Amerikai álom európai léptékben - Opel Rekord P1 (1960) veteránteszt

Kísértetiesen hasonlít a felsőkategóriás Opel Kapitänre, de akár a GM-testvér Vauxhall Victort is említhetnénk

A „Wirtschaftswunder", azaz a nyugatnémet gazdasági csoda idején született a középkategóriás Opel limuzin, amely kéttónusú fényezésével, jókora hűtőmaszkjával, ívelt panorámaablakával és diszkrét fecskefarkával igazán feltűnő jelenség volt az utakon. Egyértelműen amerikai karakter tehát a GM anyagcég jóvoltából, mérete és műszaki tartalma azonban az Óvilág szokásaihoz igazodott, és nem is maradt el a siker. Kipróbáltunk egy több mint 60 éve becsben tartott, igen keveset futott példányt.

Mielőtt még belevágnánk, tisztázzuk az elnevezés körüli zűrzavart: az Olympia Rekord P (Panorama, utalva a panorámás első-hátsó szélvédőre) 1957 és 1959 között készült, az 1953-tól-1957-ig gyártott ősmodell, az Olympia Rekord utódjaként. 1959-ben elhagyták az Olympia nevet - pontosabban csak a legkisebb, 1200-as változatnak tartották fenn -, miközben az 1500/1700-asoknál afféle tiszteletbeli címmé vált, a híres elődökre utalva a műszerfalon meghagyták a feliratot. Végül, amikor megjelent az új Rekord P2, az egész előző korosztály visszamenőleg megkapta a Rekord P1 gyűjtőnevet.

Csak három évig gyártották a panoráma szériát

Cikkünk főhőse, az 1957-ben bevezetett második generáció (tehát P1) hosszabb és szélesebb is lett felmenőjénél, Hans Mersheimer főtervező nyilvánvalóan Detroitból, az anyacégtől, a General Motorstól hozta dizájnötleteit, és onnan is vezették a ceruzáját. Karosszériája leginkább a Chevrolet Bel Airre hasonlított, de említhetnénk akár a Buick Roadmastert is, csak jóval kisebb méretben. A korabeli német sajtó nem véletlenül titulálta a Rekordot „paraszt-Buicknak". Szó sem volt persze valódi benzinfalóról, 1,5 literes OHV-motorját az előző sorozattól örökölte szerény 45 lóerővel.

Ezt a négyhengerest kevés változtatással 1937 óta használtak Rüsselsheimben, és az előző sorozat öröksége volt a háromfokozatú, szinkronizált kormányváltó is. 1959-től ugyanakkor rendelhető lett az Olymat fantázianevű, Fichtel & Sachs gyártmányú automata kuplungos változat is.

Elöl független kettős keresztlengőkaros, hátul pedig egyszerű merevhidas laprugós futóművön ringott – szó szerint -,

és négy hidraulikus dobfék állította meg. Elsőként a kétajtós limuzint mutatták be, aztán 1958-ban jött a négyajtós, majd a háromajtós kombi (CarAVan fantázianéven) és a furgon változat.

Ugyanebben az évben küldték piacra az alapmodellt, a 40 lóerős 1200-ast, amit egészen 1962-ig, a Kadett A megjelenéséig gyártottak. 1959-ben a benzin oktánszámának növekedéséhez igazodva megemelték az 1,5-ös motor kompresszióját, ami így már 50 lóval ment, majd a furat megnövelésével megszületett az 55 lóerős 1700-as csúcsmodell. Dübörgött a gazdaság és a konkurencia sem szunyókált, ezért három év és összesen 509 ezer eladott példány után 1960-ban jött helyette az új P2. Végül egészen 1986-ig éltek a következő Rekord-generációk, aztán megérkezett az Omega.

Délvidéki felfedezés, meglepően kevés kilométerrel

Tesztautónk az utolsó P1-évjáratból való, 1960-as példány, orrában pedig az 1,5-ös motor már 50 lóerővel dolgozik. 27 éve van az Opel Fejes Ferenc tulajdonában, és az előélete is érdekes. 1994-ben Fejes úr és barátja Szabadkára indult motorkerékpárt venni, de nem találtak megfelelőt. Viszont egy idős úr garázsában meglátták a vastag porral borított Rekordot – annak idején bizony nem kevés irigyelt nyugati modell is járta Jugoszlávia útjait. Gazdája szűkszavúan csak ennyit mondott: „Jó autó, vegyék meg!", aztán benyúlt az ablakon, elfordította a kulcsot, és a motor azonnal indult is.

Közelebbi szemrevételezéskor kiderült, valamikor hátulról összetörték az Opelt, de hiánytalan, nagyszerű állapotú, és keveset futott, csak 42 ezer kilométert mutatott az órája. Végül saját kerekein gurult Magyarországra.

Mint kiderült, egykor egy autóversenyző hozatta be magának újonnan Németországból, és szinte csak a futamokra utazott vele.

Mostani gazdája sok éven át felújítás nélkül használta, de ő is csak ritkán, aztán három évvel ezelőtt megfordult a fejében, hogy eladja és vesz egy másik kocsit. Végül azonban megtartotta, és a teljes restaurálás mellett döntött.

Nem volt nehéz dolga, a motorhoz nem is kellett nyúlni, ma is jó a kompressziója, és nem füstöl. A futómű is érintetlen maradt, de a teljes fékrendszert felújították és az összes gumialkatrészt kicserélték. Kijavították a kasztni korábbi sérüléseit és eltüntették a kevés felületi rozsdát, végül pedig jöhetett a látványos, kéttónusú fényezés. A kárpitok maradhattak volna, de ha már mindent rendbetettek, ezeket is kicserélték. Három évig tartott a munka, ma pedig OT-rendszámmal, fehér oldalfalas gumikon áll újra bevetésre készen a több mint hat évtizedet megért Rekord.

Kényelmesen cirkál, de elkelne a 4. fokozat

Kívül is, belül is nagyon amerikai a Rekord kisugárzása, a nagy cirkálók kistestvére. Vaskos, süppedős díványra huppanhatunk le, jó a lábtér (a hátul ülők sem panaszkodhatnak). A motor nyugodt járású, és nem is hangos, alapjáraton csendesen mormog. Indulás előtt nem árt memorizálni a kormányváltó kiosztását: magunk felé húzva és le egyes, felette a hátramenet, a pult felé tolva és fel kettes, alatta a harmadik. Finoman és könnyen jár; ha szépen, érzéssel, kivárással kapcsolgatjuk, pontosan és recsegés nélkül kattan a fokozatokba. 40-50 km/h-tól már nyugodtan fel lehet váltani harmadikba.

Ám a nyomaték kevés, és 100 km/h körül már a fordulatszám is magas, zajos és remeg is a gép, így a kellemes utazótempó 80 km/h körüli, ami órákon át tartható. A golyópályás kormányművet felújították, pár századdal nagyobb golyókat kapott, így a holtjáték minimális, konstrukciójából adódóan mégis némi késéssel reagál.

Szervója nincs, az Opel kormánya mindig nehéz, de a guminyomások megemelésével ezen kicsit segíthetünk.

A közepesnél lágyabb futómű is az amerikai rokonságot idézi, bólint, ágaskodik, imbolyog, de jóval kevésbé, mint a tengerentúli cirkálók.

Simább úton kényelmes, és sokat elnyel a gödrökből is, plusz az epedás ülés az utolsó védvonal. Keskeny a nyomtáv, ehhez képest elég magas a Rekord, de egyenesben stabil, csak a nyomvályúkkal nem tud mit kezdeni. Kanyarban persze más a helyzet, az oldaltartás nélküli üléseken csúszkálnak az utasok. Négy, rásegítő nélküli dobfékének tudása még éppen elégséges, de fontos ügyelni a követési távolságra. Igazán különleges szerzet az Opel, hiszen részben ötvenes évekbeli amerikai életérzést kínál (a régi USA cirkálóknál jóval olcsóbban), részben pedig az NSZK felvirágzásának éveibe kalauzol.

Műszaki adatok - Opel Rekord P1 1500

Motor: OHV-vezérlésű, soros négyhengeres benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1488 cm3. Furat x löket: 80,0 x 74,0 mm. Kompresszióviszony: 7,25:1. Teljesítmény: 50 LE, 4000/perc fordulaton. Nyomaték: 106 Nm, 2100/perc fordulaton.

Erőátvitel: háromfokozatú kézi váltó (karja a kormányoszlopon), hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl független, kettős keresztlengőkaros csavarrugókkal, hátul merevhíd hosszanti laprugókkal. Hidraulikus lengéscsillapítók. Elöl-hátul hidraulikus dobfékek rásegítés nélkül.

Felépítmény: kétajtós, ötüléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4433 x 1616 x 1490 mm. Tengelytáv: 2541 mm. Csomagtartó: 480 l. Tank: 40 l. Saját tömeg: 910 kg.

Végsebesség: 125 km/h. Gyorsulás (0-100 km/h): 24,0 s.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil októberi számában: