Békés szívómotor a harcias külső mögött - Hyundai i20 1.2 MPi Comfort teszt

Folyamatosan szűkül a kisautók piaca és kínálata, de a koreaiak még bőven látnak benne fantáziát, így piacra dobták az i20 harmadik generációját. Friss és modern a technika, új a dizájn, még négyhengeres szívómotor is van hozzá, de a zajszigetelésen és a felhasznált anyagokon lenne mit javítani. Elég lesz ennyi a sikerhez egy versenyképes árral?

2008-ban került piacra a Hyundai i20 első generációja, ekkortájt még messze nem tartott ott a dél-koreai gyártó, mint ma. Azonban az Európában tervezett és Törökországban gyártott kisautó letette a névjegyét, többek között azzal is, hogy 2009-ben ötcsillagos minősítést szerzett az Euro NCAP törésteszten, és az öt legbiztonságosabb autó közé sorolták. Hat év elteltével, 2014-ben mutatkozott be a második generáció, ez már itthon is sokkal ismertebb lett, az új platform és formavilág mellett már turbós benzinmotorral és duplakuplungos automatával is elérhető volt. Active néven még egy enyhén emelt, műanyag védelemmel ellátott „terepes" változat is készült belőle, mérsékelt sikerrel.

Teljesen más a dizájn, mint amit Koreától megszoktunk

2020 egy meglehetősen nehéz év volt az autóipar számára is. Az i20 harmadik generációja a tavaszi Genfi Autószalonon debütált volna, ám a koronavírus-járvány közbeszólt, és a piacra dobás is késett, végül csak késő ősszel került kézzel fogható közelségbe.

Az elődjével azonos helyen, a törökországi Izmit városában készülő új i20 továbbra is a Hyundai-Kia GB platformjára épül,

de már első látásra is könnyű megkülönbözteti a korábbi szériától. A vadonatúj formaterv sokkal karakteresebb és sportosabb, miközben méreteiben csak keveset változott.

Szinte észre sem lehet venni az alig egy centis tengelytáv- és fél centis hossznövekedést, viszont 2,5 centivel alacsonyabbra került a tető, ami látványosan befolyásolja az összhatást. A Hyundai teljes dizájnváltáson esik át, bizonyos Európában nem kapható modellek (pl. Sonata) esetében ez már megtörtént, felénk pedig az új i20 kezdi meg ennek bevezetését. A korábbi konzervatív formák után sokkal merészebb vonalak jellemzik, nagyméretű hűtőmaszk, élekkel és törésekkel szabdalt lemezfelületek, háromszög alakzatok, mondhatni, hogy a márkajelzésen kívül mindent újragondoltak.

Karakteresebbek a világítótestek, de a lökhárító szélein lévő légátvezető nyílások megmaradtak. Mellettük a nappali menetfények kaptak helyet, ködlámpát csak a full LED fényszórók esetén kapunk. Oldalt is élek és törések vezetik a napfényt, de

érdemes észrevenni a kilincsek emelkedő elhelyezését és a hátsó lámpa formájához igazított tanksapkafedelet is.

Szintén csinos részlet a visszapillantó tükör, melynek belső oldala szárnyszerű kiképzést kapott. A korábban vaskos lemezzel fedett C-oszlopra most egy apró ablak került, ami elsősorban dísz, az átláthatóságot érdemben nem javítja.

Digitális műszerfallal, de manuális klímával

Hátulról az érdekes lámpák, az azokat összekötő piros csík (csak fényvisszaverő, nem világít) és a részben feketére fényezett csomagtérajtó fog feltűnni. A mai divattal ellentétben nem kerül óriási spoiler a hátsó ablak fölé, viszont a lökhárítóban lévő diffúzorra emlékeztető betét talán kissé túlzás. Belül hasonló elvek mentén haladtak a tervezők, az új műszerfal modernebb, izgalmasabb, főleg úgy, ha a klasszikus műszeregység helyén egy 10,25 colos kijelző van. Ennek minősége, gyorsasága igazán korrekt, négyféle óradizájnból választhatunk, több nem is kell ide.

Tőle jobbra, részben integrálva találjuk a fedélzeti rendszer érintőkijelzőjét. A tesztautó a kisebb, 8 colos változattal volt szerelve, ebben gyári navigáció nincs, viszont

vezeték nélküli telefontükrözésre is képes, ami ezen a szinten még felárért is ritkaság, nemhogy szériában.

Egyszerűen és gyorsan kezelhető a rajta futó szoftver. Új, négyküllős kormányt markolhat a sofőr, jelen esetben bőrrel bevonva. Érdekes, hogy az alsó rész nincs egyenesítve, mint ahogy oly sok márkánál előfordul, de az amúgy is kis átmérő miatt nem lesz útban a lábunknak.

Egész sportosra vették a kormány áttételezését, ütközéstől ütközésig alig több mint kettőt fordul. A rajta lévő gombok és a bajuszkapcsolók az elődből kerültek át, a kezelhetőség és az ergonómia továbbra is jó. Teljesen önálló egység a klíma, érintőgombok egyáltalán nincsenek, de még kijelző sem – teljesen szokványos manuális szellőzésvezérlést kapott a tesztautó (természetesen automatával is elérhető). Érdemes még kiemelni a kézi váltót, mert igen precíz, rövid úton, jól kapcsolható, egész közel van az általam referenciának tartott Mazda és Honda egységeihez.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!