Amit nyerünk a réven, elveszíthetjük a vámon - Volkswagen Caddy Maxi 1.5 TSI teszt

Kisáruszállítóból családi autót régóta készít számtalan gyártó, és van benne ráció: ha kell a hely, szerény a költségvetés és sok a gyerek, akkor ez az optimális megoldás. Mára részben átvették az egyterűek szerepét ezek a modellek, de, mint az új VW Caddy esete bizonyítja, a nem nyomasztóan fapados kiviteleknél hiú ábránd a megfizethető ár – még akciósan és nagycsaládos támogatással is.

A nagycsaládosoknak számtalan dilemmája lehet, de az egyik legkomolyabb (legalábbis szerintünk) a járműkérdés. Mi az, amibe három vagy négy gyerek befér, marad mellette hely a csomagoknak, biciklinek és még esetleg a nagymamának is? A divatos SUV-ok még hét üléssel is kompromisszumot jelentenek, személyes tapasztalat, hogy egy BMW X7 is kicsinek bizonyulhat, ha az ember nyaralni indul. Sajnos a klasszikus egyterűek kihalóban vannak, ami pedig maradt, az sem igazán olcsó, kivéve a pályafutása végéhez ért, puritán Dacia Lodgy-t és utódját, a három hengerrel érkező Joggert.

Maradnak tehát a teherautók, ahol van a full size méret – ilyen a VW Transporter/Multivan vagy a Ford Tourneo Custom –, illetve a kompakt méretosztály, népies nevükön a kisáruszállítók. Itt sem lehet órákig szemezgetni a kínálatban,

hiszen a Ford, a Stellantis (Opel, Citroen, Peugeot) és Toyota, a Mercedes és Renault duója, illetve a VW van csak versenyben.

Ez a kategória helykínálatban sokkal előrébb jár a személyautóknál, viszont városi forgalomban, parkoláskor sem kell bennük megijedni, emellett az áruk is egészen elfogadható: szerintem ez az ideális autó méret sok gyerekkel.

Vadonatúj modell a Stellantis-Toyota ikrek ellen

Érzékeny szálak fűznek a kisáruszállító kategóriához, hiszen nekem is ilyen autóm van. Az Opel Combo Life a mindennapokban jól teljesít, bocsássa meg az olvasó, ha akarva-akaratlanul is azzal fogom hasonlítgatni jelen teszt alanyát. Autószeretőként mindig érdekeltek az alternatívák és a Volkswagen nagyon sok kategóriában etalon, tehát adta magát a kérdés: verjem-e a fejem a falba, hogy nem ezt vettem? Annál is inkább, mert Caddy-t nem most találták fel, évtizedek óta egyet jelent a Golf alapra épített teherhordóval – igaz, volt egy olyan időszak is, amikor a név puttonyos Polót jelölt.

A hazai utakat a nagycsaládosok autóvásárlási kedvezménye miatt ellepték a kategória képviselői, de legfőképp a 2018-ban bemutatott Citroen Berlingo és spin-offjai, a Peugeot Rifter, az Opel Combo Life és a Toyota Proace City Verso jön állandóan szembe. Bár most nagyon megszaladtak az újautó árak,

az állami támogatás elindulásakor még 3-4 millió forintért el lehetett hozni ezeket viszonylag elfogadható felszereltséggel,

természetesen hétülésesként. Mára sajnos inkább 5 vagy inkább még több millió forinttól kaphatók, de még így is nagyon megéri egy nagy, jól pakolható autó ennyiért.

A Volkswagen újdonsága az MQB evo padlólemezre épül, és nem csak képeken, de élőben is egész jól néz ki, mármint ahhoz képest, hogy egy teherautóról beszélünk. Jól passzol az új, egységes VW-képletbe a nagy, látványos, fényezett leégbeömlő (természetesen a fapados modellen ez csúnya, fekete műanyag) és autó oldalain végigfutó övvonal. Látszik, hogy szándékosan könnyed a dizájn, hiába ugyanakkora szinte centire, jóval kisebbnek tűnik, mint a Combóm. A kategória etikettje szerint létezik belőle rövid és hosszú tengelytávú kivitel, és mindegyik kérhető öt vagy hét üléssel is.

Kívül esztétikus, de belül lelombozó

Nagy bravúr, és talán pont a könnyed dizájnnak köszönhető, hogy a rövid karosszériás sem néz ki torzszülöttnek (ellentétben például a Berlingóval), de azért a nagy, 5 méterhez közelítő Maxi kivitel az igazi, szerencsére a tesztautó is ilyen. Érdekes megfigyelés, hogy a trenddel szemben nem húzták szűkebbre az ablakfelületeket a sportosabb látványért, és ennek ellenére is jól mutat. A slusszkulcs viszont mintha a kétezres évekből származna, bicskás megoldás. Amikor kézbe kaptam, már sejtettem, hogy ez nem egy Bentley Flying Spur lesz belülről, a valóság mégis lelombozó volt.

A Volkswagen a mestere az illúziórombolásnak, úgy érezzük magunkat rosszul egy autóban, hogy közben az orrunk előtt lebeg folyamatosan: ha mélyebben a zsebünkbe nyúltunk volna, bizony még jó hangulatot is kaphattunk volna.

Sajnos a Caddy-be rengeteg pénzt kell önteni ahhoz, hogy ne legyen olyan, mint egy borús, novemberi nap egy iparvárosi panelházban.

Márpedig ez nem igazán történt meg tesztautónk konfigurálásakor, ezért elég lelombozó. Minden fekete, a műanyagok kopogósak, a formák fantáziátlanok, így egy percre sem feledhetjük, hogy valójában haszonjárműben ülünk.

Textilborítás szinte sehova sem jutott, a könyöklő is rossz helyen van, a feláras digitális műszeregység pedig a sajtófotókon jól mutat ugyan, de ha nem kérjük bele (miként ebben az esetben is történt), akkor ugyanaz az óracsoport fogad, mint egy évtizedek óta a márka olcsóbb népautóiban. Igaz, hogy szebb lett az új kormány és jól használhatóak rajta a gombok, de mivel bőr helyett műanyag a karimája, elég pocsék a fogása. Alig van gomb a középkonzolon, csak egy funkcióválasztót találunk a középső szellőzőrostélyok között, mindent a kicsi, 8,5-ös érintőképernyőről kell kezelni.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!