Ha néhány évvel ezelőtt megkérdeztünk volna valakit, hogy milyen autót vásárolna, a vágyak között valószínűleg felbukkant volna a BMW és a dízelmotor. Ebben elévülhetetlen érdemei vannak az 1997 vége és 2005/2006 között gyártott, E46 kódjelű 3-as sorozatnak (azon belül is a 320d-nek), ami 2014 környékén még a legnagyobb példányszámban behozott típus volt Magyarországon.
Ez ugyan sok szempontból már akkor sem volt kívánatos, de a vásárlók szemszögéből meg lehetett érteni, hiszen akkoriban egy új, belépő kategóriás kisautó árából még használtan is elismertebb, jobb minőségérzetet és vezetési élményt nyújtó szedánt vagy kombit (esetleg a külseje miatt megszokást igénylő kompaktot) lehetett kapni, aki pedig többre vágyott, kacsingathatott a kupé és a kabrió felé is. Elgondolkodtató, hogy a 3-as az adásvételek száma alapján még tavaly is az ország 10 legnépszerűbb használt autója közé tartozott.
Az évek persze múlnak, és az E46-osok kínálatának alja lekúszott az 500 ezer forintos árkategóriába,
ami – főleg egy prémium kategóriás autónál - egyértelműen mutatja, hogy kezd eljárni felette az idő, főleg, mert a növekvő futásteljesítmény miatt egyre valószínűbb, hogy egy komolyabb javítás (motor vagy karosszéria) a gazdasági totálkár határát súrolhatja. Megnéztük, milyen az együttélés egy 21 éves 320d-vel, klasszikus négyajtós limuzin kivitelben.
A cikkünk apropóját adó limuzin 2000-ben gördült le a gyártósorról, a nyilvántartás szerint 2004-ben került rá először magyar rendszám, 2010-re már 200 ezer kilométernél járt a számlálója, jelenleg 390 ezer kilométert tudhat magáénak. Jelenlegi tulajdonosa körülbelül 40 ezer kilométert tett bele az autóba, ezalatt a használatból eredő szervizigénye összesen 4 db gyújtógyertya volt.
Ehhez persze gondos korábbi tulajdonos és gyakori, minőségi olajcsere is kellett, ennek is köszönhető, hogy a 320d 1951 köbcentiméteres, facelift előtt 134 lóerős, turbós motorjánál
olajfogyasztás egyáltalán nem tapasztalható.
A felhőtlen időszak várhatóan már nem tart sokáig, rakoncátlankodik az önindító, amelynek javítása komolyabb bontást igényel majd és lehet tartani a turbó meghibásodásától, bár a kockázatot csökkenti a rendszeres olajcsere. Nyugodtabbak lehetnek azok a tulajdonosok, akiknek már a facelift utáni Euro 4-es változattal szerelték az autót, de a fővárosi szmogriadó napjaira vagy a tervezett csökkentett károsanyag-kibocsátási zónákba behajtásra azoknak a besorolása is kevés.
Az E46-ost Európában tízféle benzines teljesítményszinttel (és ennél is jóval több motorváltozattal), valamint háromféle dízellel gyártották, négy és hathengeres kiszerelésben - ebből következően az erőforrásokkal kapcsolatos hibajelenségek igen sokrétűek lehetnek. Jó hír viszont, hogy megfelelő karbantartással alapvetően megbízható a típus, bár láttunk már a társasház előtt szitkozódó tulajdonost, aki ott helyben megfogadta, hogy soha többet nem vesz BMW-t.
Amit egy szerencsés csillagzatú időszak alatt a szervizelésen meg lehet spórolni, annak többszörösét könnyen el lehet veszíteni egy esetleges balesettel. Drágán mérik az új és a bontott karosszériaelemeket is az autóhoz, főleg az elején. Nem nagyon találni ráfutásos balesetet szenvedő donorautókat, ahogy motorhibával eladó példányokat sem - ha egy E46-os eleje törik és a tulajdonos a javítás mellett dönt, mélyen zsebbe kell nyúlni.
A képen látható autóról a fotózáskor még hiányzó, körülbelül 20 cm-es műanyag díszléc önmagában 8 ezer forintba kerül, egy bontott motorháztető 20-45 ezer forint között mozog, egy sárvédő darabja 8 ezer, egy bontott zárhíd 20 ezer, úgyhogy
egy nagyobb baleset utáni helyreállítás még baráti árazás mellett is könnyen felemészti egy másik használtautó árát.
Egy BMW viszont sokszor érzelmi kérdés, főleg azért is, mert még ilyen korában is meg lehet kívánni.
Az, hogy valakinek tetszik-e egy BMW vagy sem, szubjektív kérdés, azzal viszont nehéz vitatkozni, hogy az E46-os hétköznapi használatra remekül eltalált autó, főleg ott, ahol jó útviszonyok közepette lehet vele közlekedni. A tengelytávja 2725 mm, a limuzin hossza 4470 mm, összehasonlításképp az aktuális széria, a G20-as 2851 mm-es tengelytávval és 4709 mm-es hosszúsággal büszkélkedhet, igaz, a fejlettebb anyaghasználat miatt a sokadik leszármazott könnyebb a 20 évvel ezelőtti modellnél.
Méreteit tekintve az E46 mégis optimális, városban is jól manőverezhető, az utasterében papíron öten foglalhatnak helyet, de egyértelmű, hogy csak négy felnőttnek szánták. A műszerfal a márka hagyományaihoz igazodva a vezető felé ívelt,
zörgés egyáltalán nem hallható, a kopás nem szembetűnő és a kialakítása ergonomikus, bár a pohártartó nagyon hiányzik belőle.
Szavakkal nehéz leírni, hogy az E46-os mennyire jól vezethető és kiegyensúlyozott, ami az orrmotor-hátsókerékhajtás, valamint a szemmel láthatóan is jól eltalált arányok harmóniájának eredménye.
Nem véletlenül ragaszkodott a BMW foggal-körömmel a hátsókerekes architektúrához egészen addig, amíg az minden járműkategóriában anyagilag megengedhető volt. Ez a tervezői megközelítés még akkor is élvezetesebben vezethető autót eredményez, ha valaki nem akarja szabadjára engedni a papíron nem sok, de bőven elegendő 134-148 lóerős teljesítményt (az utcai M3-as akár 355 lóereje már valóban sportautó kategória), főleg azért, mert a 320d 280-330 Nm-es nyomatéka a legális sebességtartományokon belül is nagyon dinamikus közlekedést biztosít.
Ehhez hozzátartozik, hogy a karosszéria jóval merevebb az előd, az E36-os szériánál, de ennek ára van: a kipróbált példányban nem dönthető a hátsó ülés, ami a hétköznapok szintjén olykor fájó hiányosság, de be kell látni, hogy bár alkalmassá tehető rá, ezt az autót nem a bútoráruházak parkolójába szánták (e téren jobb a Touring).
Üzemeltetési szempontból nagy pozitívum, hogy ezzel a motorral nehéz 6 literes fogyasztás fölé menni,
láncos vezérlésű, de csak igen nagy futásteljesítmény után kell cserélni, és bár sokan félnek a hátsókerekes autóktól zord időjárási vagy útviszonyok esetén, a BMW-ben is működő menetstabilizáló rendszer a tulajdonosnak egy elsőkerekes Audi A6 C5-ből átülve sem okozott váratlan nehézségeket, épp ellenkezőleg: támogatja a lendületes vezetést, de visszafogja az autót, amikor erre szükség van.
Noha az emissziós normáktól eltekintve egy jó állapotú E46-os ma is teljesíti a legtöbb reális elvárást, be kell látni, hogy ebből a szériából a legfiatalabb autók is 15 évesek. A hétköznapi használatra szánt limuzinok és kombik között
egymillió forintos vételár felé haladva is nehéz találni 250, de inkább 300 ezer kilométeres futásteljesítmény alatti autót,
ráadásul a rozsda nem kíméli ezt a típust sem - nagyon sok példánynak ez a végzete. Ez sajnos akkor is tény, ha hozzátesszük, hogy a korabeli Mercedes-Benz C-osztályokból manapság már alig maradt az utakon, és más-más okokból, de fogynak az Alfa Romeo 156-osok és az Audi A4 B6-osok is.
BMW-ből a kínálat továbbra is bőséges, így a típus iránt érdeklődők még mindig tengernyi eladó autóból válogathatnak, dízelből és az ilyen korban kevésbé kockázatos benzinesből is egyaránt - utóbbiakra már jóval nagyobb a kereslet. Alapos kereséssel még felbukkanhatnak például Olaszországból származó, rozsdamentes, hobbiautónak használt (akár hathengeres) kupék és kabriók, amelyek tovább őrzik az E46-os fiatalkori varázsát, bár azok még mindig egy új kisautó árkategóriájához közelítenek.