Két Vitara kijön az árából, pedig még váltója sincs ennek a Hondának - Honda HR-V menetpróba

Kipróbáltuk a HR-V harmadik nemzedékét, amely már csak hibridként kapható Európában. Nem a sportosság és az ár az erőssége, de ezeken kívül nehéz belekötni.

Honda HR-V Fotó: Gulyás Péter (Origo)

A Honda HR-V 1998-ban bemutatott első generációja egy izgalmas, háromajtós kombi crossover volt, ami hátulról pont úgy nézett ki, mint a helykihasználás bajnoka, a hasábforma Volvo V70.

Neve a Hi-rider Revolutionary Vehicle kifejezés rövidítése, ami magyarul "nagy hasmagasságú, forradalmi járművet" jelent.

Ez az első HR-V-re tényleg igaz volt, azonban a 10 év kihagyással, 2015-ben Európába érkezett második, gömbölydedebb nemzedék már közel sem volt ennyire emlékezetes, talán még a Honda-rajongó olvasók nagy része sem tudná felidézni hirtelen magában, hogy nézett ki.

Igazi ufó volt a maga korában a semmihez sem hasonlítható első HR-V Forrás: Honda

Viszont akik használták, szerették, hiszen egy kiváló minőségű, praktikus, kívül kicsi, belül nagy autót kaptak a pénzükért, amit remek motorokkal szereltek, csak a szörnyű infotainment rendszert kellett megbocsátani neki. Ez a generációt még 1,5 és 1,8 literes benzinmotorokkal, 1,6 literes dízellel, kézi és fokozatmentes CVT automata váltóval, első- és összkerékhajtással is meg lehetett venni.

Honda HR-V Fotó: Gulyás Péter (Origo)

E cikk főszereplőjét, az új, harmadik generációs HR-V-t viszont már csak fronthajtással, és egyféle hibrid hajtással árulja a Honda Európában, hogy meg tudjon felelni a szigorú emissziós előírásoknak.

Kínában nemrég mutatkozott be az új HR-V elekromos változata

201 lóerővel, 68,8 kWh-s akkumulátorral és 500 km-es hatótávval, de ennek a verziónak az európai bevezetéséről egyelőre semmi hír.

Hogy néz ki?

Alaposan megváltozott a HR-V, a gombócformát határozott élekkel megrajzolt, letisztult karosszéria váltotta fel. Hosszabb lett az övvonal folytatásaként megrajzolt motorháztető, ugyanis hátrébb költözött (és döntöttebb lett) a szélvédő, hátul pedig pont olyan lapos szögben áll a csomagtartó fedele, ami az 50 éve bemutatott Fiat 127-esnél – talán így akartak tisztelegni a japánok az 1972-es Év autójának megválasztott, kategóriateremtő olasz előtt.

A régi és az új HR-V profilból egymásra vetítve. Így látszanak jól a változások Forrás: Honda

Azonban így is izzadságszagú a dizájn, nehéz lenne forradalminak nevezni, pedig minden trükköt bevetett a Honda, ami egy mai SUV-on elképzelhető: a hatalmas, fényezetlen hűtőmaszk, a rejtett hátsó kilincsek, a kupés tetővonal, az elöl króm-, hátul LED-csíkkal összekötött lámpák mind megvannak, de kevés különbséget jelentenek. Egyszerre modern és visszafogott az összhatás, de ez sokaknak tetszeni fog.

Érdekes, hogy a sajátos arányok (széles és lapos, hosszú orrú karosszéria, nagy lemezfelületekkel és kis ablakokkal), meg a hatalmas, alapáron is 18 colos kerekek miatt az új HR-V

nagyobbnak tűnik a képeken, mint amekkora valójában.

Pedig csak 4,34 méter hosszú, vagyis mindössze fél centivel nyúlt meg elődjéhez képest, az új Civicnél pedig bő 20 centivel rövidebb.

Milyen belül?

Ha csak a belső tér tágasságát vesszük, a Honda mérnökei véghez vitték a lehetetlent: úgy tudnák növelni a hátsó lábteret 35 mm-rel, hogy a tengelytáv nem változott, a kerekek átmérője viszont 683-ról 690 mm-re nőtt, amihez természetesen a kerékjáratoknak is igazodnia kellett.

Valahonnét el kellett venni a helyet, ez pedig a csomagtartó volt.

A régi HR-V-ben még 470 liter volt a térfogata (a padló alatt rekesszel együtt), most már csak 335 liter, persze a csökkenéshez az is hozzájárult, hogy a hibrid rendszer akkumulátorát is ide helyezték el.

Függőleges irányban kissé összement a HR-V: az alja 10 mm-rel van messzebb a talajtól, a teteje viszont 20 mm-rel került közelebb hozzá, vagyis 30 mm veszteség érte a bent ülőket, amit tetéz a már említett kupés tetővonal is. Átlagos magasságú felnőttek azonban így is kényelmesen ülhetnek hátul, és attól sem kell tartaniuk, hogy a hátsó pad esetleg ne támasztaná meg a combjukat eléggé.

Megmaradt a mágikus ülés

Ennek a régi, első Jazz-zel bevezetett Honda-trükknak a megtartása azért vált lehetségessé HR-V-ben, mert

a benzintankot nem a hátsó, hanem az első ülések alatt helyezték el.

A háttámlák lehajtáskor nem csupán ráhasalnak a 60/40 arányban osztott támlák az ülőlapra, hanem az egész összehajtott üléspad lesüllyed, emiatt a rakodásra használható belső tér magasabbá válik, mint egy átlagos autóban. De az ülőlapokat a nem ledöntött háttámlához, felhajtva is rögzíthetjük, ekkor egy kerékpár bent lévő kerekekkel vagy magas szobanövények is gond nélkül szállíthatók a hátsó sorban.

Ahogy a Hondáktól manapság megszokhattuk, a belső tér minősége közelít a prémium szinthez, igényesek az anyagok, szépek a formák, japánosan precízen kattannak a kapcsolók, hibátlan a kidolgozás, és még huzatmentes állása is van az oldalsó légbeömlőknek (ekkor a levegőt az oldalablakokra irányítják, ahonnét az egyenletesen terjed szét az utastérben).

Csak félig digitális a műszerfali kijelző (a sebességmérő maradt analóg), a 9 colos érintőképernyőn már a Honda újgenerációs infotainment rendszere fut, amely ég és föld a régi HR-V nehezen kezelhető, lassú androidos tabletjéhez képest. Nem csak a menürendszer felépítése lett logikusabb, de a grafika és a reagálási sebesség is sokat fejlődött, és végre ott van a kijlező mellett a fizikai „home" és „back" gomb, továbbá már a hangerőt is tekerővel lehet állítani.

A cikk folytatódik a vezetési tapasztalatokkal. Kattintson tovább!