Ha egy autó olcsó Németországban, annak megvan az oka

Használtautó-vásárlásban segítő cikkünkben Várkonyi Gábor szaktanácsadó a német piacot jellemző anomáliákról, a garancia kikerülésének módszereiről, a vásárlásra ajánlott régiókról, az olcsónak tűnő, de valójában drága használt autókról osztja meg nézeteit. Új sorozatot indítottunk, amelyben legnépszerűbb cikkeinket mutatjuk be újra. Ez először 2017 májusában jelent meg.

Tény, hogy a magáneladók autóival néha jól járhat egy-egy vásárló, de egy német nem feltétlenül áll szívesen szóba egy magyar vevőjelölttel, lehet, hogy föl sem veszi a +36-tal kezdődő számról érkező hívást. Fél a kommunikációs nehézségektől, az adásvétel lebonyolításától, attól, hogy később visszahozzák az autót. Sajnos rengeteg a rossz tapasztalatuk.

Egy jó autó is kerülhet sokba a vásárlás után

Anyagi szempontból nem jelent sokat, ha egy autó első gazdás és hibátlan. Rengeteg pénzt el lehet rá költeni így is, és ez nem jelenti azt, hogy az eladó átverné a vevőt. Esedékes lehet egy vezérléscsere, két új féktárcsa, olajcsere, adott esetben négy új gumi, és ez így együtt az autó értékéhez képest jelentős tétel lehet, főleg kint. Aki tudja, hogy záros határidőn belül el fogja adni az autóját - főleg, ha exportra - már nemigen költ a karbantartásra,

ezt a jelenséget hívják úgy németül, hogy Wartungstau.

Úgy használják az autót, amilyen állapotban van, mert tudják, hogy amit ráköltenének, azzal nem növelnék a piaci értékét.

Várkonyi Gábor autóvásárlási tanácsadó Fotó: Mudra László - Origo

Egy öreg autó gyakran akkor kerül a használtpiacra Németországban, amikor

már szólnak a TÜV-nél, vagy a szervízben a tulajnak, hogy már nem éri meg költeni rá.

Az ilyen autókat sok esetben a kereskedők is trükkösen, magánemberként árulják (saját maguk, vagy egy rokonuk nevére íratják), mert nem akarnak jótállást vállalni rá, ami egy tipikus módszer a törvényi kötelezettségek kikerülésére. Ezt a módszert nemcsak az exportra, hanem a belső piacra szánt autóknál is alkalmazzák, vagyis a német a németet is átveri, ha arról van szó.

Gewerbe oder export

Amelyik autóra ezt írják a német kereskedők, azt belföldön csak kereskedésnek vagy exportra szeretnék eladni, mert nem vállalnak rá garanciát, nem akarják, hogy a reklamáló vevő visszajöhessen vele. Szabadon úgy is fordíthatnánk, hogy

ez csak ennyibe kerül, de vissza ne gyere vele, ha már egyszer megvetted!".

Jellemzően az öreg vagy hibás autókat szokták így hirdetni, de az is előfordulhat, hogy egy fiatal, drága autókkal foglalkozó kereskedésbe is beesik egy régi vagy egy idegen márkájú autó, például beszámításból. Akkor is kiírhatják a "Gewerbe oder export"-ot, ha nem zárható ki, hogy a kocsi sérült volt, de a kereskedő nem tudja, hogy anno ki és milyen minőségben végezte el a javítást, így nem szeretne felelni a mások által esetlegesen elkövetett szakszerűtlenségekért.

Aki ilyen autót vesz, készüljön fel arra, hogy a látszat ellenére sem lehet biztos a jó állapotban, viszont tény, hogy ez

a bizonytalanság a kedvező árban is megjelenik.

Ha egy öreg autót 5000 euróért kínál egy megbízható kereskedés valamiféle garanciával, akkor egy hasonlót kb. 3000-ért fognak kínálni „Gewerbe oder export" jeligével. Viszont az olcsó autóhoz általában nem jár semmiféle dokumentáció, vagy műszaki állapotfelmérésről szóló igazolás.
De miért nem szeretnek külföldiekkel üzletelni a kinti kereskedők?

Sokan visszaélnek a garanciával

Egy tisztességes német kereskedő azért is nem ad el szívesen külföldi magánvásárlóknak autót, mert az európai törvények szerint kell adnia garanciát rá. Sok a rossz tapasztalatuk a kelet-európai vevőkkel, akik

visszaélnek a garanciaadási kötelezettségükkel.

Előfordul, hogy az autónak Németországban még nincs semmi baja, de amint a vevő országába kerül, hirtelen elromlik benne valamilyen drága alkatrész, például a váltó, és akkor a simlis vásárlók javítást, cserealkatrészt követelnek.

Természetesen a váltó valójában nem romlott el, csak itthon kicserélték egy rosszra, hogy le tudják húzni a kereskedőt, aki hiába sejti a turpisságot, csak nehezen tudja bizonyítani az igazát. Ilyenkor vagy fizet a kereskedő, vagy megpróbálja lerázni magáról a kérdést, akár egy bírósági ügyet kockáztatva, ami persze mindenkinek kellemetlen.

A kereskedésnek garanciát kell adnia, az igazán megbízhatóak eleve csak tüzetesen átvizsgáltakat kínálnak Fotó: Gulyás Péter (Origo)

De erre is van megoldás:

lehet vásárolni egész Európára érvényes garanciát használt autókra

a viszontbiztosító, garanciaszolgáltatást végző cégeknél. Itthon a legismertebb ilyen cég a spanyol Mapfre, de van sok konkurensük is. Előfordul, hogy a kinti kerekedők ilyen viszontbiztosítással adják el az autót külföldre egy magánszemélynek, mert így egy bizonyos összeghatárig védve vannak a későbbi csalások ellen. Ha valami káresemény történik, akkor azt a biztosítónál kell bejelenteni, és ott kell intézni a kártérítést.

Várkonyi Gábor az ügyfeleinek idejében el szokta mondani, hogy ha nem gyári használtautó-programból származó, hivatalos garanciával árusított használt autót hoznak be a számára, akkor ne számítson arra, hogy lesz jótállás a kocsira, mert egyszerűen nem éri meg visszavinni tréleren az autót több ezer kilométerre.

Kint honnan vegyen használt autót az ember?

Nagyon nem mindegy, hogy az ember Németország melyik részén keres magának autót. Várkonyi Berlint és környékét kerüli, mert nincsenek jó tapasztalatai. Minél közelebb van a lengyel határ, annál valószínűbb, hogy lengyel nepperekbe botlik az ember, ami szintén nem szerencsés.

Északnyugat-Németországban és Svábföldön megbízhatóbbak a kereskedők,

Stuttgart és környéke is jó helynek számít, Frankfurt viszont már eléggé "fertőzött". Bajorországban sok az olasz import autó, mert közel van a déli határ, és ezenkívül is oda koncentrálódik a németországi simlis autókereskedelem jelentős hányada. Ajánlhatóak a volt keletnémet területek, mert eléggé kedvelik a magyarokat, Várkonyi kedvező tapasztalatokat gyűjtött az ottani eladókról. Volt, hogy önként további 200 eurót engedtek egy autó árából, amikor megtudták, hogy Magyarországról jött.

Ausztriából az 1-2 ezer eurós, vagy még olcsóbb autók behozatala a jellemző Forrás: Willhaben.at

Ausztriából nem vesz autót a megkérdezett szakértő, egyrészt mert szerinte a legtöbb el van rozsdásodva, másrészt meg a tapasztalatai szerint a rendszeretőnek vélt osztrákok (főleg Kelet-Ausztriában) semmivel sem vigyáznak jobban az autóikra, mint a magyarok.

Ausztriából általában a pár száz, ezer eurós régebbi autókat hordják be hozzánk.

Pozitívak viszont a tapasztalatok a hollandiai használt autókkal, azokra általában vigyáznak a tulajdonosaik.

Amerika messze van

Amerikában sokkal olcsóbbak az új és a használt autók is, főleg, ha valami probléma volt velük, mint például vízkár, jégkár, vagy töréskár.

A Baltikumban egy komplett iparág épült arra, hogy problémás autókat hajóztatnak be Amerikából.

Ezeket a kocsikat ott beléptetik az Európai Unió területére, megjavítják őket, és átalakítják európaira - például a lámpáikat -, aztán viszik is őket a német piacra. Ezért fontos a vásárlás előtt ellenőrizni az alvázszámot, mert abból kiderül, hogy amerikai volt-e a modell. Ha igen, nem szabad megvenni, akkor sem, ha Németországban kínálják.

A valóban jó állapotú autók nem annyival olcsóbbak az Egyesült Államokban, hogy a

3-4 ezer dolláros konténeres hajóztatás,

a vám, és a kisebb átalakítások után is megérje Európába hozni őket. Arról nem is beszélve, hogy sok biztosító Magyarországon nem is hajlandó casco biztosítást kötni az Amerikából származó autókra, mert az alkatrészek vagy drágák hozzájuk, vagy közel beszerezhetetlenek.

Az amerikai kivitelű autókon elöl sárga, hátul piros az irányjelző és az index. Európában át kell alakítani őket Forrás: Audi

Nem is gondolná az ember, hogy

egy közel egyformának tűnő európai és amerikai kivitelű típus a lemezek alatt sokban különbözik,

sok esetben a motor sem ugyanolyan bennük. Jellemző az amerikai autókra, hogy a rádiójuk nem minden európai állomást tud fogni, nincs bennük xenon fényszóró, és sokszor még a gazdagon felextrázott kocsikban is csak manuális a klíma.

Itthon a re-export még mindig jelentős

Működnek Magyarországon olyan autókölcsönzők, amelyek eleve úgy veszik meg az autóikat, hogy tudják, hogy Németországba fogják őket egyévesen továbbadni. Hatalmas pénzeket keresnek ezeken az üzleteken, mert ugye eleve a nagy mennyiség miatt hatalmas kedvezményekkel veszik meg Magyarországon újként az autókat, aztán még az Európában rekordszintű, 27 százalékos áfát is visszaigénylik utánuk.

Egy évig bérlők használják az autókat, de aztán ugyanannyiért tudják értékesíteni őket, mint amennyiért újonnan vették őket. Ez pedig azt jelenti, hogy

egy évig csak hasznot termelt nekik a kocsi.

Persze eleve olyan autótípusokat vesznek, amikről tudják, hogy könnyen eladhatóak lesznek egyévesen Németországban.

Komoly probléma a roncsimport

Egymillió forint körüli árú autókra nagy igény lenne Magyarországon, de mire levonják ebből a behozatal és a honosítás költségeit, a szervizelést és a hasznot, akkor arra jutnak a magyar kereskedők, hogy 1500 euróig nézelődhetnek külföldön, ennyiért pedig kint sem lehet jó autót kapni. Egy ilyenre sokszor azonnal el kell költeni még egyszer a vételárát, hogy közlekedésbiztonsági szempontból alkalmas legyen a mindennapos használatra.

Nem hülyék a németek: amelyik autó használható, könnyen átmegy a vizsgán, annak kint is van ára.

A feltűnően olcsón kínált autókról gyakran kiderül, hogy húzatópadra kell őket tenni, vagy hogy nincsenek bennük légzsákok.

Fotó: Mudra László - Origo

Várkonyi Gábor gyakran kapja meg azt a kérdést, hogy miért nem hoz be kicsit sérült autókat. Véleménye szerint ez a 90-es években működő taktika ma már nem alkalmazható, mert

a kicsit sérült autók nem annyival olcsóbbak, amennyiből rendbe lehet őket rakni.

Jó példa erre a modern típusok xenon vagy LED fényszórója, amikből egy repedt darab pótlása több százezer forintos tétel is lehet.

Tudni kell azt is, hogy a plakettes rendszer bevezetése óta a régi dízel autók értéke drasztikusan csökkent Németországban. Magas koromszennyezésük miatt az Euro 4-esnél rosszabb kibocsátású (2005 előtt gyártott) dízel autók ma már nem hajthatnak be a belvárosi részekre, az ún. Umwelt-zónákba.

A benzineseknél engedékenyebbek voltak, a határ Euro 2-nél lett meghúzva, mert a szálló por szempontjából az Otto-motoros kocsik jóval kevésbé számítanak szennyezőnek. Az elértéktelenedett dízel kocsikat a környező országok piacai és a magyarok gyorsan felszívták. Aztán sokszor kiderült, nem is olyan olcsó fenntartani őket, egy-egy nagyobb javítás felérhet a gazdasági totálkárral.