Már nem az osztály bohóca, de érti még a mókát - Nissan Juke 1.0 DIG-T teszt

Nissan Juke teszt 2020. február 18.

Az új Nissan Juke kiforrottabb és használhatóbb, mint az elődje, de az egyéniségéből is vesztett valamennyit a modellváltás során. Vajon még mindig ő az etalon a kis szabadidő-autók között? Az egyetlen választható motorral, a turbós háromhengeressel próbáltuk ki.

Sportülések alapáron

Elöl egy normál kisautóhoz képest kényelmesebb a beszállás a viszonylag magasra tett, kényelmes és jó oldaltartású, fejtámlával egybeépített sportülésekbe. Jól eltalált az üléshelyzet, a kormány és az ülés tág határok között állítható (előbbi végre ki-be is, nem csak föl-le), a vezető nemcsak a forgalomra, de a motorháztetőre is rálát, ami megkönnyíti a manőverezést szűk helyeken. Javult a kilátás a vékonyabb A-oszlopoknak és a lent, az ajtón rögzített külső tükörnek köszönhetően, de hátrafelé még mindig alig látni valamit, bizony kell a tolatókamera vagy radar.

Több mint 10 centivel növelték meg a tengelytávot,

ami érezhető a helykínálaton: korábban csak gyerekek fértek el a hátsó üléseken, most már normál magasságú felnőtteknek is elég a lábtér, amely jelentősen, 6 centivel lett nagyobb. Kár, hogy a pad továbbra is túl alacsonyan van, hogy a lejtős tető ellenére is maradjon fejtér. A kisméretű oldalablakok, a fejtámlával egybeépített első ülések jelentős takarása és a mély üléspozíció szinte garantáltan előhozzák a klausztrofóbiát a hátsó utasokból, persze a lőrés-méretű hátsó ablakkal rendelkező Toyota C-HR-ben sem jobb a helyzet.

Milyen vezetni?

Korábban az elnyűhetetlen, végtelenül megbízható 1,6-os szívó benzines volt a legnépszerűbb motorja a régi Juke-nak; az újhoz elérhető egyetlen motor, az egyliteres, háromhengeres turbó teljesítményben nagyjából ugyanott van (114 lóerő), de a nyomatéka jóval több (200 Nm a 144 helyett), és hamarabb le is adja (1850-es fordulatszámon 4000 helyett).

Nem csoda, hogy több mint két másodperccel javult a gyorsulás (10,4 a 12,5 helyett), de a Juke még így sem nevezhető túl gyorsnak, igaz, az alul megjövő nyomaték és a váratlanul élénk gázreakciók (Sport üzemmódban)

ügyesen hiteti el a sofőrrel, hogy fürgébb a valósnál.

Csak pörgetve jön elő a motorból a háromhengeresekre jellemző kerepelés, alacsony fordulaton azt is elhinném, hogy négy hengere van, olyan csendben és simán teszi a dolgát.

Ha nem is sok, az 1182 kilós üres tömeghez elegendő az erő, de amíg nem épül föl a turbónyomás (nagyjából 2000-es fordulatszám alatt), igen harmatos a kisturbós motor, ügyetlen kuplungkezeléssel nem is nehéz lefullasztani. Ilyenkor a start-stop rendszer csak rontja a helyzetet, de szerencsére hamar rá lehet érezni a pedálok kezelésére, és onnantól kezdve élvezetes a vezetés. Hideg időben, városi használat során 8,3 literes átlagfogyasztást produkált nálam a Juke, de visszafogottabb stílussal ezt fél literrel még biztos lejjebb lehet szorítani, országúton a 6,5-7 liter a reális.

Nem is a motor, hanem

inkább a futómű és a kormányzás az, amitől ez a Nissan crossover sportosabb az átlagnál.

Elsőre nehéz elhinni, hogy ugyanabból a technikából, ami a Renault Clio és a Dacia Sandero alatt is van, ennyire mást is ki lehet hozni: azok a kényelmet részesítik előnyben, a Nissan viszont feszesebb, agilisabb, érezhetően ügyesebben mozog és kevésbé dől a kanyarban.

Közvetlen és élettel teli a kormányzás (2,5-ös fordul a két végpont között), a fék erős, a széles és peres gumikkal a tapadás is bőséges, és ami meglepő, hogy még a rugózás sem nevezhető túl keménynek, bár az apróbb úthibák azért mindig érezhetők. Viszonylag hosszú úton jár, de pontos a kézi váltó, mechanikai élmény, ahogy beklattyan a kar fokozatokba, és a gyorsulás-fogyasztás is jobb, vele, mint az dupla kuplungos automatával.

Árak, értékelés

596 ezer forintért 10 év/150 ezer km-re szóló garanciát is lehet venni hozzá Fotó: Szabó Gábor - Origo

Nyilvánvaló, hogy rengeteget fejlődött a Juke a modellváltás során (tágasabb, nagyobb élmény vezetni és jobb a minősége), de a Nissan pechjére a konkurencia sem aludt, és így a második generáció már csak egy a számtalan kis szabadidő-autó között, nem pedig bátor újító, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ami talán mégis kiemeli a tömegből, az a menő dizájn és a sportos vezethetőség, bár utóbbiban egy Seat Arona vagy egy Ford Puma még nála is sokkal többet nyújt, és azokhoz nem csak egyféle motor választható.

Alapfelszereltséggel 6,5, csúcsfelszereltséggel 8,32 millió forintba kerül

a Juke, ami abszolút versenyképes a mai mezőnyben, és az extrák sem drágák, a középső felszereltséghez a 19-es felni például csak 100 ezer forintba, a navigáció és az applikációs elérés 150 ezer forintba, az eltérő színű tető 300 ezer forintba kerül. Persze egy jól felszerelt Juke árából lehet, hogy egy szerényebb felszereltségű, de nagyobb és négyhengeres új Qashqai is kijön, ezért én még várnék pár hónapot a vásárlással.