Ilyen az új Golf díszcsomagolásban - Audi A3 Sportback 35 TDI teszt (2020)

Bármilyen méretben látjuk viszont ezt az orrot, biztosan tudjuk, hogy egy Audival állunk szemben, és pontosan ez is volt a cél. Az autópálya belső sávjában sem kell szégyellni magunkat, hiába sorolható méretben a Golf-kategóriába. De vajon nyújt annyi pluszt a mára igencsak kikupálódott népautóhoz képest, mint amennyivel drágább? Dízelmotorral és duplakuplungos váltóval vezettük a negyedik generációs A3-at, amely páratlan minőségű belteret ígér, és megtarthatta fizikai gombjai zömét.

Masszív audis imidzset sugall az új A3 Sportback (magyarul ötajtós kivitel), mégpedig nem csak az orra, hanem minden vonala miatt. Az előző generáció még ívesebb formákkal operált, a mostani annyira német, hogy már szinte vágnak az élek.

A tesztautó S-Line kivitelének hozadéka, hogy 15 milliméterrel alacsonyabban ül a 19 colos kerekein,

úgyhogy még a kevésbé megkapó fehér fényezése ellenére is könnyen forgatja meg az emberek fejét a parkolóban. Ütős látványt nyújt, dacára annak, hogy közelebb érve a sok kamu rács a lökhárítón kicsit lankaszt a lelkesedésen.

Az első lámpától a hátsóig egy határozott vonal vezet át a kilincsek fölött, aztán hátul még erősebb meglépetés vár. Két króm keretbe foglalt, de műanyaggal zárt lyuk tátong kipufogóvég imitációként, miközben a lökhárító alatt keresztben lévő dobból lefelé fújja a gázokat, legalábbis a dízel változat. Szemből akár A4 is lehetne, hátulról a gonosz kissrác, akit legszívesebben megölelnél és megbocsátanád egyből a prémium világ nagyvonalúságához egyáltalán nem illő, szükségtelenül kamu részleteit. Amúgy egyetlen más karosszériaváltozata van még, a négyajtós Limousine.

Minőségérzet: vajon most akad-e rés a pajzson?

Amikor halk puffanással bezárjuk az ajtót, már megnyugszunk, itt minden igazi. Talán az olvasóknál jobban senki nem tudja, hogy az újságírói kukacoskodás lyukat fúr bármilyen példásan összerakott beltérbe: addig megy a szem, addig tapogat a kéz, amíg nem talál valamit. Egyes modellekben egyszerű dolga van az embernek, megjegyzünk hármat-négy hibát, a többire már ügyet sem vetünk. De az Audi más. Még itt, az inkább feleségautónak szánt, kisebb A3-ban is mérhetetlen (vagy inkább nagyon is mérhető) pontossággal futnak a varrások párhuzamosai a puha műszerfalon.

A kormány érintése a legeldugottabb zugban sem rejteget ujjbegy-zaklató részletet, pont mintha ugyanebben a karikás márkában, csak nagyobb modellben ülnénk.

Ez is volt a cél, mert nem mindenkinek van szüksége nagyméretű autóra attól, hogy van pénze,

viszont igényt is tart az efféle lelket kényeztető tökéletességre, amit ez a fajta beltér ad. Nyilván nagyrészt legfeljebb másodmaga utazik, ezért az első élettér a fontos számára. Itt bátran lehet terpeszkedni a sportos, keményebb tömésű, de hosszútávon is kényelmes, combtámaszos ülésekben.

Miközben a nagyobb autókhoz mért nyugalomban gyűrűnk magunk alá párszáz kilométernyi autópályát, a kormány előtti kijelzőt kedvünkre konfigurálhatjuk, akár audis hagyományként a teljes felületen a térképet futtatva. A központi kijelző már nem egy kiálló, hanem egy beépített és nagyobb tablet, ami miatt elegánsan az utas elé kerültek a finom klattyanással állítható légrostélyok. A prémiumság valahol ezekben a mechanikusnak meghagyott, kezet kényeztető részletekben bújik meg, amit annyira sokan spórolnak le.

Kalandos a menü, de maradtak még gombok is

Szerencsére a sokat használt funkcióknak, mint például a hőmérséklet- és hangerőállítás vagy az ülésfűtés, megmaradtak fizikai gombjai, ezt mindenképp óriási pozitívumként érjük meg a túldigitalizált VW Golfhoz, Seat Leonhoz és Skoda Octaviához képest.

Bár valahol azért elég groteszk, hogy a fizikai kapcsoló az új világ luxuscikke,

nyilván mindent a kijelzőre tenni olcsóbb megoldás. Ugyanakkor minden más funkciót az Audiban is a szégyenteljesen magyarított, érthetetlen bonyolultságú, olvashatatlan mondatokkal kommunikáló érintőképernyőn tudunk állítani.

Hamar megtanulja az ember, melyik almenüben találja a minden indításkor újra élesedő sávtartó kiiktatását, mert vagy indokolatlanul állóra fékezi az autót egy messze oldalt lévő biciklisre is, vagy csak egyszerűen nem engedi a kormányt elhúzni. A többi vezetéssegítő, mint a távolságit és reflektort is magától kapcsoló, a szembejövőt kitakargató LED-es fényszórók, az esőérzékelős ablaktörlők, az adaptív tempomat és társai hiba nélkül működtek szerencsére. Valójában minden akkor végzi jól a dolgát, ha a létezését nem is érezzük vezetés közben - és ezt nagyon jól tudja az A3.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!