Automataváltós használt autót olcsón: lehetetlen küldetés?

Az 1997-es facelift főleg a Micra orrát változtatta meg, újak lettek a fényszórók és a hűtőmaszk is

A használtautó-piac egyik legnehezebb feladványa: kevés pénzért automatát venni, amire nem kell a vételár többszörösét rákölteni az első pár hónapban. Szeretem a kihívásokat és a régi romok túrását a neten, ezért belevágtam. Persze nem az lett a végén a megfejtés, amire az elején számítottam.

Váratlan helyről jött a villámcsapás

Ilyenkor szokott az lenni, hogy amit nem terveztem, ami a radaron sem volt, azt veszem meg végül és persze most is így lett. Egy tőlünk három kilométerre lakó

idős hölgy hirdette meg a 2002-es, szériavégi Nissan Micráját, 320 ezer forintért.

A legnagyobb, 1,4-esnek hívott, de valójában csak 1348 köbcentis benzinmotorral szerelt, 83 lóerős változat (a Micrához szintén elérhető, de csak kézi váltóval egy 1,5-ös szívódízel, ami ugyanaz a francia motor, ami a Citroen Saxóban és a Peugeot 106-osban is megtalálható, állítólag 3,5-4 literrel beéri). Típushibái nem igazán ismertek a CGA3DE kódú benzinmotornak, hagyományos, megbízható japán szívó négy hengerrel, szerencsére láncos kivitelben, így elméletileg gondozásmentes, tehát a vezérléscserét is megspórolhatja az ember.

Lecsekkoltam az ügyfélkapuval elérhető Jármű Szolgáltatási Platformon: magyarországi az autó, a hölgy 2006-ban vette meg, ő a második tulajdonos. Már-már hihetetlen, de csak 77 ezer km van benne, a vizsgája viszont két héten belül lejár. Még azon a délutánon elmentem és persze, ahogy sejtettem már többen is érdeklődtek, szerencsére én voltam az első vevőjelölt, aki a helyszínre is kiment. Az autó napszítta hupikék, a külső műanyag elemek bemattulva (utcán tartották több mint egy évtizeden át), de gyárinak tűnik minden, nagy sérülésnek nincs nyoma, a belső kifejezetten szép, inkább az alacsony futásteljesítménynek, mintsem a 18 éves kornak megfelelő.

Fakó műanyagbetétek és egy nagy T betű, hát menőnek nem mondható Forrás: Vékely Zoltán

Száraz a motortér, a CVT váltó nagyon szépen működik, igazából az egyetlen kifogásolnivaló az, hogy nincs klíma, de erről nem az autó tehet. Az eredeti dokumentációk között

még a számla is megvolt,

a Nissan Néróban vette át az első, budaörsi tulajdonosa, ami azóta is Nissan szalon, csak más néven üzemel. A próbakörön már tudtam, hogy meg fogom venni.

Belefért a keretbe

Nem gondoltam, hogy az alkudozás itt és most helyénvaló lenne, ez az autó simán megér annyit, mint egy középkategóriás bringa, így megállapodtunk és fél óra múlva már gurultam is hazafelé. Illetve nem is hazafele, mert elmentem a szerelőhöz és megkértem, hogy rakjon rajta rendbe mindent, amit kell, és a vizsgáztatást is intézze el. 110 ezer forint lett a végén a számla és a vizsga mellett elég sok minden cserélve lett, így az olajon, szűrőkön kívül a gyertyák, a letört hátsó ablaktörlő, a fékbetétek és a váltóolaj is. Szerencsére egész jó négyévszakos gumik voltak a felniken, erre nem kellett költeni.

A szerelő felhívta a figyelmemet az aljára, ami

bizony már kezd rohadni,

azt tanácsolta, hogy egy alapos alvázvédelmet tegyünk rá, ha hosszútávon használni szeretnénk. Még egy elemcsere kell a kulcsban és akkor talán a távirányító is működni fog, most kulccsal kell a központi zárt nyitni-zárni.

Átírással együtt tehát 480 ezer forintból állt meg az egész történet, a keretet nem merítettük ki, a kocsi pedig nagyon szerethető, gyorsan a szívéhez nőtt a Mamának. Neki tetszik a színe, élvezi, hogy remekül kilát belőle minden irányba, jól lehet az elejét, hátulját érezni, gyorsan befűt és nagyon könnyű a pedálokat, a kormányt kezelni.

Kisebb karcok, horpadások miatt nem kell izgulni, a biztonsága pedig a korabeli kisautók között nem számít túl rossznak, a Swiftnél, Corsa-nál, Aveo-nál biztosan jobb, persze

a konstrukció 1992-es,

így ezzel sem lenne nagy élmény felkenődni egy új Defender lökhárítójára. Egy év alatt ezen bele lehet jönni a vezetésbe, addig nem kell elhagyni a kerületet, utána pedig át lehet majd ülni egy modernebb, kicsit nagyobb autóba, én egy ráncfelvarrott Toyota Prius 2-est fogok neki javasolni, de ez még a jövő zenéje.

Ilyen autós újságíró szemmel

Nem is olyan rossz a 206 literes csomagtartó, és az ott egy eredeti Nissan kiegészítő, ami 18 éve csücsül hátul Fotó: Vékey Zoltán

Gyakran ülök más és más autóban, újban és régiben egyaránt, de még nekem is élmény ez a K11-es Micra. A 83 lóerő remekül viszi a kicsi kasztnit, a motor kicsit morgós, sportos hangú. Elöl kifejezetten jól el lehet férni, a kormány nagyautós, a kapcsolók pedig határozottan, szépen működnek. Megdöbbentő, hogy ebben az időben mekkora üvegfelületeket tettek az autóra, a kilátás a modern autókhoz szokott szemnek pazar, a sok fény pedig tovább emeli a világos belső és a plüss ajtóbetétek által amúgy is otthonossá tett hangulatát. Elég feszes a futómű és alacsony a súlypont, ami segíti a kanyarodást, de a fekvőrendőröket annyira nem szereti.

Jó kiállású kisautó, pedig már nyugdíjas korba lépett Fotó: Vékey Zoltán

Ez a K11-es Micra egy igényes, japán minőségű kisautó, amit vezetni is jó, persze családi autónak nem való, ahhoz túl kicsi. Utódja, a béka-Micra már a francia-japán együttműködés keretében készült és sokkal gyengébb minőségűnek bizonyult hosszú távon. A bakancs viszont legenda, a legendák pedig sosem halnak meg, legfeljebb a rozsdától vagy karambolban. Egy-egy rendesen karbantartott öreg példány évekig szolgálhat még a nagykorúság betöltésén túl is, reméljük ez is ilyen lesz.

Nissan Micra II (K11)

A K11-es Micra méltán vált legendássá, a Nissan talán egyik legjobban sikerült modellje. 1992-es bemutatása után gyors egymásutánban nyert el féltucat díjat, többek között ő lett az első japán autó, amely Európában tudott Év Autója címet szerezni. Meglepően hosszú ideig élt, a '98-as facelift után (ekkor kapott nagyobb lámpákat és hűtőmaszkot, valamint kényelmesebb, puhább belsőt) egészen 2003-ig maradt gyártásban. Nemcsak újként, hanem használtként is dicsérik, strapabíró, igényes, tartós kiskocsi, elfogadható helykínálattal és remek motorokkal. Messze nem annyira, mint a korabeli Mazdák, de persze ezek is tudnak rohadni, erre érdemes odafigyelni, de ha az ember nyitott szemmel jár, sok ilyen kis bakancs-Micrát láthat még mindig a hazai utakon rohangálni.