédnek.

Lám, nem a BMW vagy Honda villamosított először

Érthető, hogy ebben a helyzetben a gyártók piszkosul szenvednek, és nagyjából annyira megy nekik könnyen a vásárlók elérése, mint M. Richárdnak az autó nélküli közlekedés. Nem elég tehát az eddigi kategóriahatárokat bővítgetni, újakat kell alkotni, amivel meg lehet szólítani a mai huszonéves generációt. Ehhez pedig a legjobb fegyver az elektrifikáció. Igen ám, de ehhez jó adag know-how és innováció kell.

Az iparágat kicsit is ismerők logikusan valamelyik európai (BMW, KTM) vagy japán márkától várták volna az iparági megváltást és a kétkerekű közlekedés elektromos reneszánszát. Ehhez képest az a motorgyártó húzta elő a cilinderből a legmenőbb technikát, aki 1903-as alapítása óta tulajdonképpen

abból él, hogy a legendás márkanevet a japán takumi-mesterekhez illő alapossággal csiszolgatja évről évre egyre fényesebbre,

és ehhez a minden emberben zsigeri szinten működő nosztalgiát használja, tényleg csak minimális innovációt tolva a termékeibe.

Most azonban úgy voltak vele, hogy ebbe az elektrifikációval járó úttörő szerepbe bele kell állni, mert az a fiatalok szerint szexi, ki kell lőni a saját holdrakétát, és utat kell mutatni a tévelygő konkurenciának, hogy mire is számíthat az a vásárló, aki a XXI. században motorozáson gondolkodik. Ennek eredménye lett tesztünk alanya, a LiveWire.

Lerí róla, hogy nem egy sima benzines Harley

Soha egyetlen fillért sem tettem volna rá, hogy a Harley képes lesz egy meggyőző és jól összerakott elektromos motort piacra dobni, és teszi ezt úgy, hogy közben a márkára jellemző évtizedes jegyek többségét is képes lesz megőrizni. Kezdjük tehát egy szubjektív szemponttal, a formával, ami nekem nem tetszik. A Harley-khoz képest elölről kissé nyeszlett, oldalról pedig (a hajtómű-hűtés-akkupakk hármas miatt) optikailag „hasnehéz", hátulról pedig egész egyszerűen befejezetlen. Bár a féklámpa gyönyörű, nem tagadom.

Semmiképp sincs meg benne a Harley-Davidsonokra jellemző idealisztikus egyensúly a finomság és az elnagyoltság között. De az én véleményem nem meghatározó, mert még a feleségem szerint is egy kényszeres, a részletekbe túlságosan elmélyedő őrült vagyok, a többség pedig nem így gondolkodik.

Tehát nagy valószínűséggel fogalmam sincs a manapság divatos trendekről.

Nem volt mit tenni, rögtönzött piackutatásba kezdtem. A pár napos teszt alatt a lehető legnagyobb merítést végeztem el a LiveWire külső megjelenését illetően.

Több mint negyven embert kérdeztem meg, köztük autómosót, gyorséttermi kiszolgálót, állatorvost, mérnököt, programozót, motoros barátokat, még a Harley-központtal szemben lévő KTM Centrumba is átgurultam. Kivétel nélkül mindenkinek tetszett a vas. (Formatervező már biztos nem leszek ebben az életben...) Úgy tűnik tehát, hogy a Harley jó érzékkel nyúlt a LiveWire arányaihoz, és a kialakításból adódó egyenetlenségektől eltekintve olyan motort alkotott, ami nemtől, kortól és végzettségtől függetlenül mindenkinek bejön.

Amerikai nagybácsi, távol-keleti felmenőkkel

Mit értek egyenetlenségek alatt? Illesztési problémák, kidolgozási hibák, itt-ott gyengécske ergonómia, a visszapillantó tükrök például használhatatlanul kicsik. De ezek egyrészt még összességükben sem zavaróak egy olyan kategóriateremtő motornál, amely tulajdonképpen példa nélküli, másrészt biztos vagyok benne, hogy a gyártás előrehaladtával ezek a szarvashibák megszűnnek.

Összeszerelési gondok ugyan tapasztalhatók, az elektromos járművek lényegét adó szentháromságot (akkupakk-hajtómű-elektronika) és a futóművet azonban nem viccelték el a Harley-nál. Az akkupakk 15,5 kilowatt óra teljesítményű és a Samsungtól jön, a lengéscsillapítók a Showától érkeznek, az elektronikát a Panasonic adja – és hát náluk nem nagyon van tapasztaltabb cég ezen a területen, elég talán annyit mondanom, hogy a Toyota és a Lexus hiper megbízható hibrid rendszereit is Panasonic vagy Denso elektronika felügyeli. 2020-ban, ha a hosszú távú megbízhatóság a cél, még egy oly legendás amerikai cég is Ázsia felé fordul, mint a Harley-Davidson.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!