Száguldó erődítmény - Bentley Turbo R (1989) veteránteszt

Sokan hasonlítják össze a BMW 7-essel és a W126-os Mercedes S-osztállyal, de felesleges, ez másik dimenzió

A főnemesi címek között a vikomt a gróf helyettese, a Rolls-Royce is sokáig ezt játszotta a Bentleyvel, amely korábban emlékezetes sikereket ért el a motorsportban. Aztán 1985-ben megjelent a Turbo R, a bivalyerős motorhoz igazított, sportos futóművel, és megdőlt a márka minden eladási rekordja.

A Rolls-Royce 1931-ben tette portfóliója részévé a versenypályákon korábban sikeres Bentley-t. Idővel a két márka autói kívül-belül alig különböztek egymástól, mondhatni, az algróf szerep jutott neki a főnemesi családban, ám ez a modellpolitika visszaütött: 1980-ra az eladások mindössze 3%-át tették ki a különféle Bentley-k, ezért a cégvezetés elgondolkodott a márka megszüntetésén is. Szerencsére nem így történt. A Rolls-Royce Silver Spirit és Spur mellett a Bentleynél a néhány dizánjegyben eltérő Mulsanne futott, amikor Mike Dunn főmérnök elindított egy mentőakciót.

Ennek során a híres 6,75 literes, V8-as motorra Garrett turbót akasztott, így a teljesítmény 300 lóerőre ugrott. Bár az autó nagy volt és nehéz, a végsebesség és a gyorsulás is jóval kedvezőbben alakult.

Az 1985-ben bemutatott Turbo R kezdetben a Mulsanne feltöltött motorját kapta, de sportosabb felfüggesztéssel

és szélesebb kerekekkel készült, majd a ráncfelvarrás után magát a V8-ast is átdolgozták. Az R egyébként a kiváló úttartásra utalt („roadholding"), merevebb stabilizátorokkal, hátsó szintszabályzóval és Panhard-rúddal, az első légterelő is áramvonalasabb kialakítású volt.

Méltó régi nagy híréhez

Időközben Bosch befecskendezővel a teljesítményt 330 lóerőre növelték, megjelent az ABS, és némi kozmetikázást is kapott az autó, de a váltó maradt a technológiájában a General Motorstól vásárolt háromfokozatú automata – a négysebességesre 1991-ben tértek át. A Turbo R is választható volt hosszú tengelytávval, így az autójukat vezetni szerető urak mellett megfelelt a sofőrös utazást kedvelőknek. A pontot az i-re az 1995-97 között kínált Turbo S és Turbo RT limuzinok tették fel, 408 lóerősre felhúzott motorral és 240 km/h végsebességgel dicsekedve.

Ahogy a korabeli sajtóban írták, a Bentley sok-sok év után feléledt az álomból, a tekintélyes Motor Trend szaklap például úgy méltatta, hogy „végre egy Bentley, amely rászolgál a patinás névre". Ezzel a márka háború előtti korszakára utaltak, amikor számos kitűnő, idővel legendássá lett sport- és versenykocsit gyártottak. Végérvényesen csak 1998-ban futtatták ki a sorozatott a szintén nyolchengeres Arnage érkezése előtt, de ez már a Volkswagen hatalomátvétele után történt.

Fénykorában még az egyszerű kivitelt is nagyon drágán, 195 ezer dollárért lehetett rendelni, napjainkra azonban jócskán visszaestek az árak, 20-25 ezer euróért már szép példányhoz juthatunk.

Ez ugyan jól hangzik, de nem javasolt naivan beleugrani a vásárlásba, mert a fenntartási költségek horribilisek.

A bonyolult felépítésű autó tele van speciális alkatrészekkel, melyeket, ha cserélni, pótolni szükséges, az áruk láttán könny szökhet a szemünkbe. Arról nem is beszélve, hogy különleges szerszámokra is szükség van, no és persze szakavatott szerelőre.

Születésnapi ajándék Olaszoszágból

Éjfekete tesztautónk balkormányos európai kivitel, sebességmérője km/h-ban mutatja a tempót. Olaszországból érkezett hazánkba, egy nálunk élő svájci úr kapta a testvérétől születésnapi ajándékként. 80 ezer kilométert futott, jó általános állapotban volt, de a rozsda itt-ott már felütötte a fejét, a két hátsó sárvédőt kapásból cserélni kellett. A kopottas fényezés újért kiáltott, a felniket és a padlólemezt is kozmetikázni kellett. Maga a hajtáslánc, a futómű és a fék azonban nem adott okot aggodalomra, csak a kötelező karbantartásokat végezték el. Érintetlenek a kárpitok és a műszerek is.

Már többször volt alkalmunk hasonló fényűzésben utazni, mégis különleges érzés volt „bevenni" ezt a luxus erődítményt. Elöl is, hátul is minden irányban pazar a helykínálat, az ülések valójában fotelek és nagyon kényelmesek – természetesen elektromosan mozgathatók, négy (!) memória rögzítéssel. Műanyag csak elvétve akad, mindent valódi bőr és fa borít, a szőnyeg vastag, a fém kapcsolók masszívak. A pult az angol luxusautók régi korszakát eleveníti fel a fába ágyazott, mindenfelé elszórt műszereivel és kapcsolóival; a kétzónás légkondicionáló és a tempomat alapfelszerelés volt.

617 Nm repíti az angol óriást

Alapjáraton csendesen duruzsol a V8-as motor, egyrészt, mert kiegyensúlyozott, másrészt mert kitűnő a hangszigetelés, például a gépháztetőt belülről vastag pamlag borítja. A motor szűk – mondhatni dízeles - fordulattartományban él, az alapjárat 500/perc körüli, 4500-nál már jön a piros mező. Kár is lenne pörgetni, hiszen a nyomaték bőséges, ám a Turbo R abszolút értelemben véve nem számít gyorsnak, csak gyorsabbnak, mint a Rolls Royce. 2500-as fordulatig nem történik semmi különös, itt lép be a turbó és nagyjából 4000-ig tart a diszkrét tűzijáték.

A 2,4 tonnás limuzin 7,5 másodperc alatt képes állásból 100-ra gyorsulni, ez csak mai szemmel nézve nem kiemelkedő, hiszen 1988-ban a vadonatúj fejlesztésű V12-es BMW 750i ugyanezt a mutatványt 7,4 s alatt adta elő.

Döbbenetes a csönd a fedélzeten, szinte mindegy, hogy 60-as, vagy 160-as jelzésen áll a mutató, a sebességérzet minimális.

A korábban próbált Rolls-Royce Silver Spurhoz képest a Bentley Turbo R lényegében ugyanaz az autó, csak fürgébb és valamivel feszesebb a felfüggesztés, amivel azért nem száműzték a menetkomfortot.

Rendíthetetlen az egyenesfutása, ívmenetben viszont alulkormányzott a súlyos motor miatt, de ez konstrukciós jellegzetesség. A háromfokozatú automataváltó észrevétlenül dolgozik, a kormányzás pedig szervós, de nem a mai dodzsemes érzettel. Természetesen a fékeket a tetemes saját tömeghez és motorerőhöz méretezték: négy tárcsa állítja meg a kocsit. Összességében a korábbi szívómotoros Mulsanne szériából hiányzó sportosság és az angolosan fogalmazva „több mint elegendő" teljesítmény meghozta a sikert, a Turbo R nagyjából 6000-es példányszáma rekord lett a márkánál.

Műszaki adatok - Bentley Turbo R (1989)

Motor: OHV-vezérlésű, V8 hengerelrendezésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 6750 cm3. Furat x löket: 104,1 x 99,1 mm. Kompresszióviszony: 8,0:1. Teljesítmény: 324 LE, 4200/perc fordulaton. Nyomaték: 617 Nm, 2400/perc fordulaton.

Erőátvitel: háromfokozatú automataváltó, hátsókerék-hajtás.Felfüggesztés: független, elől kereszt- hátul hosszanti lengőkaros, tekercsrugók, hidraulikus lengéscsillapítók, hátul szintszabályzó hidraulika.

Felépítmény: négyajtós, ötüléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 5268 x 1935 x 1485 mm. Tengelytáv: 3061 mm. Csomagtartó: 550 l. Tank: 108 l. Saját tömeg: 2410 kg.

Végsebesség: 225 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil 2021. januári számában: