Ilyen az új Golf díszcsomagolásban - Audi A3 Sportback 35 TDI teszt (2020)

Bármilyen méretben látjuk viszont ezt az orrot, biztosan tudjuk, hogy egy Audival állunk szemben, és pontosan ez is volt a cél. Az autópálya belső sávjában sem kell szégyellni magunkat, hiába sorolható méretben a Golf-kategóriába. De vajon nyújt annyi pluszt a mára igencsak kikupálódott népautóhoz képest, mint amennyivel drágább? Dízelmotorral és duplakuplungos váltóval vezettük a negyedik generációs A3-at, amely páratlan minőségű belteret ígér, és megtarthatta fizikai gombjai zömét.

Élhető méret a mindennapokra

Egyedül a felhasználónak legjobban feltűnő funkció, az imádott mobiljának kapcsolódása sántít. Az autó a telefonnal legtöbbször már az öv bekapcsolása előtt csatlakozott akár Bluetooth-t, akár kábelt használtunk, néha viszont hosszú másodpercek teltek el, ráadásul pár óra után meg is tudott fagyni 1-1 másodpercre. Valószínűleg egy szoftveres frissítés megoldja majd a problémát. Mindenesetre a kijelző felbontása, színei, láthatósága napsütésben is példás és a felhasználás is intuitív, úgyhogy összességében jár a feltételes piros pont.

Hátul sem egy elátkozott sámli fogadja az utasokat: hála a nem kupés vonalvezetésnek, egy láb- és fejtérben is bőséges helyen két felnőtt vígan üldögélhet, van külön pohártartó a középen kihajtható könyöktámaszban, külön USB és légrostély is.

Talán beszállni valamivel trükkösebb, minthogy azt elkényelmesedett felnőttként minden nap szeretnénk megtenni,

de ez csak fölösleges akadékoskodás, mert egy kompakt méretű autótól nem elvárás, hogy táncteret biztosítson hátul. Valójában persze ez a méret messze nem is olyan kicsi, mint amilyennek ilyenkor beállítjuk.

Azt hagyjuk, hogy régen Trabantban is elfért a család, mert valójában soha nem fért el még két ember sem, de tény, hogy a jelenlegi A3 Sportback beválik, ha nem kell állandóan babakocsit pakolni. A lapos, eldöntött ülésekkel teljesen sík felületű csomagtartó a költözésen innen mindenre elég. Olyan apróságokon is látszik a prémiumság, mint hogy finom kárpit feszül az egyébként három részben dönthető hátsó üléssor háttámláján, úgyhogy ha négy felnőtt utazna a sílécekkel, az is kivitelezhető tetőcsomagtartó nélkül. A gyári kiegészítők között még zsákot is talál hozzá az ember.

Főleg hosszú utakra ideális a TDI

A 35TDI típusjelzés kétliteres, négyhengeres dízelmotort takar 150 lóerővel, amelynek a hidegen behallatszódó kerregésére a gázolajosok hívei azt mondják, karakter. Tény, hogy pár éve még akár halknak is számított volna, mostanra azért már inkább a „belefér" szintbe tartozik, még ha a tesztautóban lévő nagyon alap hangszórókból jövő zene azonnal el is nyomja. Zavarónak soha nem mondanám, nem is érzem úgy, hogy ennél halkabb motorral jobb lenne az élet, de tartsuk szem előtt, hogy az a kategória, ahol az A3 indul versenybe, nem a valódi szükségletekről szól.

Melegen tovaszáll minden ilyen kötözködő gondolat, főleg mert rekordsebesség alatt éri a motor üzemi hőmérsékletet, ami a fogyasztáson is könnyen mérhető. Még hideg reggelen is indulás után egy-két kilométerrel már szűk 8 liter az átlagfogyasztás, ami csalás-szagúan kevésnek tűnik, a rátankolás mégis igazolja.

Városi használatban 6 liter felett, autópályán 5 körül eszik, országúton akarva sem nagyon lehet 4 liter felé tornázni.

Mi a titok? Valószínűleg az S-Line kivitel alacsonyabb hasmagassága is kiveszi a részét a produkcióból, miként a kaszni minimális illesztési hézagjai is.

Ám az egész mit sem érne a sokszor vitorlázó üzemmódban guruló, az elektromos szabályozás korában kifogyhatatlannak ható nyomatékhegyekkel gazdálkodó motor nélkül. Ráadásul már-már volvós szintre emeli, hogy mennyire megnyugtató a vezetése, és nincs kedvünk még egy erősebb gázt sem adni. A 360 Newtonméter egy dolog, a remekül hangolt S-Tronic (hétfokozatú, duplakuplungos) váltó is kell a harmóniához, hiszen a jóvoltából egykedvűen, mozdonyként húz az autó, észrevétlen kapcsolgatással. Egy autópályafelhajtón való izmosabb gyorsítást is elintéz 3000-es fordulat alatt.

Megéri a dízel? És a négy karika?

Tényleg vad tinédzsernek vagy gyomorgörcsében feszülő menedzsernek kell a volánhoz ülnie, hogy a piros zónába is beleszaladjon néha a fordulatszámmérő mutatója. A 130 km/h-t 2000-es fordulat körül hozza a végáttételén, ezzel is alátámasztva a tézist, hogy a dízelként az A3-as nagy távokra lett kalibrálva, ott érzi jól magát. Tesztautónknál ezt el is lehet fogadni, konfigurálási hiba viszont a nagyon olcsó szagot árasztó fehér külső - fekete szövet belső összeállítás és az egy-két érthetetlenül kihagyott extra, mint például a lassan Daciákban is alapfelszereltségnek számító tolatókamera.

A prémiumérzéshez sokat hozzáadott volna egy minőségi audiorendszer is, talán ez volt az oka, hogy megmosolyogjam az alapáron 12 millióért kínált, a tesztautó esetében 18 milliós A3 Sportback S-Line TDI vételárát.

Nyilván a dízelmotor vaskos felárával a benzines (akár hibrid) modellek felé szeretnék terelni a vásárlókat.

Mindenképp elgondolkodtató, hogy egy nem sokkal iszákosabb, modern TSI-vel felszerelt, és ha nem is bucira extrázott, de normálisan felszerelt Golfnál ér-e közel kétszer többet a tesztautó. Ha a jelvényen túl tudunk lépni, csak a formavilág marad a valóban mérhető különbség.

Nyilván túlárazott A pontból B-be eljutni, de a luxusnak címkézett termékek sosem erről szólnak: illik jó drágának is lenniük, és ezt hiba nélkül hozza is az Audi. Szerencsére az ijedős sávtartóján kívül hiba nélkül hoz miden mást is, jól megy, autószerű a műszerfala, kényelmes és persze kiváló minőségű, de olyan igazán szerethető ízt, ami tényleg megkülönböztetné a műszakilag sok dologban azonos és jóval sokkal olcsóbb VW Golftól, vagy éppen Seat Leontól, nemigen ad. Mindenki eldönti, mennyit ér neki egy kompakt autó, de ha nem okoz fejfájást az a pár millió plusz, csalódni semmiképp nem fog.