Flancolás helyett a józan családok választása - Opel Crossland 1.2 Turbo teszt

Megnyerőbb lett a megjelenése az új orrtól

Végre egy autó, ami nem bonyolítja túl az életet, hanem egyszerű kezelhetőséget és sok helyet ad kevés cicomával, elérhető áron. A felfrissített, immár X nélküli Opel Crossland a józan családok választása.

Milyen vezetni?

Egy kiskategóriás Opel szabadidő-autó/egyterű sosem a vezetési élményről szólt, leszámítva talán az első generációs Merivát, amelyet OPC változatban, 180 lóerős szentgotthárdi turbómotorral is meg lehetett venni. Ma már a sportmodellek teljesen kikoptak az Opel választékából a racionalizálás és a szén-dioxid kibocsátás csökkentése érdekében, a Crossland

csak egyetlen PSA benzinmotorral, az 1,2 literes, háromhengeressel rendelhető,

igaz, legalább háromféle teljesítményszinttel. Szívóként 83, turbóval 110 és 130 lóerős verziója létezik, a tesztautóban a középső dolgozott, hatfokozatú kézi váltóval párosítva (kapható még takarékos 1,5 literes dízel is, ami a nagy futásteljesítmény esetén ajánlott).

Nem is a 110 lóerő, hanem a korán, 1750-es fordulatszámnál ébredő 205 Nm-es csúcsnyomaték az, ami meghatározza a vezetési élményt. Mivel kellemes rugalmasságot ad, korán fel lehet kapcsolni a közepesen precíz, puhán kapcsolható, de hosszú úton járó váltóval, nem kell pörgetni az amúgy lelkes motort a dinamikus haladáshoz. Persze a dinamikus jelzőt idézőjelesen kell érteni, de a 10,9 másodperces gyorsulás és a 187 km/h-s végsebesség egyáltalán nem rossz ebben a kategóriában. Autópályán is könnyű tartani a megengedett sebességet terhelten, a hosszú hatodik fokozattal a fogyasztás sem szökik az egekbe, mert 130 km/h-nál csak 2800-at forog a főtengely.

(Oldal)széllel szemben

Autópályán inkább

a fokozott oldalszél-érzékenység zavaró,

erős szélben a keskeny és magas, mindössze 1170 kilós Opel kóvályog a sávjában, miközben az aggódó sofőr két kézzel szorítja a kormányát, és minden kamion előzésekor a legrosszabbra készül. A modellfrissítéskor az Opel áthangolta a rugókat, a lengéscsillapítókat, és a kormányzást is. Előbbiek enyhén feszesebbek lettek, hogy csökkenjen a billegési hajlam, utóbbi a középállás környékén lett precízebb és közvetlenebb. Érezhetően javult a stabilitás és az irányíthatóság, de ennyitől a Crossland még nem lett izgalmas autó, egy Ford Pumát vagy Seat Aronát sokkal élvezetesebben lehet vezetni.

Igaz, ebben a kategóriában aligha fontos a sportos viselkedés, a vásárlók inkább a kényelmes rugózást és a biztos úttartást, kellemetlen meglepetésektől mentes menettulajdonságokat várják el. Ezeket pedig szinte maradéktalanul hozza a Crossland, bár alacsony tempónál a 16-os kerekekkel kicsit még ráz az úthibákon, és az egyszerű, csatolt lengőkaros futómű is hajlamos elpattogni az úthibákon kanyarban. Utóbbi azonban veszélytelen jelenség, az ügyesen hangolt ESP mindig éberen vigyáz a rendre, és a fékek is megbízhatóan teszik a dolgukat.

Erős mínuszokban, dinamikus vezetési stílussal, nagyrészt városban (vagyis minden nehezítő körülménnyel egyszerre) a Crossland 8 litert fogyasztott, de könnyen elhiszem, hogy nyáron, óvatosabb gázpedál-kezeléssel, többet járva lakott területen kívül valószínűleg a 6-6,5 literre is le lehet vinni az étvágyát, ami nagyjából megfelelne a gyári WLTP adatnak. Más kisturbós benzinesek sem takarékosabbak, csak akkor, ha van hozzájuk lágy-hibrid rendszer kapcsolva, ami az Opelből hiányzott (normál start-stop azért van).

Árak, összegzés

Sajnos az importőr a cikk elkészültéig még nem tudott küldeni komplett ár- és felszereltség listát, csak annyit közölt, hogy

a 83 lóerős alapmodell 5,49 millió forinttól kapható

LED fényszóróval, 7 colos érintőképernyővel, okostelefon-tükrözéssel, kétzónás légkondicionálóval, esőérzékelővel, elsötétedő belső tükörrel és táblafelismerő rendszerrel. A drágább modellekben adaptív fényszóró, navigáció, head up display, vezeték nélküli telefontöltő, körkörös kamerarendszer, első-hátsó parkolóradar, kulcs nélküli nyitás és akár Alcantara kárpitozás is lehet.

Talán a 110 lóerős, GS Line felszereltségű benzines tesztautó a legjobb kompromisszum, mert fekete tetejével és felnijével, díszesebb lökhárítójával sokkal mutatósabb az alapmodellnél, és már benne van az AGR vezetőülés is, de még így is csak a harmadik szintet jelenti a hétféle (!) felszereltségi csomag között, vagyis messze nem a legdrágább. A 2013-as konstrukció korát az azért jól mutatja, hogy adaptív tempomat, sávtartó asszisztens, önparkoló rendszer vagy autóval kommunikáló okostelefonos applikáció még felárért sem rendelhető.

Ezek nélkül persze simán lehet élni, és közben élvezni a Crossland jó értelemben vett egyszerűségét, használhatóságát, tágasságát, németes ergonómiáját. Az a fajta autó ez az Opel, ami sosem fog összehasonlító teszteket nyerni, és kevesen fognak vágyni rá, viszont aki használja, az nagy eséllyel sokáig meg lesz vele elégedve, és értékelni fogja a szolgáltatásait. Hatmillió forint környékén valószínűleg már turbómotoros, viszonylag jól felszerelt verziót is lehet kapni, ami manapság kedvező árnak számít, ráadásul március végéig 350 ezer forintos bevezető akciót is hirdetett az importőr a kocsira.

A felfrissített Opel Crossland is jelölt az Év Magyar Autója díjra a Családi autók kategóriájában.